Miért mágikus, fantasztikus lényektől hemzsegő világot tárnak elénk a középkorias filmek? És milyen volt a középkori valóság, egyáltalán mennyire ismerhető meg? Beszélgetés Uhrin Dorottya történésszel a középkor filmes reprezentációja és valósága közötti kapcsolatról.
Mindent átsző a mágia a Trónok harca, a Witcher, a Gyűrűk ura, a Harry Potter, a Vikingek és még sorolhatnánk mennyi középkori hangulatot idéző filmben, sorozatban. Mondhatjuk, hogy mágikus világnézet jellemezte az európai középkor emberét? Ez tulajdonképpen mit jelent, hogyan jelent meg a mágia az emberek életében?
Inkább azt mondanám, hogy az emberek életét jobban átszőtte a vallás. A felvilágosodás előtt ez sokkal fontosabb dolog volt, mint ma. A mágia ott került be a képbe, ahol az emberek nem tudtak valamit megoldani a tudománnyal. Ebből a szempontból a mai napig átszövi az ember életét, hiszen amikor az átlagember azzal találkozik, hogy valamit nem ért a tudományban, vagy a tudomány valamit nem tud valamit megoldani, most is gyakorlatilag a mágiához fordul.
A középkor időszakában -nagyon fontos szerep jutott a placebónak. Például a boszorkányságról olvasva találkoztam a jelenséggel, hogy olyan módon tettek impotenssé valakit, hogy maga is tisztában volt vele, tudta azt, hogy rontást tettek rá, mondjuk csomót kötöttek a cipőjére. Tehát észrevette, hogy valamit mókoltak vele és volt egy háttértörténet, ami miatt összekapcsolódott a szexualitás és a csomókötés, és utána nyilván nehezebben tudott teljesíteni. Szerintem az embernek a mai világban is sok szempontból hiányzik a varázslat és a középkorias filmek ebbe a gyermeki varázzsal teli világba visznek vissza.
Említette a boszorkányokat. Ha a filmes reprezentációjukra gondolok, akkor vagy mint fiatal, gyönyörű, progresszivitásuk miatt meghurcolt nők jelennek meg vagy mint gonosz nénik. Milyen volt egy középkori boszorkány?
A középkor sajtója miatt hisszük azt, hogy a középkor egésze alatt sok volt a boszorkányper, pedig valójában csak a korszak legvégén jelentek meg nagyobb arányban. Az az üldözés, amit középkorinak hiszünk, az újkorban történt.
Arról nyilván elég keveset tudunk, hogy pontosan hogyan néztek ki és milyen emberek lehettek, azt viszont látjuk, hogy általában azokat vádolták meg boszorkánysággal, akik a társadalom peremére szorulva éltek és idős nők voltak.
Egy falu szélén lakó özvegyasszony, szociális háló nélkül a szomszédai szemében könnyen válhatott boszorkánnyá, ha azok nem találtak racionális magyarázatot a tehéntej megromlására, főleg, ha nem voltak jó viszonyban az asszonnyal.
A boszorkánysággal kapcsolatban van egy másik vonal is, ami a pestis időszakára megy vissza. Amikor kitört a járvány Franciaországban, akkor elsőként a zsidókat vádolták meg, pogrom is irányult ellenük, végül elűzték őket. A hírük ment velük, ahogy menekültek, egy idő után meg boszorkányvádakká alakultak ezek a korábbi, hamis feltevések. Tehát hogyha van egy társadalmi krízis, például egy járvány, amiről nem tudni, hogy hogyan terjed, hogyan gyógyítható, akkor sokkal egyszerűbb valakit megvádolni boszorkánysággal és mérgezéssel.
Akkor tulajdonképpen a boszorkányság egy bűnbak-csomag, ami áttevődhet az aktuálisan vádolni kívánt csoportra?
Igen, és ez egy aduász is egyben, mert bizonyíthatatlan.
Maradva még a mágiánál, a középkorban tényleg mindenki sárkány-, griffmadár- vagy főnix háton utazott és tündérekbe futott az erdőben? Vagyis: miért kerülnek fantasztikus lények a középkorias filmekbe, sorozatokba? A középkori emberek hitvilágát valóban hiedelemlények sokasága jellemzi?
Voltak a középkorban mindenféle bestiáriumok, amikben képzeletbeli lényeket is leírtak. Ma ha el akarjuk ütni valahogy a hosszú téli estéket, akkor leülünk és bekapcsoljuk a Trónok harcát. A középkorban ilyenkor leültek az emberek valahova, mondjuk egy közösségi térbe és meséltek egymásnak. Nem feltétlenül tudták, hogy léteznek-e vagy sem, akár létezhetnek is, hiszen azzal tisztában voltak az emberek, hogy nem ismerik az egész világot. Nem véletlen, hogy ezeket a lényeket általában földrajzilag is az ismert világ szélére helyezték el történeteikben. Amikor tudjuk, hogy léteznek még területek körülöttünk, de nem ismerjük őket, akkor benépesíthetjük a képzeletvilágunkkal. Érdekes például, hogy az európai és a keleti kultúrkörben is megjelentek kutyafejű lények, akik a világ végén laknak.
A sárkányokat illetően pedig szerintem egy nagyon hihető magyarázat az, hogy a középkorban is találtak dinoszaurusz-csontokat, és ilyenkor elképzelték, hogy milyen lehetett az az állat, rekonstruálták. Amikor pedig sokszor elmesélik a történeteket, egy idő után nehéz szétválasztani, hogy mi a valóság és mi a képzelet szüleménye. A középkorban is sok dologról tudták, hogy nem feltétlenül létezik. Amit nem láttak még, arról miért gondolták volna azt, hogy valóban létezik?
1. kép: Gandalf útban Bag End felé, A Gyűrűk Ura (2001); 2. kép: Jon Snow és a sárkány, Trónok harca (2011)
A kutatók milyen forrásokra támaszkodhatnak a középkori hiedelemvilág kutatásakor?
Sajnos nagyon kevés forrásunk van, főleg Magyarországra vonatkozóan. Viszont a nyugat-európai középkorra vonatkozóan vannak például penitenciás könyvek, bűnbánati kézikönyvek, amelyek leírják, hogy az egyes bűnök elkövetéséért kire milyen büntetést szabott ki a pap. Ezek és a különböző egyházi iratok rengeteg érdekes hiedelmet írnak le.
Itt az az állandó bizonytalanság oka, hogy kétséges, hogy mi az, amit „pluszban” adtak hozzá a szövegekhez. Az inkvizíciós jegyzőkönyveknél például az a kérdés, hogy mi az, amit csak a kínzás hatására vall be az ember. De ezek már inkább a kora újkorból származnak, a középkorra leginkább a penitenciás könyvek jellemzők.
Nagy vonalakban melyek lehetnek a középkor azon jellemzői, amelyek jó alapanyaggá teszik a fantasy filmek és sorozatok számára?
Ha a filmes világot nézzük, a középkor nem feltétlenül a legnépszerűbb korszak, sokkal több világháborús és ókoros film van. A történeti filmek egyik csoportjába azok a történetek tartoznak, amelyekben nem az számít, hogy melyik korszakban vagy hol játszódnak, hanem csak az, hogy távol legyen a saját világunktól – ebbe a kategóriába tartozik a fantasy is.
Itt jön képbe a középkori szetting: távoli, másik világ. A távolság viszont a saját és a filmes világokban is mindig csak akkora, hogy még épp be tudjuk helyettesíteni a mi világunk jellemzőivel. A Trónok harca például a Rózsák háborújából merített rengeteget. A középkori alap egyfelől a hasonlóság, az ismertség érzetét kelti a nézőben, másfelől azért eléggé távoli is, mert pont egy olyan időszak, amiről csak távolabbi tudásunk van, nem mesélhettek róla a nagyszüleink, dédszüleink.
A lovagfilmek listája hosszabb, mint a Merlin-archetípus bármely filmes képviselőjének a szakálla. Mit tud a tudomány a lovagság szerepéről a középkori társadalomban?
Lovagnak nevezzük azt, akinek volt pénze lóra, páncélra és elment háborúzni: gyakorlatilag egy gazdasági kategória volt. Különböző lovagrendekbe szerveződtek, amelyek célja lehetett például a Szentföld felszabadítása, de akár a betegápolás is. Hogy egy átlagos keresztes lovag pontosan mit csinált, azt nyilván nem tudjuk, de nem úgy kell elképzelni őket, mint ahogyan egy lányregényben vannak megírva, hogy a szőke herceg a fehér lovon elmegy, és kiszabadítja a hercegnőt.
1. kép: Batman, Batman: Kezdődik! (2005); 2. kép: Antonius Block és a Halál, A hetedik pecsét (1957); 3. kép: Artúr király, Sárkány és papucs (1990)
És Batman, a sötét lovag mitől lovag?
Attól, hogy itt is él az a romantikus kép, hogy a lovagok a jóért harcolnak. Batman is egy jó ügyért harcol, Gotham City megvédéséért.
A filmes középkor általában háborúk sorozataként jelenik meg, valamint az is jellemző, hogy a politikai események gyilkolással járnak benne. Valóban állandó vérengzés és politikai célú gyilkolás szőtte át a középkort?
Szerintem az egész történelem ilyen volt. Például a 20. század első felével összehasonlítva nem biztos, hogy a középkor volt a háborúkkal terheltebb időszak. Sok szempontból tényleg több volt az erőszak ebben az időben és kevésbé tudták azt büntetni is, brutálisak voltak például az ítélkezésben az istenítéletek. Első körben nagyon durván hangzik, hogy megégetik a kezünket, és az alapján döntik el, hogy bűnösök vagyunk-e, hogy hogyan gyógyul a sérülés. A különböző kutatások viszont megállapították, hogy valójában ritka esetben került csak sor istenítéletre, sokkal inkább arra való módszer volt, hogy a vádlott bevallja bűnét hallatára. Tehát nem volt egy békés és kellemes periódus a középkor – főleg nőként a jelenkorban talán a legjobb élni –, de nem tartom sokkal erőszakosabbnak, mint a többi történelmi kort.
A „sötét középkor” filmes mítosza alapján a korszakra az emberek brutalitása, tudatlansága, szenvedése, az egyház erőszakos tudományellenessége, a királyok kegyetlensége jellemző. Tényleg „sötétebb” a középkor a többi történelmi korszaknál?
Nagyon izgalmas elképzelés, hogy azt gondoljuk, hogy 476-ban az összes ókori művet elásták, és 1600-ban mindet kiásták, és újra fölfedezték. Ez nyilván nem így volt, a középkorban nem veszett el az összes ókori tudás. Viszont nem feltétlen voltak meg a módszereik a tudás ábrázolására. A középkorban nagyon sokszor allegorikus módon próbálták közvetíteni a tudást, és úgy, hogy az egyházzal kompatibilis legyen, mert a középkorban a vallás szerepe jóval nagyobb volt, mint ma.
Az, hogy a tudományt és a vallást elválasztjuk egymástól, egy felvilágosodás kori dolog, ezt a korábbi időszakokra nem lehet rásütni.
Petrarcáról tudunk először, aki a korábbi korszakra sötétként utalt, de ő a 14. században élt – amit ma abszolút középkornak tartunk – és a 9-10. századra utalt. Tehát a sötét jelző már a középkorban megjelent, de a felvilágosodás idején terjedt el és vált népszerűvé a középkor jellemzésére.
Miért kellett, hogy sötét legyen a középkor? És mi máshoz képest lehet valami világos? Egy korszak identitása nagyon sokszor egy másik elutasításában rejlik. Illetve vannak olyan korszakok, amiket az aktuális diskurzus jobban preferál vagy éppen elutasít. A felvilágosodás a középkort utasította el, a romantika időszakában viszont újfent népszerűvé vált, többek között a nemzetállam-vízió kialakulásának kapcsán, az önmeghatározás és egyfajta mély tudatépítés során.
1. kép: Baskerville-i Vilmos, A rózsa neve (1986); 2. kép: Guy de Loimbard várának gúnyolódó francia őre, Gyalog Galopp (1975)
Milyen filmet vagy sorozatot ajánlana azoknak, akik többet szeretnének tudni a középkorról?
Aki egy hiteles középkori képet szeretne látni, annak A rózsa nevét ajánlom Umberto Ecótól, mind a könyvet, mind a filmet. Az egyik legszórakoztatóbb középkoros filmnek pedig a Gyalog galoppot tartom. A hitelességnek több szintje van természetesen; például amikor maguk a karakterek nem feltétlenül hitelesek, de a környezetük, beszédük, viselkedésük olyan, amilyen akár a korszakban is lehetett volna, külön kategória. Illetve szerintem nagyon izgalmas hangulatú film még A hetedik pecsét Ingmar Bergman rendezésében; a pestis időszakában játszódik Svédországban, és a haláltáncot jeleníti meg. A Sárkány és papucs Dargay Attilától pedig egy könnyed, magyar mese, ami az Artúr-mondakörben játszódik, de kiegészül a nyolcvanas évek Magyarországának jellegzetességeivel. Artúr például meccset néz, közben nem foglalkozik a feleségével és a bolond kommentálja, hogy mi mind vagyunk így ezzel.
Uhrin Dorottya és Káldi Anna az interjú közben
Az interjút Káldi Anna készítette a Mítoszrombolás, válságkezelés: tudománykommunikációval az álhírek ellen című kurzus keretein belül, a 2022/2023-as félévben.
Borítókép: Szabó Máté