Láncreakció/Bárth Dániel: a zentai kőkecskétől a zombori ördögűzőig

Kit tekintenek példaképüknek? Megfordult-e valaha a fejükben, hogy elhagyják a szakmát? Hogyan tudják összehangolni a magánéletet és a tudományos karriert? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? A vizsgaidőszakban a szakma kiemelkedő kutatóival, oktatóival készítünk személyes hangvételű interjúkat, mellyel hallgatóinkat inspiráljuk az egyetemi megpróbáltatások közepette. A Láncreakció Bárth Dániellel, az ELTE BTK Folklore Tanszékének vezetőjével indul, aki arról mesél, hogy A zentai kőkecske olvasásától hogy jutott önálló köteteinek megjelenéséig, majd továbbgurítja a labdát egy másik néprajzkutatónak.

1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára? 

Esetemben nehezen eltagadható tény a „családi indíttatás”. Gyakorlatilag nem is annyira lakásban, mint egy lakásként is használható szakkönyvtárban töltöttem a gyerekkoromat. Kérdés talán nem az, hogy miként jutott eszembe ezt a szakmát választani, hanem hogy az apai példa miért nem riasztott el ettől, és vajon a három fia közül miért pont én, a középső követtem ezt a hivatást. A történelem iránti fokozott érdeklődésem már az általános iskolában kiviláglott, ehhez a gimnáziumban erős klasszikafilológus (latin) hatás társult. Az érettségi évét még azzal a határozott szándékkal kezdtem el, hogy a katolikus egyetemen fogok történelem-latin szakot kezdeni, de január végén, egy-két héttel a jelentkezési lap beadása előtt egy hosszabb beszélgetés után történelem-néprajzra jelentkeztem. Utólag igazat kell adnom apámnak: valóban

megvolt egy érdeklődésem kisgyerekkorom óta a népi kultúra iránt, de ez nem a gyakorlati tevékenységekben, hanem sokkal inkább az olvasmányaimban jelentkezett.

Az első elfogyasztott könyvem 7 évesen Jung Károly gyűjtéséből A zentai kőkecske című bácskai mesegyűjtemény volt, majd el egészen az érettségiig magamévá tettem a magyar népi írók műveinek többségét. Ha egy tinédzser rajongva olvassa Sinka Istvánt vagy a Reymont Parasztok-ját, ott határozott néprajzi „beütés” mutatkozik. Ami a kutatói pályát illeti, elsőéves egyetemista koromban még elkezdtem pedagógiát és pszichológiát tanulni, hátha középiskolai tanár leszek, de gyorsan eldöntöttem, hogy inkább irány a kutatói lét. Az első konferenciaélmények és publikációk öröme mindezt már egy-két év alatt megalapozta.

Láncreakció/Bárth Dániel önálló kötetei: 1. Tiszaalpár (2002); 2. Esküvő, keresztelő, avatás. Egyház és népi kultúra a kora újkori Magyarországon (2005); 3. Exorcizmus és erotika. Egy XVIII. századi székelyföldi ördögűzés szokatlan körülményei (2008); 4. Benedikció és exorcizmus a kora újkori Magyarországon (2010); 5. A zombori ördögűző. Egy 18. századi ferences mentalitása (2012) mely 2020-ban megjelent angolul is: The Exorcist of Sombor. The Mentality of an Eighteenth-Century Franciscan Friar címen. 7. A 18. századi Bácska “alulnézeti” egyháztörténete.

2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?

Hans Moser, Wolfgang Brückner, Carlo Ginzburg, Peter Burke, a magyarok közül pedig Schram Ferenc. Közülük Brücknerrel volt alkalmam többször találkozni, sőt kettesben konzultálni, katartikus élmény volt.

3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?

Természetesen tanszékem első vezetőjével, Ortutay Gyulával, akihez rengeteg kérdésem lenne (nem is annyira szakmai, hanem inkább emberi-személyes kérdések).

Képek: 1. Schram Ferenc (1923-1975) néprajzkutató, muzeológus; 2. Carlo Ginzburg (1939-) olasz mikrotörténész; 3. Ortutay Gyula (1910-1978) néprajzkutató, politikus, az ELTE Folklore Tanszék első vezetője; 4. Peter Burke (1937-2021) brit történész professzor

4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során? 

Egyetemista korom óta érdekel az évszázadokkal ezelőtt élt közemberek gondolkodásmódjának, életvilágának megismerése, rekonstruálása. A levéltárakban az első látásra érthetetlen, furcsa esetek dokumentációi, adatai keltik fel az érdeklődésemet, amelyek ki- és megfejtése szellemi kihívást, megoldandó rejtélyt jelent.

