Smid Zsófia 2020-ban végezte el az ELTE Néprajz szakának alapképzését, így tanulmányai lezárásának és szakmai indulásának meghatározó élménye volt a koronavírus-járvány. Útkeresése inspirációt jelenthet mindazok számára, akik a cselekvő, „alkalmazott” néprajztudomány felé indulnának, de még nem rajzolódott ki előttük az ehhez vezető út. Zsófi, aki ma már a Toppantó csapatát erősítve magas szakmai színvonalú, de játékos foglalkozásokat tart a legkisebbeknek, maga is leírt néhány vargabetűt, mire megtalálta őt álmai munkája. Az ő példája is bizonyítja, hogy a néprajzos végzettség milyen sokoldalúan kamatoztatható a tudományos pályán kívül is.
1. Rövid bemutatkozás
Smid Zsófia vagyok, a Budapesttől 60 km-re fekvő, Pest vármegyei Nagykátáról származom. Az ELTE Néprajz BA képzését 2017 és 2020 között végeztem. Nyolc éves korom óta néptáncolok az idén 55 éves nagykátai Tápiómente Táncegyüttesben. Az egyetemi éveim alatt az ELTE Néptáncegyüttes tagja is voltam. A diploma megszerzése után projektmunkákban vettem részt és csak idővel találtam meg hivatásomat, ami a legkisebbeknek (0-6 évesek) szóló néptánc és népzene alapú foglalkozások, táncházak lebonyolítása. Igyekszem mindig fejlődni valamiben, 2022 szeptemberében például gyógypedagógiát kezdtem hallgatni levelező tagozaton az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán, hogy néprajzi tudásomat kiegészítsem valami egészen más területtel.
2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!
A képzés alatt folyamatosan próbáltam megfogalmazni, mi is az én szerepem így, hogy nem vagyok tudományos szakember, kutató, aki egyik publikációt a másikra halmoz. Sokáig nem tudtam, hol van a helyem ebben, de azt tudtam, hogy hol nincs: sosem szerettem volna kutató lenni, nem vonzott, hogy elutazzak messzire és interjúkat készítsek vagy irattárakba mászkáljak adatok után. Nem ezekben láttam a saját szerepemet, hanem hogy aktívan felhasználom, és átadom az általam elsajátított és megörökölt ismereteket. Ennek a törekvésnek egy kiváló terepe a gyermekek felé fordulás. Így a szakdolgozati témámat a gyermekéletből merítettem, hogy ezzel is közeledjek ahhoz a pályához, ahová végül megérkeztem. A dolgozatom címe Gyermekélet a 20-21. század fordulóján Nagykátán, melynek készítése során számos érdekességre bukkantam. A felszínre került egy helyi születésű tanítónő gyermekjáték gyűjteménye, melyről a későbbiekben egy kisebb tanulmányt is írtam a kisvárosban havonta megjelenő újságba. Megjelenését köszönetek követték, majd ennek eredményeként 2022-ben I. Tápió menti Szakmai Konferencián felkértek egy tudományos előadás megtartására, melynek szívesen eleget is tettem.
Így szakmai pályafutásról tudományos értelemben nem igazán tudok beszámolni, mert nem kerestem ennek a lehetőségét. A tanításnál viszont egy hatalmas grátisz, hogy néprajzot is tanultam, mert más aspektusból tudok hozzányúlni a mondókákhoz, játékokhoz és dalokhoz, mint egy pedagógus.
1. Baba-mama foglalkozáson az Én/Idő Fókusz Közösségi térben, 2021. szeptember, készítő: Hajnal Ágnes; 2. Mályva oviban vonatozás (Zugló), 2021., készítő: Smid Zsófia
3. Mit szerettél legjobban az egyetemen?
Szerencsére sok kedves emlékem van, főként az itt köttetett barátságokért vagyok hálás. Ahogy elkezdődött a félév, máris egy kis közösség tagja lettem, akik kedvesek, figyelmesek és befogadóak voltak, de leginkább a humán gondolkodásuk és magas intelligenciájuk miatt kedveltem meg őket. Az évfolyamok közti kapcsolatok is tudtak erősödni egy-egy tanszéki rendezvény során, mely alkalmak aztán sok esetben mély és világmegváltó kocsmázós beszélgetésekbe torkollottak. Nagyon szerettem azokat az eszmecseréket, ahol az idősebbek elmondták a tapasztalataikat és némi jó tanáccsal is elláttak. Mindenki kedves volt és jófej. Ott volt a közös tanszéki erdélyi kirándulás, a baranyai kirándulás és még számos kisebb intézménylátogatás. A csoporttársaim egy részével máig tartom a kapcsolatot, hiszen az együtt eltöltött három év mindannyiunk számára meghatározta világlátásunkat.
