Híres és befolyásos férfiak árnyékában élni nem egyszerű. Akkor sem, ha valami önként lép be ebbe az árnyékba. Kemény Zsuzsa választásai, kényszerpályái és saját jogán történő hozzájárulása a huszadik századi magyar történelemhez mindeddig nem képezte önálló vizsgálat tárgyát. Milyen szerepe volt a háború utáni újjáépítésben? Milyen pozíciót foglalt el a hetvenes évek népesedési vitáiban? Kikkel került kapcsolatba protokolláris teendői során? Cikkünk második részében Ortutay Zsuzsa életének és munkásságának második világháború utáni szakaszáról számol be Svégel Fanni, intézetünk ÚNKP ösztöndíjas doktorandusza.
Miért nincs életrajza Ortutay Zsuzsának? – tettem fel a kérdést, mikor rábukkantam személyi hagyatékára. Hiszen férje naplójának kiadása révén újból forró témává vált az Ortutay család története. De a feleségeknek nincs életrajza, a kommunista feleségeknek még kevésbé. Politikai munkássága révén nem fér bele a klasszikus „nagyasszonyok” (például Erzsébet királyné, Szendrey Júlia, Andrássy Ilona) életét tárgyaló műfaji keretbe, és az antikommunista emlékezetpolitika sem enged teret az élete feltárásának. Szakmailag nem volt elég jelentős? A politikában nem volt elég hangos? Vagy túlzottan rávetült az a terhelt árnyék, amivel most sem tud mit kezdeni a kollektív emlékezet? Hol van az az emlékezeti hiátus, ahová beilleszthető Kemény Zsuzsa alakja?
Az Ortutay Gyuláné Kemény Zsuzsa életét feltáró cikkünk első része ott szakadt félbe, ahol a 20. századi európai történelem egyik nagy választóvonala található: a második világháború idején. Miután az Ortutay család túlélte a háború viszontagságait, megkezdődött életük újraépítése. Eleinte még a táncművészet és a táncoktatás kötötte le Ortutay Zsuzsa figyelmét, de már ekkor aktív volt az egyesületi életben: 1945-ben tagja lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ, 1945–1956) és a Magyar Pedagógusok Szabad Szakszervezetének. A mozdulatművészek érdekvédelmi szervezete, a Mozdulatkultúra Egyesület tagjaként korábbi mesterével, Szentpál Olgával közösen már 1945 tavaszán egy iskolai tanterven dolgoztak, amely alapján beemelhető a mozgásművészet a közoktatásba. Az őszi tanévtől már a Testnevelési Főiskola óraadó tanáraként dolgozott, ahol specifikus mozdulatművészeti kurzusokat tartott. A Szentpál Olgával közös elképzelésük szerint a Főiskolán létrehozható lett volna egy önálló táncnevelési szak, amely előkészületei 1946-ban meg is indultak. Ortutay Zsuzsa pedagógiai témájú közéleti tevékenysége is ekkor indult: 1947. május 21-én Mozgásművészet szerepe az iskolai oktatásban címmel tartott előadást a Testnevelési Főiskolán a táncnevelési szak népszerűsítéseként. (Lenkei 2007: 21-24)
(1) Győri út 13., Magyar Testnevelési Főiskola (ma Testnevelési Egyetem) tornacsarnoka (1949). Fortepan / Kovács Márton Ernő. (2) Hősök tere, dísztribün, balra Ortutay Gyula, középen Rajk László és Marosán György a május 1-i ünnepség alkalmával (1947). Fortepan / Berkó Pál
