„Mindennek lehet kulturális antropológiai megközelítése” – Fazekas Anna civil szakmában elhelyezkedő alumnánkkal beszélgettünk

Hogyan hasznosulhat a néprajzos szemléletmód a fesztiválszervezésben? Milyen utakon közvetíthetők a régmúlt értékei a mai ember számára? Megújult Alumni sorozatunkban olyan, az ELTE Néprajzi Intézetben végzett néprajzosokat kérdeztünk, akik nem az akadémiai világban helyezkedtek el, hanem valamilyen civil szakmában találták meg hivatásukat. Elsőként Fazekas Annával, a Hangvető rendezvényszervező csapat projektvezetőjével készítettünk interjút. Vajon hogyan hasznosítható a néprajzos tudás egy világzenei cégnél? Milyen tapasztalatoknak veszi leginkább hasznát Anna a színfalak mögött? Kinek ajánlja a néprajz szakot?

1. Rövid bemutatkozás

Fazekas Anna vagyok, 2012-ben végeztem az ELTE BTK néprajz szakán, majd 2015-ben hungarológus szakon. Gyerekkorom óta életem része a népi kultúra, 20 évet táncoltam a Bihari János Táncegyüttesben, de a mai napig jelen van a tánc és a zene a hétköznapjaimban. 2017 óta dolgozom kedvenc csapatomnál, a Hangvetőnél, hazai és nemzetközi világzenei és népzenei fesztiválok teljes körű lebonyolítása, konferenciák és egyéb oktatási programok szervezése, dokumentumfilmek gyártása tölti ki a napjaimat.

1. Bihari János Táncegyüttes. 2. Benczúr Kerti Esték, 2020.

2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!

Amikor egyetemre jelentkeztem, egy dolog volt biztos, hogy olyat szeretnék tanulni, ami érdekel, és az, hogy hogyan lesz ebből egy szakma, kevésbé foglalkoztatott. Élt egy kép a fejemben, de nem a tipikus néprajzos munkakörök, inkább a szervezés, a kultúraközvetítés, a külföldi magyar intézetek világa foglalkoztatott. A mesterszakon ezért is tanultam ún. magyarságtudományt, ami valójában a magyar kultúra külföldi közvetítéséhez állt a legközelebb, megfűszerezve egy kis nyelvészeti szakiránnyal, akár magyar mint idegen nyelv tanár is szívesen lettem volna. Ebbe az útba teljesen belepasszolt a 2013-ban meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor Program, aminek köszönhetően fél évet a franciaországi magyarok között töltöttem. A vidéki városokban a magyar szervezeteknél segítettem: Strasbourgban hétvégi iskolát indítottunk a gyerekeknek, Lyonban és Grenoble-ban rendszeres táncházak és napközis táborok indultak. Hazaérkezésem és mesterdiplomám megszerzése után indult ugyanennek az ösztöndíjprogramnak a „testvére”, a Petőfi Sándor Program, ami a határon túli magyar szórványközösségekre koncentrált, ezt az ösztöndíjprogramot koordináltam két és fél évig. Ezután kerültem át a zenei területre, és kezdtem el dolgozni a Hangvetőnél produkciós és projektvezetőként, illetve három évig voltam az NKA Népzenei Kollégiumát támogató Halmos Béla Programiroda vezetője.

3. Mit szerettél legjobban az egyetemen?

Az egyetem alatt pestiként, városi folklórban nevelkedett fiatalként nem a gazdaságnéprajz és tárgyi kultúra érdekelt, sokkal inkább a folklór, a társadalomnéprajz, a népi hiedelmek, a vallásosság. (Ehhez képest a szakdolgozatom egy része gazdaságnéprajz lett ☺) Nagyon hálás vagyok Bárth Dániel tanár úr olvasmánylistáinak, a társadalomnéprajzi témáknak, illetve Bali János tanár úr kulturális antropológiai órái voltak a kedvenceim. Legszebb emlékeim közé tartozik az a felismerés, amit annyiszor hallottunk: „mindennek lehet kulturális antropológiai megközelítése”.

1. Gyűjtési gyakorlat Nemesnépen, 2010 2. Néprajzos csoportkép az ELTE BTK-n, 2010 3. PONT Fesztivál, 2021

4. Mennyire valósult meg az egyetem alatt elképzelt pályaképed?

Azt gondolom, elég jól ismertem már a lehetőségeket akkor, amikor jelentkeztem néprajzra. Tudtam, hogy nem múzeumban szeretnék dolgozni, de abban is biztos voltam, hogy egy olyan átfogó gondolkodásmódot sajátíthatunk el itt, ami bármilyen területen hasznos lesz, ahol én el tudtam magam képzelni akkor. Ez beigazolódott. Nagyon sok olvasmányélmény, szerző köszön vissza nap mint nap, jelenlegi munkámban is tudok táplálkozni a folklorisztika / néprajz  területén megszerzett tudásból.