Én olyan szerencsés voltam, hogy Mérában tölthettem a terepgyakorlatomat. Táncosként ez egy hatalmas élmény, amikor a rongyosra énekelt kalotaszegi dalokból és táncokból ismert helyszín hirtelen kézzel fogható lesz: az ember a budapesti táncházak idealizált világából belecsöppen a valóságba és feltárul az ott élő emberek élete, annak minden hétköznapi nehézségével.
Természetesen a tanszéken megismert és megkedvelt emberek közül nem mindenkivel maradt fenn a viszony, egyszerűen csak azért, mert az életünk folyása más irányt vett. Vannak viszont olyanok, akikkel a képzés utáni években szilárdult meg igazán a kapcsolatom. Kóspallagon hosszú évekig önkéntes voltam egy vidékfejlesztő, főként néprajzos beállítottságú projektben. Többségüket a tanszékről ismertem, és igazán jól esett, ahogyan fizikailag is együtt alkotunk valamit. Kifejezetten kedveltem azokat az eszmefuttatásokat, melyekből áradt az évek alatt felgyülemlett tudás, tapasztalat és humor. Sok ilyen emberrel volt szerencsém találkozni.
Ami a tanulmányokat illeti, én inkább vagyok folklórkedvelő, mint tárgyi néprajzos, és emiatt a monda, mese, szokás témájú kurzusok voltak a kedvenceim. Szerettem azt az „aha-élményt”, mikor egy-egy órán megláthattam a különböző összefüggéseket. Az irodalom és a népköltészet kapcsolatát akár Smid Bernadett tanárnő, akár Bárth Dániel tanár úr előadásában, a mese és az összeesküvés-elméletek viszonyát Vincze Kata Zsófia tanárnő útmutatásával. Ezek alapjaiban formálták a gondolkodásom és ezt a „szemüveget” azóta sem tudtam levenni.
4. Mennyire valósult meg az egyetem alatt elképzelt pályaképed?
Sosem mertem abban reménykedni, hogy olyan jó munkám lesz, mint amilyen most van, de mindig valami ilyesmit szerettem volna csinálni. Sokat gondolkoztam az egyetem alatt azon, hogy én valójában mit szeretnék, mit bírok, és folyton kerestem a megoldást arra, hogy ezt a tudást és a néptánc iránti szerelmet integrálni tudjam egyetlen életpályába. A gyerekek felé fordulást már az utolsó évben elkezdtem, így az irány megvolt. Utána pedig szinte a semmiből talált rám a lehetőség, hogy Toppantó foglalkozásvezető legyek.
1. Süni ovi (Buda) páros játék, 2023., készítő: Smid Zsófia; 2. körjáték a Csupacsoda oviban (Soroksár), 2022., készítő: Szarka-Tamás Enikő (óvodapedagógus); 3. családi szüreti táncház Pátyon, 2021.
5. Mi a jelenlegi munkád? Mik a feladataid?
A Toppantó csapatához tartozom, mely egy franchise program. Hitvallásunk: „Hagyományos értékek egy modern világban.” Ugyan a névhasználat és az értékrendünk a csapatban azonos, de az oktatók közül mindannyian saját szájízünk szerint formáljuk az órákat. Sokrétű feladataink vannak, az én hétköznapjaimat az óvodás, bölcsődés és baba-mama klubos, heti rendszerességű foglalkozások lebonyolítása adja. Fő motívumok az aktuális ünnepekhez, időszakokhoz kapcsolódó népdalok, játékok, mondókák és természetesen a népzene. A programokat különböző eszközökkel színesítem: viszek be csörgőket, ritmusbotokat, babzsákokat és egyéb szemléltetőeszközöket (plüssállatokat) a könnyedebb tanulás érdekében. Minden korosztálynak megfelelő módszertannal dolgozom. A nevelési év során hozzávetőlegesen 10 intézményben fordultam meg heti rendszerességgel. A Toppantó viszont nem csak intézményi foglalkozásokban merül ki, hanem gyermektáncházakat (zenekarral és zenekar nélkül is), rendezvényeken gyereksarkot is tudunk szolgáltatni.
Már 16-an vagyunk a hálózatban, így régiókra osztottuk a csapatot. Én a budapesti és Pest vármegyei régiót vezetem, a foglalkozásokon kívül pedig mindig adódnak extra feladatok: 1-1 táncház megtartása, termék- vagy tartalomgyártás az online felületekre, gyereksarok, nyáron pedig táboroztatás. Arról nem is beszélve, hogy egyéni vállalkozást vezetünk mindannyian, ami jelentős adminisztrációval jár.
6. Hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?
A hivatásom megtalálásához és gyakorlásához vezető út nem volt épp zökkenőmentes. A Covid19-világjárvány kellős közepén végeztem el az egyetemet és kerestem munkát. Sokáig nem is volt állandó állásom emiatt, hisz ki keres pályakezdő bölcsészt egy világjárvány idején? Na ugye. Egyre nehezebb volt kitartani és bízni, de az önkéntes tevékenységeimnek jót tett ez az időszak. A Kóspallagi Öregháznál – ahol a legtöbbet önkénteskedtem – való munkák alatt ismertem meg jobban Boda Biankát, aki átküldte a Toppantó álláshirdető plakátját, amit ezúton is köszönök neki.
Jelentkeztem a csapatba és felvettek. Utána Besenyei Andreához, a Toppantó alapítójához jártam hospitálni, hogy megfigyeljem, hogyan lehet a magyar népi kultúrával rabul ejteni a legkisebbek szívét. Néhány alkalom után pedig bedobott a mélyvízbe, és azon kaptam magam, hogy már meg is tartottam az első foglalkozásokat. A többi pedig jött magától.
7. Hogyan tudod hasznosítani néprajzi tudásodat?
A munkámban sokszor előkerül, belecsempészem, bár egyáltalán nem olyan mennyiségben, mint az egyetemen kellett, hiszen az adott korosztálynak megfelelő módszertannal és kifejezésekkel kell a kicsikhez közelebb vinnem népi kultúránkat. Mindig az aktuális évszakhoz és ünnephez kapcsolódó játékokat játszunk vagy dalokat tanulunk: pünkösdkor tanulunk egy pünkösdi kapuzó- vagy párválasztó játékot, karácsonykor dióból és almából „sütünk” vagy tanulunk egy dalt a kis Jézusról.
8. Világlátásodban milyen a néprajztudomány és a művészet viszonya?
Hála az égnek vannak e két pálya összefonódásának kiváló szakemberei. Szerintem annyi lehetőség van, amennyit képesek vagyunk kihozni belőle. Ez egy komplex módon összekapcsolódó egész, melynek egyes részeit nem szabad elhatárolni egymástól: az elmélet gyakorlat nélkül csak üres beszéd, a gyakorlat elmélet nélkül pedig kontárkodás. Én korosztálytól függően adagolva és alakítva vegyítem a művészetet és a pedagógiát az elmélettel, mindig ehhez kapcsolódóan fogom meg és építem fel a táncházamat vagy a foglalkozásomat. És bizony néha még a szülőknek is tudok újat mondani az aktuális ünnep rövid néprajzi összefoglalójával!
1. Süni ovi (Buda) évzáró, 2023., készítő: Kele Judit (óvodapedagógus); 2. Én/Idő Fókusz Közösségi Tér, baba-mama foglalkozás, 2022., készítő: Hajnal Ágnes
9. Hivatásodnak tartod, hogy a néprajzi világlátást a munkádon keresztül átadd és népszerűsítsd? Ezt hogyan valósítod meg?
Abszolút igen, bár szeretem ebben is az alternatív módszert választani. A Toppantóval ez az álmom is folyton valóra válik! Volt, hogy Miklós napra összedobtam egy szöveget, hogy a Mikulás vagy Télapó zűrzavart egy kicsit helyrepofozzuk, és kikerült az online kommunikációs felületünkre. A karácsonyi ünnepi időszakra pedig olyan foglalkoztató füzetet készítettünk, amely hiteles néprajzi forrásokra támaszkodva mutatta be a jeles napok tudnivalóit.
10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és hallgatóinak?
Az oktatóknak azt, hogy mindent köszönök. Nem minden élményem pozitív, de minden élményem tanulságos. A hallgatóknak azt, hogy merjék kreatívan használni a tudásukat, és ha kell, bátran átkeretezni a fejükben lévő ismereteket. Mindenhova menjenek el, ahova tudnak, mert minden szakmai tapasztalat előny, egy újabb aspektus. A világban érdemes nyitott szemmel élni, járni-kelni.
+1 Kinek ajánlanád a néprajz szakot?
Mindenkinek, aki kíváncsi a körülötte lévő világra és a kultúrára, melyben él, éltek ősei és élni fognak utódai. A múltban gyökerezve, egy nagyobb egész részeként minden összefügg.
Borító: Berty Réka
ELTE Néprajz Blog 