Férje politikai beágyazottsága hol könnyítette, hol megnehezítette Ortutay Zsuzsa dolgát. Miután Ortutay Gyulát vallás- és közoktatásügyi miniszterré nevezték ki 1947-ben, úgy tűnt, nem állhat semmi a táncnevelési szak elindításának útjába. A tanári karba azonban Ortutay Zsuzsa már nem került be, csupán egy ösztöndíjjal támogatta a tehetséges és szociálisan rászoruló hallgatókat. (Lenkei 2007: 27) Ezt követően, 1948-ban alakult meg a Magyar Táncszövetség Ortutayné elnöklete mellett. Ám hamarosan elveszítették épületüket, a Bródy Sándor utcai Törley-palotát, amelyet egy politikai vita után át kellett adni a Múzeumi Központ Technikai Osztályának. (Kaposvári 1997: 27)
Hagyatékában őrzött önéletrajza szerint nőpolitikai munkássága 1947-ben kezdődött, amikor az MNDSZ Művelődési Osztályának vezetője lett. Pedagógiai képzettségét kihasználva a családpolitika felé fordult: az iskola és a szülők kapcsolata, a szocialista nevelési elvek elméleti és gyakorlati kérdései kötötték le figyelmét. 1949 és 1951 között a Népművelési Minisztérium Művészeti Főosztályának előadójaként dolgozott, ahol munkatársa volt Losonczi Ágnes és Vitányi Iván. A főosztályvezető Ujfalussy József így emlékezett vissza erre az időszakra: „Védettséget adott, hogy szakterületünkbe, a zenébe kezdetben nem, később is kevéssé szóltak bele a politikusok. Ez bizonyos területenkívüliséget jelentett. Viszonylag szabadon és szélárnyékban dolgoztunk.” (Győri 2005: 8)
Politikai elkötelezettségét bizonyítandó, 1950-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, 1956-ban pedig elvégezte a Marxista-Leninista Esti Egyetemet. Bár művészeti tevékenységet nem folytatott, eredeti szakmáját nem hagyta el teljesen: 1951-ben megalapította a Táncművészet folyóiratot, amelynek 1957-ig főszerkesztője volt. Ettől az évtől kezdve a Magyar Nők Országos Tanácsa (MNOT, 1956–1989) titkáraként dolgozott 1970-es nyugdíjazásáig. Ezt követően a Vöröskereszt főtitkárhelyettese, majd alelnöke volt. 1958 óta a Fővárosi Tanács tagja, a Családpolitikai bizottság elnöke. Emellett a Federation Internationale pour L’education des Parents nemzetközi neveléstudományi szervezet alelnöke volt. (PIL 908. 1. őe.)
Kemény Zsuzsa levele Buday Györgyhöz. A szegedi Móra Ferenc Múzeum tulajdona, CC BY-NC-ND
Szakmai kapcsolathálója egy része az MNDSZ-MNOT tagok köré szerveződött. A sajtóban publikált fotók alapján kapcsolatban állt Jóboru Magdával, Vadas Sárával, Rajk Júliával, Tildy Zoltánnéval és Andics Erzsébettel. Az iratokban megjelenik Bozóky Éva, aki publicistaként a népiek oldalán érvelt a népesedéspolitikai vitában, az MTA kutatóintézetei és az MNOT közös felméréseit koordináló szociológusok, mint Kósa Erzsébet, Turgonyi Júlia és Ferge Zsuzsa, akitől a családpolitikai munkabizottság vezetését vette át. Hoffmann Istvánné és Verba Attiláné is több fogyasztás- és életmódvizsgálatot készített. Pedagógiai munkássága révén kapcsolatban állt Hermann Alice óvodapedagógus-pszichoanalitikussal, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársával. A Nemzetközi Gyermekév (1979) tiszteletére posztumusz kiadott, V. Binét Ágnes által válogatott írásokat tartalmazó A gyermekben érlelődik a jövő kötetről készített szakvéleményt az MNOT felkérésére. (PIL V. 908. 5. őe.)
Családpolitika – népesedéspolitika
Ortutay Zsuzsa politikai-társadalmi munkássága leginkább pedagógiai jelleget öltött, még ha családról, népesedésről beszélt is. Több ízben publikált a Társadalmi Szemlében, az MSZMP elméleti folyóiratában. Cikkeiben, mint a Család és iskola együttműködése a nevelésben. A szülői munkaközösségek feladataihoz (1961) vagy A nő hivatása és a leányok munkába állása (1965) a társadalom felelősségét, a szülők és pedagógusok együttműködésének szükségességét hangsúlyozta a gyermek- és ifjúságnevelésben. Az iskola és a nőnevelés témái mellett megjelent a népesedés kérdése is írásaiban a hatvanas évek második felében. A Népesedés és család című cikke narratívája találkozik azzal az érvelésmóddal, amelyben a pronatalizmus legitimációja változott meg a két világháború közötti időszakhoz képest. A gyerekvállalást egyszerre tekintette közügynek és magánügynek, amely a korszak népesedési diskurzusának változását jelzi. A családtervezést, a népgazdasággal összhangban, egy társadalommérnöki hozzáállással tekint közügynek, vagyis az állami diskurzuson belül mozog.
Ortutay Zsuzsa hagyatékában több előadásának jegyzetei, szövegei is fennmaradtak. Feltehetően többször tartott előadást, felszólalást, mint ahány cikket közölt élete során. A Magyar Nők Országos Tanácsa főtitkáraként tartott beszédet például az 1968-ban Székesfehérváron megrendezett népességtudományi konferencián. Előadása a társadalmi fejlődés, társadalmi mobilitás és a női munkavállalás csomópontjai mentén épült fel. Gondolatmenete jórészt megegyezik a korszak hivatalos népesedéspolitikai narratívájával, azonban tartalmaz olyan, kevéssé artikulált elemeket is mint az apává nevelődés, illetve az időskor perspektívája. (Svégel 2023) Az apa szerepének és e szerep változásának kérdésköre további kutatásokat igényel, azonban elmondható, hogy míg az állami kommunikáció az anyákat tette elsődlegesen felelőssé a reprodukció és a gyereknevelés kérdéseiben, úgy az MNOT – még ha nem is ment tovább a probléma felvetésénél – rendszeresen beépítette kommunikációjába az apák nevelésben és családban betöltött szerepét.
„Közügy a megszületett gyermekek felnevelése is. Ezt elsősorban úgy kell értelmezni, hogy a család a társadalom előtt felelős azért, hogyan neveli a gyermekét. A társadalom ezzel szemben nem lehet közönyös egyetlen gyermek sorsa iránt sem. Akkor sem ha vannak szülei, akkor sem ha nincsenek. A családvédelmi politika itt is kapcsolódik a népesedéspolitikával. Nemcsak az élveszületések számát kell növelni ezidőszerint, hanem arról is gondoskodni, hogy az élveszületettek testben lélekben egészséges emberekké nevelődjenek.” (PIL V. 908. 30. őe)
Az MNOT részt vett az 1973-as népesedéspolitikai határozat véleményezésében, és annak értelmében a végrehajtásáért is felelősek voltak – sok más társadalmi szervezettel együtt. Az itt bevezetett családi életre nevelés koncepció kidolgozásában részt vett Ortutay Zsuzsa is. A Gál Erzsébettel közösen jegyzett könyvük, a Családi életre nevelés a szülői házban és az iskolában a CSÉN módszertani útmutatójaként szolgált. Ortutay Zsuzsa a „család érdekében hozott határozatról” és a családi életre nevelés tartalmáról szóló fejezetek szerzőjeként kontrasztba állította a régi, paraszti családmodellt és az új, szocialista típusú családmodellt. A marxista társadalomelmélet fogalomkészletével egy átmeneti korszakot rajzolt fel, amelyben az elvetendő, már meghaladott családtípust elkezdi felváltani a szocialista vagy „demokratikus” család, amely a jövőben kitejesedő társadalmi változások révén utópisztikus, a lehető legjobb családdá válik. (Gál – Ortutay 1976)
