Az idei tanévben (2024-2025) indította el az ELTE BTK Néprajzi Intézet a Néprajzi Múzeummal együttműködve a néprajzi muzeológia specializációt. Az egyetemi hallgatók számára új lehetőséget jelent, hogy nem csak más szakterületeken, hanem a néprajzon belül mélyíthetik el tudásukat a főszakirányuk mellett. A specializáció arra is teret ad, hogy közvetlen betekintést nyerjenek a Néprajzi Múzeum működésébe. Interjúnkban Bali János Tanár urat és Kemecsi Lajost, a Néprajzi Múzeum főigazgatóját kérdezte Bujtor Zsófia, alapszakos hallgatónk a néprajzi muzeológia specializáció létrejöttéről.
Mikor és miért merült fel a specializáció elindításának a gondolata? Illetve kitől vagy kiktől származik az ötlet?
Bali János: A 2024 őszi indulást mintegy kétéves előkészítés előzte meg. Az előkészítő munka dandárja a 2022 őszi félévre esett, ennek a naptári évnek a végén döntött a Kari Tanács a specializáció támogatásáról, elfogadásáról. A specializáció elindítása a Néprajzi Múzeum és az ELTE BTK Néprajzi Intézete közös ötleteként és akaratából valósult meg. Az előzmények szerteágazóak. Még 2021-2022-ben, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet bevonásával végeztünk egy online kutatást, amely a Kárpát-medencei néprajz szakos hallgatók néprajzhoz, néprajzi muzeológiához való viszonyát mérte fel. Ekkor derült ki számunkra, hogy a hallgatók mintegy harmada muzeológusként képzeli el a jövőjét. Ráadásul az Egyetemen éreztük, hogy sokan kényszerből választanak minort, s biztosak voltunk abban, ha a szakon belül hirdetünk specializációt, az népszerű lesz. A másik szál már részben személyesebb. Nem titok, hogy a Múzeum főigazgatója, Kemecsi Lajos és a köztem lévő baráti-kollegiális viszony is megkönnyítette a tervek megvalósítását. Lajos csak egy évvel végzett előttem a szakon, 2003-tól pedig már a Magyar Néprajzi Társaságban is összefonódott a munkánk: 2009-ig titkár-társak voltunk. 2021-ben pedig Lajos kért fel arra, ha elnökké választják, vállaljam el a főtitkári posztot. Idei újraválasztásunkkal immár a második ciklust visszük a Társaság élén. 2019-től a Kulturális Örökség Szakbizottságban is kiválóan tudunk együttműködni.
Kemecsi Lajos: A Néprajzi Múzeum és az ELTE Néprajzi Intézetének szoros együttműködéséről már közel egy évtizede elindult a beszélgetés. Különböző területeken ez az együttműködés már kibontakozhatott. Erre példa a múzeum szerepvállalása az egyetemi kiadványok megjelenésében. Közös rendezvények, múzeumi gyakorlatok kérdésköre, muzeológusok egyetemi oktatása. Az a potenciál amit az egyetemi képzés szempontjából a múzeum jelent és kínál nyilvánvaló volt korábban is. A specializációval összefüggésben a múzeumi intézményi szerepvállalást alapvetően befolyásolta az utóbbi esztendők két nagy projektje: a múzeum költözése és az állandó tárlat megvalósítása. Amíg ezek nem fejeződtek be, nem lehetett az intézményi szerepvállalást más szintre emelni.
Milyen meghatározó csomópontok, irányvonalak voltak a tanmenet kialakításában?
B.J.: A Múzeum szakmai munkatársaival, akiket Veres Gábor általános főigazgató-helyettes fog össze, egy olyan komplex képzési kínálatot igyekeztünk összeállítani, mely visszatükrözi a modern néprajzi muzeológia, s azon belül a Néprajzi Múzeum összetett szakmai tevékenységét. A gyűjtemény és az archívum kezelésétől, a digitalizáción és a közösségi együttműködésen át egészen a jelenkorkutatás és az etnológia szerepéig bezáróan. A hallgatók megismerkedhetnek a kiállítás létrejöttének folyamatával, a kurátori munka elméleti és gyakorlati hátterével.
K.L.: A tanmenet összeállításánál a múzeum szempontjai egyértelműen a hasznosságot képviselték. Olyan képzési szegmensben látjuk a specializáció szerepét a múzeum oldaláról kiemelten fontosnak, ami a hallgatók számára a munkavégzésükben majd közvetlenül és érdemben jelenthet segítséget a jövőben.