5. Mi a leginkább bevált munkamódszere? 

Mivel levéltári folklorista vagyok, a kérdéseim (tanulmányötleteim) leginkább ott, az archívumokban születnek meg. A források analízise és a kontextuális könyvtárazás, szakirodalmi feltárás után következik az írás szakasza.

Az elmúlt évtizedekben nagyon sokféleképpen, sokféle hátráltató körülmény közepette írtam már tanulmányt, például zónázó vonaton és vonatpályát építő gyermekeim társaságában egyaránt.

Alapvetően nem igénylem a zenét, zajt, beszédet, stb. ennél a tevékenységnél, de ez olyan, mint mikor a kollégiumban meg kellett szokni, hogy nincs egyedül az ember és meg kellett tanulni villanyfénynél elaludni. Egyszóval alkalmazkodóképes lettem. Optimális esetben persze írás közben elmélyülésre alkalmas csend van, ami legalább órákon, de inkább napokon keresztül kitart. Egyébként nagyobb írások közepette meglehetősen belefeledkezős vagyok, mondhatni, borotválkozni sincs időm. Ha torzonborzan megyek az egyetemre órát tartani, tudhatják, hogy efféle „alámerülés” áll a háttérben. A zombori ördögűzőről szóló könyvem kampányszerű megírása alatt mondtam is a kollégáknak, hogy ne haragudjanak az indiszponáltságomért, de egyfajta időutazás részese vagyok és szó szerint a 18. században élek…

Papok és közösségek a nagyító alatt – könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, Bárth Dániel rövid összefoglalója az MTA-ELTE Lendület Történeti Folklorisztikai Kutatócsoport munkásságáról.

6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?

Pályaelhagyás sosem merült fel bennem, de hitevesztett és frusztrált lelkiállapot azért többször kerülgetett az elmúlt két évtizedben. Az ember (különösen gimnáziumi osztálytalálkozókon) nehezen fogadja el, hogy 21 év iskolarendszerű tanulás után, doktorátussal a háta mögött miért esik oly távol az anyagi értelemben magabiztos és könnyed élettől (eufemisztikusan fogalmazva). Aztán ezeken a szakmai eredmények, leginkább az egyetemi oktatói munka örömei csak-csak átlendítik az embert. Most azt mondom, jó, hogy kitartottam…

7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét? 

Ez nem mindig könnyű dolog, különösen az elmúlt években, a járvány idején okozott feszültséget a kettő szféra közötti határvonal meghúzása. Feleségem szakmabeli és munkatársam is a könyvkészítésben, adminisztrációban. 14 éves fiam és hároméves kislányom egyaránt komoly figyelmet követel ki magának. Ezt igyekszem is megadni nekik, nálam a sorrend: első a család, második a munka. Természetesen az a jó, ha egyik sem megy a másik rovására (ez persze időszakonként változó, de akkor kompenzálni kell).

Beszélgetés Bárth Dániellel és Szigeti Jenővel ördögűzés és felvilágosodás témában.

8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább? 

A magunkfajtának a munkája a hobbija. De azért sokat vagyok az 1000 négyzetméteres kertünkben, ahol a 16 gyümölcsfával és egyebekkel mindig akad tennivaló. Ráadásul lakóhelyünk egy kedvelt turistaútvonalon fekszik, ahová sokan messziről jönnek túrázni, míg nekünk egy hétköznapi választás kérdése, hogy beugrunk-e a kerítésünk mellett induló Börzsönybe sétálni, kutyát sétáltatni. Ezek mellett a szépirodalom olvasása, jó filmek célzott nézése nálam is természetes kikapcsolódás. Hozzáteszem, hogy nincs tévénk, kedvenc focicsapatom meccseit is csak online követem. Ha igazán kikapcsolódásra van szükségem, akkor előveszem a gitáromat vagy leülök a zongorához, és magamban zenélgetek.

9. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne? 

Könyv: Bulgakov: A Mester és Margarita; Daniel Kehlmann: A világ felmérése (etc.)

Film: Barbárok a kapuk előtt; Csalóka napfény; Eldorádó (etc.)

Láncreakció/Bárth Dániel ajánlója: 1. A YouTube-on magyar szinkronnal is elérhető Csalóka napfény c. film; 2. Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita (a képen az 1984-es kiadás, Európa Könyvkiadó); 3. Daniel Kehlmann: A világ felmérése (2019, Magvető Könyvkiadó)

10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta? 

Glen Hansard: Bird of sorrow (Ez az „emelő” jellegű zene a kitartást erősíti a mostani elidegenítő időkben, nem utolsósorban reményt ad a vizsgaidőszak nehézségei közepette.)

Láncreakció/Bárth Dániel zeneajánlója: Glen Hansard – Bird of sorrow

+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?

Bali János

Láncreakció/Bárth Dániel: a zentai kőkecskétől a zombori ördögűzőig” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: