Hogy kerül egy tősgyökeres budapesti a népművészet vonzásába? Az egyetemi képzés közelít vagy eltávolít a gyakorlattól? Lehetséges középutat találni az alkalmazott néprajz és a tudományos-közintézményi munka között? Dóra Fruzsinával, a Hagyományok Háza etnográfusával beszélgettünk, aki mesélt néptánc iránti szeretetéről, szakmai elkötelezettségéről. Az interjúból kiderül, melyik vizsgákon izgult legjobban és kitől tanulta meg, hogy egy néprajzos mindenhez ért.
1. Rövid bemutatkozás
Dóra Fruzsina vagyok, etnográfus, a Hagyományok Háza munkatársa. Budapesten születtem, itt is nőttem fel, már a nagyszüleim is ebben a városban éltek, mégis valahogy mindig sokkal közelebb éreztem magamhoz a falusi kultúrát. Kisiskolásként jártam először Erdélyben, Kallós Zoltán válaszúti táborában, ahol teljesen magával ragadott a népi kultúra szépsége. Onnantól egyenes út vezetett a néprajz szak felé.
2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!
2002-ben kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE néprajz és olasz szakán. Éppen abban az évben vezették be azt az újítást, hogy nem indult egyszakos néprajzos képzés, ezért valamit gyorsan ki kellett találnom, így jött az olasz, ami bevallom, nem is nagyon ragadott magával. Persze azt is becsülettel elvégeztem, de csak évekkel később vált az életem részévé az olasz kultúra.
Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem sokkal az egyetem elvégzése után, 2009-ben a Hagyományok Házában sikerült elhelyezkednem. Katalogizáló voltam a Folklórdokumentációs Könyvtár és Archívumban másfél éven keresztül. Szerettem azt a munkát, elmélyült, aprólékos volt, nagyon sok értékes népzenei és néptánc gyűjtés feldolgozásában (katalogizálásban) vettem részt. Abban az időben nagyon szépen egészítette ki a munkámat az, hogy a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes táncosaként sokat jártam Visába (Kolozs megye, Románia). Nagy segítség volt számomra a helyiekkel kialakított személyes kapcsolat a visai táncgyűjtések katalogizálásában.
Azóta is a Hagyományok Házában dolgozom, kisebb-nagyobb kihagyásokkal immár 13 éve. A katalogizáló munkakör után voltam főigazgatói titkárnő, néptánc szakelőadó, a Folklór osztály vezetője és jelenleg a Népművészeti Módszertani Műhely tárvezető helyettese.
1. kép: Gyűjtés a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttessel, Visa, 2008. fotó: Korzenszky Anna; 2.-3. kép: Tanszéki kirándulás a Vajdaságban, 2005. fotó: Hont Angéla; 4. kép: Firenzében, 2022. fotó: Dr. Huppert Anna
3. Mit szerettél legjobban az egyetemen?
A folklór terület mindig is jobban érdekelt, mint a tárgyi néprajz. Néptáncosként kerületem a néprajz szakra, szerettem volna mélyebben megismerni és megérteni azt a kulturális közeget, aminek egyik lenyomata volt a tánc, a zene, a viselet, amivel a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes tagjaként a próbateremben, a színpadon és a táncházakban találkoztam. Néptáncosként és néprajz szakos egyetemistaként az elméleti és a gyakorlati tudás szépen kiegészítette egymást.
Minden órának más-más hangulata volt. Mohay Tamás szigora, Kocsis Gyula nyugalma, Küllős Imola lelkesedése, Verebélyi Kincső szerteágazó gondolatmenete sokszor próbára tett minket, de leginkább Voigt Vilmos tanár úr vizsgáinál volt szükség a felkészültség mellett jókora lélekjelenlétre is, mert olyan kérdéseket tett fel, amire az ember köpni-nyelni nem tudott.
Legkedvesebb emlékeim a tanszéki kirándulásokról vannak. Azoknak mindig különlegesen jó hangulata volt. Ezek közül is kiemelkedően jó élmény a vajdasági kirándulás, amire ha jól emlékszem 2005-ben került sor.
1. kép: Tanszéki kirándulás a Vajdaságban, 2005. fotó: Hont Angéla; 2. kép: A Hagyományok Háza Almárium Tábora, 2021. Kiscsősz, fotó: Szilárd Katalin.