A muzeológia specializáció keretében a hallgatóink az órák felét a Néprajzi Múzeum épületében tölthették el minden csütörtökön. Ezeken az óráknak a keretében a múzeum új állandó kiállítását is lehetőségük nyílt megtekinteni. (Fotók: Gyergyák Dorina)
A specializáció egyik különlegessége, hogy a hallgatók az órák egy részét a Néprajzi Múzeumban végzik el. Ez a terep sok mindenben eltér a megszokott egyetemi tantermektől. Mi volt az a módszertani, elméleti háttér, aminek mentén felépítették az előadásokat és a szemináriumokat?
B.J.: Az oktatásszervezés tervezése nem kis feladatot rótt az egyetemi és múzeumi kollégákra. Mintául a műszaki tudományokban elterjedt “duális képzés” szolgált, ahol a felsőoktatásban tanuló hallgatók a tantárgyak egy részét az egyetem falain kívül, egy partnerintézményben, az ottani szakemberek segítségével teljesítik. Talán nem kell magyarázni, hogy a kiállítások, gyűjtemények, archívumok szomszédságában mennyivel sikeresebben lehet elsajátítani az elméleti és gyakorlati követelményeket. Az első két félévben egyensúlyban vannak a gyakorlati és az elméleti órák, vagyis a szemináriumok és az előadások. A második évben, a 3. és a 4. félévben viszont erősen gyakorlatcentrikus lesz a képzés. Hogy az óraütközéseket elkerüljük, a csütörtöki napokra tettük a specializáció óráit: délelőtt az Egyetemen az oktatók, míg délután a Múzeumban a muzeológusok képzik a hallgatókat.
K.L.: Munkatársaink sok tapasztalatra tettek szert különböző felsőoktatási kurzusok szereplőiként az utóbbi évek során. További inspirációt és iránymutatást jelentettek a múzeum részéről a nemzetközi partnerintézményeknél szerzett ismeretek. A gyakorlati szempontok, a múzeumi praxis és a protokollok közvetlen megismerésének lehetősége egyértelmű hozzáadott értékként jelentkezik a specializációban.
Voltak olyan elképzeléseik, amiket nem sikerült végül beemelni a tanmenetbe, de úgy gondolják, hogy helye lehetne a muzeológia specializációban?
B.J.: Úgy gondolom, az adott kredit- és időkeretben sikerült egy teljesnek mondható képzési portfóliót kialakítani. Ha vannak is olyan témakörök, amik nem jelennek meg önálló tárgyként, igyekeztünk ezeket is beemelni a tanmenetbe, ha csak egy-egy óra erejéig is. Ilyen például a szabadtéri néprajzi muzeológia (skanzenek), illetve a tájházak témája, amelyek szintén megjelennek a képzési kínálatban.
K.L.: A közösen kialakított tanmenet hűen tükrözi az elképzeléseket. Úgy gondolom jelenleg nincsen olyan lényegi elem amely hiányozna a tematikából.
Egyik hallgatónk egy szeminárium feladat keretében a Göcseji Skanzenbe látogatott el, ahol lehetősége volt elbeszélgetnie a múzeum dolgozóival a skanzenben folyó múzeumi munkáról, törekvésekről. Az ilyen jellegű feladatokon keresztül a hallgatók több különböző intézménnyel is megismerkedhettek, és betekintést nyerhettek a gyakorlatban folyó múzeumi munkába is.. (Fotók: Sepsi Hajnalka)
Eddig hogyan értékelik a muzeológia képzést? Milyen tapasztalatai voltak a félév során a múzeum munkatársainak?
B.J.: Az eredmények értékelésére majd a félév végén, a szorgalmi és a vizsgaidőszak tapasztalatainak tükrében kerítünk sort. Addig is szívesen várjuk a hallgatók formális és informális visszajelzéseit! Az oktatói tapasztalatok eddig szinte egyöntetűen pozitívak, amit a Múzeum munkatársai is osztanak. Elmondásaik alapján pozitív meglepetésként érte őket, hogy a hallgatóink mennyire nyitottak voltak a képzés során elsajátítható ismeretekre és a muzeológiára mint munkakörre.