5. Mi a jelenlegi munkád? Mik a feladataid?

Főként fesztiválokat szervezek. A Hangvető nevéhez köthető a Worldwide Music Expo (a legnagyobb világzenei esemény) budapesti megvalósítása, a Budapest Ritmo világzenei fesztivál és konferencia, a PONT Fesztivál, a TRILLA Fesztivál, ezen kívül számos kisebb koncertsorozat, EU-s oktatási program, nyári egyetem, és most már dokumentumfilm gyártással is foglalkozunk. Ezekben mind mint szervező, projektvezető veszek részt a tervezéstől a kommunikáción át a helyszíni lebonyolításig és pénzügyi elszámolásig. (Na, arra nem készített fel a bölcsészkar. ☺)

6. Hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?

Végig kell gondolni, mit szeret az ember csinálni, mik a prioritásai a munka területén, és miben találja magát tehetségesnek. Én tudtam, hogy el tudom magam képzelni színpad mellett fontoskodó szervezőként, művészek közelében, nemzetközi kulturális területen. Fontos volt számomra, hogy milyen csapatban dolgozom és van-e társadalmi haszna annak, amit csinálok.

1. Ritmo feat. WOMEX, Müpa, 2020. 2. Ritmo Piknik, Győr, 2022

7. Hogyan tudod hasznosítani a néprajzi tudásodat?

Ezt rövidebbre fogom, mert már feljebb említettem. A népzenéről, néptáncról, szokásokról szóló ismeretek most nagyon jól jönnek például akkor, amikor a magyar és környező országok zenei kulturális örökségéről forgatunk filmsorozatot. Természetesen hasznát veszem a munkamódszereknek, interjúkészítésnek, gyűjtési tapasztalatoknak is.

8. Szerinted hogyan lehet szereplője a civil munkának az egyetemen szerzett néprajzi tudásanyag?

Elég sok olyan társaságban, eseményen mozgok, ahol valamilyen módon jelen van a néprajz tudományos vetülete is, jó érzés ismerni a tudományterület nagy neveit, az alapvető szakirodalmat, mert ezen keresztül lehet kapcsolódni új szereplőkhöz. Van így egy közös hivatkozási alapom nem csak néprajzi, hanem történelmi, társadalomtudományi, vallástörténeti művekkel kapcsolatban.

9. Hivatásodnak tartod, hogy a néprajzi világlátást a munkádon keresztül átadd és népszerűsítsd? Ezt hogyan valósítod meg?

Igen, nagyon is. Szeretem hangoztatni, hogy ez a szak egy szemléletmódot ad, hogy a múltunk, népi kultúránk ismerete egyre inkább fontos a jelenben. Vissza kell tudni nyúlni olyan eszközökhöz és gondolkodásmódhoz, ami az őseinknek megvolt – talán most a környezettudatos életmóddal ennek új divatja is van. Azokon a családi fesztiválokon, amiket szervezek, sokszor van lehetőségem olyan foglalkozásokat építeni a programba, amik ezt a szemléletmódot tükrözik: kézműves foglalkozások, néptánctanítás, a közös éneklés szerepe stb.

10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és hallgatóinak?

Az oktatóknak, hogy szerintem jó úton jár a szak, ha minden évben kikerül 15 olyan személy, aki az általuk képviselt szemléletmódot továbbviszi, mert úgy látom, nagyon sokaknak sikerül ez, ha közvetve is, mint nekem. A hallgatóknak és leendő hallgatóknak pedig, hogy olvassanak el mindent, amit csak lehet, és élvezzék ki a közös gondolkodást, a szemináriumokat, ahol az ember kutathat, elmélyedhet egy-egy témában, mert munka mellett erre már sokkal kevesebb idő marad. És természetesen, hogy azt a szemléletet, hogy „még mindig van mit gyűjteni”, ne felejtse el senki. A városi kultúra változása is ugyanolyan néprajzi téma, mint a hagyományos értelemben vett néprajzi területek.

+1 Kinek ajánlanád a néprajz szakot?

Mindenkinek, aki úgy gondolja, hogy a „régi emberek” valójában mindent tudtak, mindenre volt jó megoldásuk. Aki szereti és tiszteli a saját kultúráját, nyitott más kultúrákra és minél inkább meg akarja érteni azok működését. Aki egy jó csapatban, családias hangulatban jobban érzi magát, mint nagy előadókban.

Közzétéve: Prikler Szilvia

Néprajzos-muzeológus vagyok a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságánál. Eddigi kutatásaim főleg a történeti néprajz, a történeti folklorisztika és a népszokás témáiban mozogtak, leginkább az életmód, a mentalitás, a hétköznapi élet és erkölcs érdekel. A Skanzenben hozzám legközelebb az Ásványrárói lakóház áll, mivel már középiskolás korom óta évente többször jártunk ide táncolni azzal a néptáncegyüttessel, melynek akkor tagja voltam. A néprajz iránti érdeklődésemnek ezek az alkalmak mindig nagy löketet adtak, egyetemista koromban pedig sokszor itt ismertem fel olyan dolgok gyakorlati lényegét, logikáját, melyeket az egyetemen tananyagként olvastam.

One thought on “„Mindennek lehet kulturális antropológiai megközelítése” – Fazekas Anna civil szakmában elhelyezkedő alumnánkkal beszélgettünk

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: