Láncreakció/Bali János – „egy néprajzosnak birkát nyúzni is tudni kell”

Kit tekintenek példaképüknek? Megfordult-e valaha a fejükben, hogy elhagyják a szakmát? Hogyan tudják összehangolni a magánéletet és a tudományos karriert? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? A vizsgaidőszakban a szakma kiemelkedő kutatóival, oktatóival készítünk személyes hangvételű interjúkat, mellyel hallgatóinkat inspiráljuk az egyetemi megpróbáltatások közepette. A Láncreakció Bali Jánossal folytatódik, akinek Bárth Dániel gurította tovább a labdát. Bali János többek között kedvenc szabadidős tevékenységeiről és színes zenei ízléséről is mesél nekünk!

1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?

Kisgyermekként több tudomány is érdekelt, emlékeim szerint a történelem, a régészet, a biológia (zoológia) és a csillagászat is. Ez idővel leszűkült a történelemre és a régészetre. Kamaszként egyben voltam biztos, hogy az ELTE BTK-n szeretnék továbbtanulni. Szüleim is itt végeztek, itt ismerték meg egymást, ha lehet ilyet mondani, az életemet köszönhetem a Karnak. Közeledve a felvételi évéhez, egyben biztos voltam, a történelem az első számú szenvedélyem (apám is ezen a szakon diplomázott, később Hoffmann Tamásnál, a Néprajzi Múzeum akkori főigazgatójánál még kötelező olvasmány is volt). Abban az időben csak szakpárokra lehetett jelentkezni. 1988-ban, érettségim évében viszont nem indult történelem – régészet szakpár, így el kellett gondolkodnom, mi legyen a másik szak. Édesanyám javasolta a néprajzot, ha nem is volt benne, ellenzéki indíttatású városi értelmiségiként mindig is rajongott a táncházmozgalomért, engem is szeretett volna néptáncosként látni. Már előbb, 1986-ban, egy fülműtét néhány napra a Péterfy Sándor utcai kórházba zárt, ahova magammal vittem Szabó István több kötetes munkáját, A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914 címűt. Utólag visszagondolva, ez terelt az esemény- és politikatörténet területéről a társadalom- és gazdaságtörténet, a mindennapok emberének és a parasztság története felé.

Amikor sikerült a felvételim 1988-ban történelem–néprajz szakra, s boldogan lobogtattam a levelemet szüleimnek, apám csak azt kérdezte, meg tudok-e nyúzni egy birkát, mert egy néprajzosnak bizony ezt is tudnia kell.

Ekkor kicsit elbizonytalanodtam, de az ezt követő évek már más lapra tartoznak. A kutatói pálya iránti vonzalmam édesanyám munkahelye felől jön. Ő sokat dolgozott a Szövetkezeti Kutatóintézetben, ahova magam is sokat jártam. Itt az volt a munkarend, hogy a kutatók csak két nap jelentek meg, a benntöltött órák akkor is névnapozással teltek. Itt dolgozott a későbbi miniszter, Magyar Bálint is. Ez a kötetlen munkarend és a szellemi műhely nagyon imponált nekem, akkor határoztam el, hogy kutató leszek.

Képek: 1. Terepmunkán Ócsán (1990); 2. Tempus ösztöndíjjal a Koppenhágai Egyetem Kulturális Antropológia tanszékén (1994); 3. Tanszéki kiránduláson (1989); 4. Folk Boys meccs után Ambrus Vilmossal; 5. Disznóvágáson egy néprajzos tanítványnál, Raffai Péteréknél (2012, Sopronkövesd); 6. A mezőkövesdi terepgyakorlaton borkóstoláson (Bogács, 2021)

2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?

Nehéz felsorolni mindazokat, akikből töltekeztem a szakmán belül. Gazdaságnéprajzi érdeklődésem kiteljesedésében, amely a diplomamunkámat és a PhD disszertációmat is meghatározta, témavezetőm, Sárkány Mihály szerepe elvitathatatlan, szakemberként és emberként is felnéztem, felnézek rá. Az antropológián Hofer Tamás tette rám a legnagyobb hatást, a nemzet témájának kutatása tőle származik. Szakmailag és emberileg is sokat kaptam Boglár Lajostól, Szilágyi Miklóstól, Paládi-Kovács Attilától és Kocsis Gyulától is.

3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?

Azzal, akinek a portréja egyetemi irodám falán díszeleg. Nem kérdés, Györffy Istvánnal. De a közelmúltban elhunytak közül leginkább Hofer Tamással, bár Kocsis Gyula és Szilágyi Miklós hiányát is nagyon érzem, jó lenne velük még személyesen beszélgetni.

Képek: felső sor (balról jobbra): Boglár Lajos, Sárkány Mihály, Szilágyi Miklós, alsó sor: Hofer Tamás, Györffy István, Paládi-Kovács Attila, Kocsis Gyula

4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?

A kíváncsiság és a szakma szeretete. Összetett munkát végzek, amelyben az oktatás, a kutatás, a tudományszervezés éppoly fontos szerepet játszik, mint a szakpolitikai döntéshozatal előkészítése. Változatos, érdekes a munkám, így plusz motivációt már nem szükséges sehonnan sem merítenem.