K.L.: Munkatársaim visszajelzései és saját tapasztalataim is egyértelműen pozitívak. A félév során kértünk időközi véleményeket is a munkatársaktól, annak érdekében, hogy amennyiben szükséges akár a módszertanon is változtathassunk. Azt gondolom, sikerként emelhetem ki, hogy a hallgatók komoly érdeklődését és nyitottságát minden múzeumi közreműködő hangsúlyozta. Biztos vagyok abban, hogy ennek a félévnek az eredményei érdemben fogják segíteni a továbbiakban bevonni tervezett kollégák motiváltságát.
Milyen kihívásai vannak egy ilyen hosszútávú együttműködésen alapuló munkafolyamatnak? Hogyan lehet ezeket áthidalni?
B.J.: A Néprajzi Múzeumban nagyon sok szakmai munkatárs néprajz szakos végzettséggel rendelkezik, nagyobb részük az ELTE-n szerezte diplomáját. A mostani egyetemi oktatók is végeztek hajdanán múzeumi gyakorlatot, dolgoztak vagy még ma is dolgoznak múzeumban, mindig is szoros szakmai kapcsolatot tartottunk (és tartunk) fenn a Néprajzi Múzeummal. Egymás világát így jól ismerjük, azzal könnyű azonosulnunk. A szakmai kapcsolataink mellett az emberi kapcsolataink is kiválónak mondhatóak. Így örömmel mondhatom, hogy az egyeztetésekre és kompromisszumokra csak az oktatásszervezés területén szükséges sort kerítenünk.
K.L.: Az eddigiekben nem tapasztaltunk érdemi különbségeket. A korábbi, akár az ELTE képzésében, akár más egyetemeken szerzett tapasztalatok fényében eredményesen működik az intézmények közötti program.
Milyen további tervei vannak a Néprajzi Múzeumnak és az ELTE Néprajzi Intézetének a specializációval kapcsolatban?
B.J.: A specializáció oktatási programja folyamatosan alakul, az első évfolyam kapcsán szerzett tapasztalatok természetesen beépülnek majd a tanmenetbe, de a szerkezet adott, azon már nem tervezünk változtatni. Praktikusan pedig mindig is lesznek aktualitások, amelyek egy-egy témát meghatároznak. Például a kiállítás vagy a kurátori munka témája a mindenkori kiállításokhoz fog kapcsolódni. A jelenlegi időszaki kiállítások helyett lesznek mások, az állandó (gyűjteményi) kiállítás is átalakulhat, változhat az idők során. A specializációban közreműködő egyetemi oktatók és a muzeológusok is cserélődhetnek, s természetes, ha mindenki egy kicsit a saját képére formálja az adott tantárgyat. De ez ugyanúgy érvényes a néprajz alap- és mesterszak óráira is. A Néprajzi Intézet hosszú távú terve – a specializáció megtartásán túl – a Néprajzi Múzeummal való szakmai együttműködés további erősítése.
K.L.: A Néprajzi Múzeum vezetőjeként hosszútávon kiemelten fontosnak tartom a specializációt a múzeumi szakág életképessége érdekében. A gyorsan változó társadalmi környezet egyértelműen az ehhez hasonló közös projektek kialakítására és megvalósítására kell, hogy sarkalljon bennünket a jövőben is.
1. Frazon Zsófia órája a Néprajzi Múzeum állandó kiállításában. 2-3. A múzeum állandó kiállításán különböző példákat láthattunk a tárgy-sorozatokra is. Frazon Zsófia elmondta, hogy sok esetben a sorozatokban való gondolkozás a múzeumtól fakad, erre példa a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből összeállított kosár-sorozat. Ugyanakkor egyes tárgy-sorozatok a valóságban is sorozatként léteznek, például az Átány-kutatásból származó kapák, amik egymás mellé helyezve a paraszti világ megértésében segítenek minket. (Fotók: Kerekes Virág)
Célja-e a specializációnak az, hogy kinevelje a Néprajzi Múzeum munkatársainak új generációit? És ha igen, akkor milyen mértékben tudna a hallgatók számára az intézmény a későbbiekben munkát biztosítani?
B.J.: Az ELTE Néprajzi Intézetének küldetése a néprajz alap- és mesterszakos, valamint a posztgraduális képzés magas szakmai szintű megvalósítása. Ebbe áttételesen az is beletartozik, hogy az általunk kínált diplomák milyen munkaerőpiaci lehetőséget jelentenek hallgatóink számára. Hogy egy hallgató munkát kaphat-e majd a Néprajzi Múzeumban, arra az oktatóknak csak közvetett ráhatásuk lehet. Mégis, a specializáció teljesítésével a hallgatók biztosan közelebb kerülhetnek a kérdésben megfogalmazott célhoz.