4. Mennyire valósult meg az egyetem alatt elképzelt pályaképed?
Az egyetemi évek alatt még nem voltak egészen pontos elképzeléseim a pályámmal kapcsolatban. A kutatói életpálya kevéssé inspirált, sosem terveztem, hogy a doktori iskolát is elvégzem, inkább az alkalmazott néprajz érdekelt. Ezért is érzem nagyon szerencsésnek magam, hogy a szakmában tudtam elhelyezkedni. A Hagyományok Háza az alkalmazott néprajz egyik fellegvára, itt tényleg át tudom fordítani a gyakorlatba az egyetemen megszerzett elméleti tudást.
5. Mi a jelenlegi munkád? Mik a feladataid?
Jelenleg a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhelyének tárvezető helyettese vagyok. Ez azt jelenti, hogy a Folklór osztály, a Kézműves osztály, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum és a Népi Iparművészeti osztály munkáját segítem szakmai és operatív kérdésekben. Ebben a vezető pozícióban kicsit távolabb kerültem a szakmától, de azért igyekszem élő kapcsolatot tartani a népművészet különböző területeivel. Az elmúlt két évben szakmai felelőse voltam a Hagyományok Háza táborának, amelyet Almárium névre kereszteltünk. Ezt Kiscsőszön rendeztük meg mindkét alkalommal, és a néphagyomány területén aktív szereplőket (oktatókat, szervezőket) hívtuk meg az egész Kárpát-medencéből.
Sajnos a néptánc néhány éve nem része az életemnek. Majdnem 20 évig voltam a Bartók Táncegyüttes tagja, de amikor 2018-ban a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjjal Olaszországba kerültem, a felnőtt kezdő csoportomat átadtam más oktatóknak, és amikor hazajöttem, már nem éreztem elég felkészültnek magam arra, hogy ismét néptáncot tanítsak. Olaszországban volt szerencsém belekóstolni az olasz néptáncba is, az egy nagyon különleges világ, szeretnék még alaposabban is foglalkozni vele.
A Hagyományok Háza Almárium Tábora, 2021. Kiscsősz, fotók: Szilárd Katalin.
6. Hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?
Az egyetem után szinte azonnal a Hagyományok Házába kerültem. Többféle munkakörben dolgoztam, azt hiszem a leginkább a néptánc szakelőadó pozíció állt közel hozzám, de a jelenlegi munkakörömben is jól érzem magam.
A munkán kívüli tevékenységekkel az utóbbi időben nem állok túl jól, de keresem azt, amiben ki tudok kapcsolódni, fel tudok töltődni.
7. Hogyan tudod hasznosítani néprajzi tudásodat?
Az egyetemen megszerzett elméleti tudást a Hagyományok Házában a közművelődés szolgálatába állítva kamatoztatom. A Hagyományok Háza nem kutató intézet, nem könyvtár, archívum vagy múzeum, hanem olyan intézmény, amely párbeszédet teremt a kutatás és a közművelődés között. Ebben a munkában nagyon fontos, hogy legyen rálátásunk a néprajzi kutatás korábbi és recens eredményeire.
8. Világlátásodban milyen a néprajztudomány és a művészet viszonya?
Az egyetemen nagyon sok tárgyi tudást szedtünk magunkra, de emellett, ami még fontosabb, hogy egyfajta szemléletet is elsajátítottunk. Mohay tanár úr arra tanított minket, hogy egy néprajzos mindenhez ért. Tájékozottnak, széles látókörűnek és kreatívnak kell lenni, és akkor nincs számunkra megoldhatatlan feladat. A néprajztudomány nagyon sok műveltségi területtel összefügg, segít értelmezi társadalmi jelenségeket, tudományos eredményeket, műalkotásokat.
9. Hivatásodnak tartod, hogy a néprajzi világlátást a munkádon keresztül átadd és népszerűsítsd? Ezt hogyan valósítod meg?
Természetesen hivatásomnak tartom, hogy átadjam a néprajzi világlátást. Szerencsére a munkám is teljes mértékben erről szól, és korábban a szabadidőmet is ennek szenteltem.
10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és hallgatóinak?
Az oktatóknak azt üzenem, hogy őrizzék meg a néprajz szak családias, közvetlen hangulatát, legyenek részesei a közösségi életnek, mert a személyes kapcsolatok nagyon sokat jelentenek. A hallgatóknak pedig azt üzenem, hogy élvezzék ki a néprajzos egyetemi évek minden pillanatát, mert életük egyik legszebb korszakát élik!
+1 Kinek ajánlanád a néprajz szakot?
A néprajz szakot nem te választod, hanem a néprajz szak választ téged. Ez egy különleges szak, így azoknak a különleges embereknek ajánlom, akik hisznek abban, hogy eleink műveltsége a 21. században is érvényes válasz lehet az élet nagy kérdéseire.
Borító: Berty Réka
ELTE Néprajz Blog 