Ortutay Zsuzsa és Ortutay Gyula (Forrás: Ortutay Gyula: Napló I. fotómelléklet)
Az MNOT családpolitikai munkabizottságának elnökeként 1981-ben előadást tartott az egészséges életre nevelésről. Ebben főként az alkoholizmus családokra gyakorolt hatásáról beszélt: a gyámhatóság nyilvántartásában országosan tizenhétezer veszélyeztetett gyermek szerepelt, továbbá az alkoholizmus a vezető válóokok egyike a statisztikákban. Az előadásban az alkoholfogyasztás hagyományban betöltött szerepére és annak gyökereire mutatott rá, azonban a személyes felelősséget is hangsúlyozta. Főként az „akaratgyengeség” és a magányosság következményeként látja az alkoholizmus problémáját, amely magában hordozza a kriminalitás felé sodródás lehetőségét, annak társadalomromboló hatásaival. A megoldást Ortutay egy prevenciós hálózatban látta, amely az átmeneti korszak lezárulta után egy egészségesebb társadalomhoz járul hozzá. (PIL V. 908. 5. őe)
A kommunista rendszerek dinamikus, folyamatos fejlődést sugalló nyelvezete a rendszer stabilitását sugallta. (Lindenberger 2022) Ez a beszédmód, amely a kommunista létezési mód velejárója, jellemzője mind a nőtanácsi, mind az Ortutay szövegeknek. A határozatot is komplex, hosszútávú intézkedésként pozícionálta, amely jelentős előrelépésnek mutatkozott a korábbi népesedési intézkedésekhez képest, így egyben el is határolta magát az ötvenes évek rosszemlékű és rövidtávú intézkedéseitől. Szövegei visszatérő eleme, hogy a család válságának nevezett jelenség valójában egy átmeneti állapot a tradicionális társadalom és a modernitás között. Ehhez ügyesen mobilizálta azt a társadalomnéprajzi tudásanyagot, amely feltehetően a férje révén jutott el hozzá. Egy feljegyzés alapján valószínűsíthető, hogy ismerte Jávor Kata egykorú társadalomnéprajzi-antropológiai munkáit, így tisztában lehetett a társadalomvizsgálatok újabb eredményeivel. Az MNOT által készíttetett, Ferge Zsuzsa által felügyelt szociológiai kérdőíves felmérések eredményei is ismertek lehettek számára.
Nemzetközi kapcsolatok a szocializmusban
Ortutay Zsuzsa életét meghatározta az a nehezen megragadható informális tőke, amely politikai kapcsolataiból eredt. A különböző fogadások, ülések, bel- és külföldi utazások, előadások szerves részét képezték mindennapjainak. Protokolláris teendői férje minisztersége kezdetén sűrűsödtek meg. Például egy fogadás keretében az MNDSZ látta vendégül a londoni olimpián (1948) résztvevő női sportolókat, ahol Ortutay Zsuzsa méltatta eredményeiket. (Képes Figyelő, 1948.09.04) Ugyanebben az évben Rajk Júlia társaságában fogadta a külföldi nőszövetségek képviselőit. (Szivárvány 1948.04.17) Rajknéval jótékonysági tombolát is lebonyolítottak a görög szabadságharcosok megsegítésére, amely nyereménytárgyait a Képzőművészek és Iparművészek Szakszervezete biztosította. (Magyar Nap, 1948.02.01)
A szocializmus társadalmi-ideológiai zártsága ellenére a lokális nőszervezetek rendelkeztek nemzetközi kapcsolatokkal. A Nemzetközi Demokratikus Nőszervezet (Women’s International Democratic Federation, WIDF) háromszor is Magyarországon tartotta kongresszusát. Az 1961. október 4. és 8. között Budapesten megrendezett tanácsülés fő témája a demilitarizáció (általános leszerelés, atomfegyverek megsemmisítése), valamint a gyarmatosítás felszámolása voltak. 93 ország 220 küldöttje érkezett a fővárosba a négynapos eseményre, kisebb csoportok pedig több vidéki településre és gyárba is ellátogattak. A kongresszust Erdei Lászlóné, az MNOT elnöke és Eugene Cotton, a WIDF elnöke nyitották meg. Október 6-án Kádár János fogadta a Nőszövetség küldötteit keleti (Szovjetunió, Csehszlovákia, NDK), latin-amerikai (Argentína, Kuba), afrikai (Nigéria) és nyugati országokból (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) egyaránt. A találkozón Erdeiné mellett részt vett Ortutay Zsuzsa is az MNOT képviseletében. (Kelet-Magyarország, 1961.10.06)