K.L.: A fenti válaszok alapján is egyértelmű a szándék, hogy a Néprajzi Múzeum muzeológusai körében az utóbbi években részlegesen lezajlott generációváltás folytatódjon és felkészült, az intézmény lehetőségeit és feladatait jól ismerő új munkatársak kerüljenek ide. A Néprajzi Múzeum közvetlen foglalkoztatási lehetőségein messze túlnyúlik a hazai vidéki múzeumi területen a néprajzos muzeológus foglalkoztatási lehetőségek mértéke. Az érvényes múzeumi jogszabályok alapján a néprajzi gyűjteményeket gondozó intézmények a továbbiakban is foglalkoztatnak majd szakembereket. Ilyen esetben nyilván előnnyel indul a versenyben aki a specializáció révén releváns és korszerű képzettséget szerezve jelenik meg a munkaerő piacon.
Miért ajánlják a képzést a minorválasztás előtt álló hallgatók számára?
B.J.: Egyre nagyobb hangsúlyt kap az a kérdés, hogy az egyetem által biztosított képzés milyen lehetőségekkel kecsegteti a hallgatókat a diplomás foglalkoztatási piacon. Más szóval: mi a diploma munkaerőpiaci értéke? Bár hagyományosan a néprajz szakra jellemzően nem az anyagi karrierlehetőség miatt jelentkeznek a fiatalok, most mégis lehetővé vált, a specializáció elindításával, hogy az azt teljesítőknek egyfajta jövőképük legyen a diploma megszerzését követő évekre, évtizedekre is. Azoknak ajánljuk a specializációt, akik elkötelezettek a néprajz iránt és vonzó számukra a közgyűjteményi, múzeumi munka.
K.L.: A komplex képzési módszertan kínálta lehetőségek különlegesnek számítanak a jelenlegi felsőoktatási kínálatban. A legkorszerűbb hazai közgyűjtemény infrastrukturális és szakmai lehetőségeinek megismerése nem csak a magyar viszonyok között alkalmazható tudást kínál a hallgatók számára.
1. Frazon Zsófia óráján a hallgatóink megismerkedhettek a kommentár muzeológiával az állandó kiállításban elhelyezett Bátky Zsigmond Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére c. munkáján keresztül, amit a múzeum dolgozói a saját kiegészítéseikkel, megjegyzéseikkel láttak el. (Fotó: Kerekes Virág), 2-4. Frazon Zsófia az Inakteleki kelengye tárgyegyüttes kapcsán mesélt arról, hogy milyen különböző bemutatási lehetőségei vannak a tárgyaknak. Ebben az esetben a kelengye különböző darabjait egyben mutatja be a múzeum, mivel azok így, tárgyegyüttesként hordozzák önmagukban azt a társadalmi jelentést, amit használóik is társítanak hozzájuk. (Fotók: Gyergyák Dorina, Sepsi Hajnalka, Kerekes Virág)
Az interjúban sok érdekes részletet megtudhattunk a Néprajzi Muzeológia Specializáció két fontos résztvevőjétől, a múzeum oldaláról Kemecsi Lajostól, az egyetem részéről pedig Bali Jánostól. Ugyanakkor szerettük volna az ő gondolataikat kiegészíteni hallgatóink véleményeivel is, hiszen mi is tanúsíthatná jobban egy képzés sikerességét, mint a hallgatók visszajelzései? Az utolsó kérdést hallgatóink számára is feltettük, alább az ő válaszaikból idézünk:
A muzeológia specializációnak ugyan még az elején járunk, de már most látszik, hogy ez a képzés milyen új utakat nyit meg számunkra. Először is a Múzeum épületében különböző szakemberek által tartott előadásokon megismerhettük a Néprajzi Múzeum múltját és jelenét, bepillantást nyerhettünk a muzeológia mélyebb bugyraiba: régi és jelenlegi nézőpontokba, diskurzusokba és dilemmákba, melyekről a szemináriumokon lehetőség nyílik tovább beszélgetni. Amikor először kérdezték meg tőlünk, hogy „mi a tárgy?” még csak nagyokat pislogtunk, de a félév végén már tudtuk, hogy nem is olyan egyszerű ez a kérdés, mint amilyennek tűnik. Az órák keretében jártunk kiállításépítésen, raktárakban, digitalizációs stúdióban, kiállításon és még sorolhatnám. A muzeológia érdekes, izgalmas, kihívásokkal teli, és rengeteg lehetőséget kínál a hallgatók számára. (Méhes Hanga)
Jó szívvel ajánlom a muzeológia specializációt azoknak, akik ezzel szeretnének foglalkozni és azoknak is, akiknek jelenleg még nincs tapasztalata ezen a téren. A Néprajzi Múzeum muzeológusainak és az ELTE tanárainak személyében a legjobb szakemberek fektetik le számunkra ennek a hivatásnak az alapjait. A képzés messzemutató perspektívákat nyitott meg számomra mind a múzeumokkal, mind a néprajzzal kapcsolatban, amiket akkor is fogok tudni hasznosítani, ha sosem lesz belőlem muzeológus! Mert végülis mi a néprajzi tárgy? Amit a néprajzosok annak hívnak? Igen… de ez ennél egy sokkal izgalmasabb kérdés rengeteg válasszal! (Molnár Dorka)
Úgy gondolom, a néprajzi muzeológia specializáció nagyon jó választás volt számomra, mert betekintést enged a Néprajzi Múzeum, de egyáltalán a néprajzi múzeumok „kulisszái mögé”. Ez segít megérteni ezeknek az intézményeknek a működését, a muzeulógusok valódi feladatait, de a nehézségeket is láthatjuk. Ezek szerintem olyan dolgok, amik nagy előnyt fognak jelenteni azok számára, akik muzeulógusként szeretnének elhelyezkedni. (Bella Emma)
A legjobb dolog a néprajzi muzeológia specializációban, hogy a Néprajzi Múzeum muzeológusaitól tanulhatunk, velük együtt nézhetjük meg a kiállításokat, amiket aztán közösen értelmezhetünk. Az elméleti ismeretek mellett nagyon sok gyakorlati feladatot is kapunk, például: intézménylátogatások, interjúkészítés múzeumi dolgozókkal, muzeológiai esettanulmányok vizsgálata. Ezek szintén színesítik a tanulmányainkat. (Sepsi Hajnalka)
A specializáción keresztül jöttem rá arra, hogy mennyire kreatív műfaj is a muzeológia. Valójában sokkal több mindenről szól, mint azt az ember elsőre gondolná: a kiállítások és a gyűjteménykezelés nem csak tárgyak ide-oda rakosgatásából áll! A múzeum és a kiállítás nem csak a tudományos munka egyik színtere, de a tudományok találkozásának helyszíne is. Sőt! Létrejöhet a múzeumban egy kontaktzóna is, ahol lehetősége nyílik a múzeumnak és a társadalomnak felvenni egymással a kapcsolatot. Egy múzeumba belépni, elmélyedni annak kiállításaiban olyan, mint egy utazás: különböző világok és idősíkok között kutatva ismerheti meg az ember a múltat, jelent, s jövőt. (Veres Szidónia)
A néprajzi muzeológia specializáció első féléve során mélyebb és árnyaltabb képet kaptam a múzeumok világáról. Már nem csupán impozáns épületeket és a bennük megrendezett kiállításokat látom, feltárult előttem az ezek mögött rejlő összetett és sokrétű kutatói munka és a gyűjtemények kihívásokkal teli világa. Emellett találkozhattam a múzeumelmélet és a muzeológia kortárs kérdéseivel, problémafelvetéseivel is. Mindez új szempontokkal bővítette a kultúrával, a kultúrafogyasztással, az emlékezettel és a reprezentációval kapcsolatos gondolataimat. (Pamuk Lili Judit)
Az első félév oktatói a Néprajzi Múzeum részéről Kemecsi Lajos, Granasztói Péter, Szabó Magdolna, Wilhelm Gábor, Kőszegi Gábor, Schleicher Vera, Vass Erika, Frazon Zsófia, Orosz Péter, Foster Hannah és Veres Gábor, az ELTE BTK részéről pedig Eitler Ágnes és Vámos Gabriella voltak. Köszönjük munkájukat!
Az interjút készítette: Bujtor Zsófia Anna
“Újdonság a hazai néprajzi képzések palettáján – Interjú a Néprajzi Múzeummal közös specializációnkról” bejegyzéshez egy hozzászólás