5. Mi a leginkább bevált munkamódszere?

Olyan sokféle (egyéni és csoportos, akadémiai és alkalmazott stb.) kutatást végeztem már, hogy nincs bevált munkamódszerem. Szeretem a végét látni, mikorra és milyen formában kell elkészülnie az „outputnak”, s innen visszafelé optimális a kutatás megtervezése. Ha a kérdés a tanulmányírásra vonatkozik, akkor számomra az az optimális, ha egyedül, teljes csendben dolgozhatok. Vagyis még a halk zene is elvonja a figyelmemet. Erre legalkalmasabb az ELTE-s vagy az NSKI-s irodám, hiszen mindkét helyen egyedül használom a helyiséget. Inkább reggeli ember vagyok, mintsem esti, vagyis szívesebben írok hajnali 4-kor, mintsem este 9-kor. A legnagyobb kihívást a folyamatos koncentráció megtartása, az internetes „elkalandozások” (közéleti hírek, sakk témájú oldalak) csökkentése jelenti.

Képek: 1. Bali János a Nemzetstratégiai Kutatóintézet képviseletében Az átányi parasztenber szerszámai kötet ünnepélyes átadóján Átányon; 2. Fél Edit – Hofer Tamás: Az átányi parasztember szerszámai; 3. Baráti megbeszélés Átány polgármesterével (2015); 4. Konferencia Átányról az ELTE-n, Hofer Tamás, Bali János,Molnár Gergely, Gönczi Mihály polgármester között (2012)

6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?

Nem volt. Illetve, 2006 és 2011 között volt egy olyan korszak (hitel- és gazdasági válság), amikor úgy tűnt, hogy az ELTE-s főállású és a Dunaújvárosi Főiskolás másodállású fizetés sem elég, hogy megmentsük az otthonunkat, s a családdal kénytelenek lettünk volna kivándorolni „Nyugatra”. Szerencsére a gondviselés közbe szólt, így nem kellett elhagynom a pályát.  

Bali János Mária Rádióban leadott 10 részes előadás-sorozatának minden része visszahallgatható az elteneprajz.blog-on!

7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?

Családos emberként az elején nehezebb. Azt megértetni a házaspároddal, aki nem szakmabeli, hogy miért kell estékre, de napokra, sőt hetekre eltűnni, nem könnyű. Idővel, a megszokással, azzal a tapasztalattal, hogy megérte a befektetett idő és energia, ez sokat enyhül. Több mint 20 év házasság után, az internet és az okostelefonok időszakában pedig már egyáltalán nem jelent problémát a külön töltött idő.

Deáky Zita – Bali János (szerk.): Gyermekélet egykor és ma; 2. A tükör két oldala – Bevezetés a kulturális antropológiába 3. A Börzsöny-vidéki málnatermelő táj gazdaságnéprajza; 4. A. Gergely András – Bali János – Varga Andrea (szerk.): Város a képben: Városantropológiai mintázatok Terézváros példáján.

8. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?

Igazolt versenysakkozóként az online sakkozás lenyűgöz. Bármikor, a világ különböző pontján élő sakkozókkal tudok vérre menő villámpartit játszani. Ez különösen az utazások során, a buszon hasznos elfoglaltság. Az olvasás is fontos az életemben, a szakirodalom mellett, kikapcsolódásként elsősorban a Rubicon történelmi magazint forgatom. Ezen kívül a zenehallgatás, a filmnézés és a séta (kirándulás) kapcsol ki elsősorban. Jó társaságban a jó borozgatást sem vetem meg…

9. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?

Furcsa, hogy amíg a könyveket – a Szentírást leszámítva természetesen – sohasem olvasom újra, a filmeket hajlamos vagyok újra nézni. Kamaszként a Ben Hurt legalább ötször megnéztem, a történelmi filmek azóta is érdekelnek, a Gladiátort is többször láttam már. A magyar filmek között Fábri Zoltán Az ötödik pecsétje megunhatatlan remekmű. A valaha látott legjobb filmnek viszont a Schindler listáját tartom, s általában is nagyra tartom azokat a filmeket, amelyek bemutatják az emberi sötétséget (a gonoszt) úgy, hogy a végén mégis a fény, az élet győzedelmeskedik.

Láncreakció/ Bali János által ajánlott filmek: 1. Ben-Hur; 2. Az ötödik pecsét; 3. Gladiátor; 4. Schindler listája

10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta? 

A zenék, amiket jellemzően hallgatok, 150 – 400 évvel ezelőtt születtek. Közel áll hozzám a barokk (Händel, Purcell és Bach) és a 19. századi klasszikusok, mindenekelőtt Schubert és Liszt. A 20. század első feléből, a késő romantika korából pedig Rachmaninov. A szóló zongorazene különösen érdekel, így Glenn Gould vagy Schiff András Bach, Cziffra György Liszt, Alfred Brendel Schubert, esetleg Vladimir Horowitz Chopin műveinek előadásait ajánlom elsősorban.

A közelmúlt tekintetében szinte mindenevő vagyok, a P. Mobiltól és a Beatricétől a System of a Down-on, Cesaria Evorán és a Buena Vista Social Clubon keresztül egészen Goran Bregovicig vagy a Parno Grasztig sok minden belefér.

Mindig mást hallgatok. Jelenleg a Spotify-on Schubert Impromptu-it játszom le a legtöbbet – Barenboim 1978-as lemezfelvételében -, s most úgy tartom, ennél szebb muzsikát sohasem alkotott az emberiség. Ha mégis egy zeneművet kellene ajánlanom, akkor a Mária Rádión futó magazinműsorom szignáljának zenéjét, Kodály Marosszéki táncokát ajánlanám. 

Láncreakció/Bali János zeneajánlója: Kodály Zoltán: Marosszéki táncok. Előadja: Vásáry Tamás

+1. Kitől kérdezné meg ugyanezeket a kérdéseket?

A fiataloktól, például Eitler Ágnestől!

Szerző: Peták Imola