Rajk Júlia és Ortutay Zsuzsa a jótékonysági tombolán (Színház, 1948.02.17); Tildy Zoltán, Tildy Zoltánné és Ortutay Zsuzsa egy gyereknapi rendezvényen (Színház, 1948.05.18); Rákosi Mátyásné, Ortutay Zsuzsa és Vadas Sári a Szovjet Kulturális Hónap egyik rendezvényén (Magyar Nap, 1949.02.18); Ortutay Zsuzsa, Jóboru Magda és Vadas Sári az MNDSZ rendezvényén (Képes Világ, 1948.07.25)
Hasonló protokoll eseményeken nem csak Magyarországon, de külföldön is részt vett. 1970-ben egy delegáció tagjaként a Szovjetunióba utazott, ahol Turgonyi Júlia szociológussal, Fazekas Sándorné pedagógussal és Hlinyánszki Istvánnéval, az MNOT Külügyi Osztályának munkatársaival részt vett a moszkvai Lenin-szimpóziumon. Az Asszonyok folyóirat – amely a Szovjetszkaja Zsenscsina magyar nyelvű fordítása – beszámolója szerint Ortutay Zsuzsa egy „általános véleménynek adott kifejezést, amikor megjegyezte, hogy a nők két hivatásának, az anyaságnak és az alkotó munkának a harmóniája a társadalom gazdasági, ideológiai és kulturális fejlődésével párhuzamosan jön létre.” (Asszonyok, 1970/5. 22-23) A találkozón részt vett többek között Valentyina Tyereskova szovjet űrhajós is, aki rendszeresen megjelent nőpolitikai eseményeken.
Ortutay Zsuzsa utolsó éveiben a Nőtanács mellett a Vöröskereszt tisztviselőjeként munkálkodott a gyermekvédelem fejlesztésén. Nyugdíjasként is aktívan részt vett egészségneveléssel, védőnőképzéssel, szülő-pedagógus, szülő-gyermek kapcsolatokkal összefüggő ügyek tárgyalásában. Hosszú betegség után, 1982-ben bekövetkezett halálát követően több, mint negyven évet kellett várni egy részleges életrajz elkészültére, amely a rendszerváltás utáni emlékezetpolitika változásairól is ad némi képet. Pedagógusnak túlzottan politikus, politikusnak túlzottan szakmai volt. Élettörténete nem mesélhető el a fejlődésregény logikája szerint, hiszen táncos karrierje kényszerűen félbeszakadt. Szakpolitikai karrierje pedig láthatatlan maradt a többi MNDSZ/MNOT káder mellett és a férje árnyékában.
Felhasznált irodalom:
- Gál Erzsébet – Ortutay Zsuzsa: Családi életre nevelés a szülői házban és az iskolában. Budapest, 1976.
- J. Győri László: A zene több puszta mesterségnél: Születésnapi találkozás Ujfalussy Józseffel. Muzsika, 48. (2005) 2. sz. 6–9.
- Kaposvári Gyula: Interjú Bényi Lászlóval, a MMOK Technológiai Osztályának egykori vezetőjével. Magyar Múzeumok, 3. (1997) 1. sz. 25–27.
- Lenkei Júlia: Volt egyszer egy táncnevelési szak. In: Színház és politika. Szerk. Gajdó Tamás. OSZMI, Budapest, 2007. (Színháztudományi szemle 37.)
- Lindenberger, Thomas: Neither Consent nor Opposition: Eigen-Sinn, or How to Make Sense of Compliance and Self-Assertion under Communist Domination. In. Making Sense of Dictatorship. Domination and Everyday Life in East Central Europe after 1945. Eds. Celia Donert, Ana Kladnik, Martin Sabrow. CEU Press, 2022.
- Svégel Fanni: Ortutay Zsuzsa és a kádári népesedéspolitika. Archívnet, 2023/2.
Szerző: Svégel Fanni
Borítókép: Ortutay Zsuzsa és Kádár János (Forrás: Ortutay Gyula: Napló I. Fotómelléklet)
A Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-3 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.