Édesanya, énekesnő, néprajzos. A népzenekutatói ambícióktól nem vezet egyenes út a társadalomnéprajzi témákat feldolgozó szakdolgozatig és a Kormorán együttes frontemberének és a Győri Nemzeti Színház színésznőjének munkájáig. Megújult Alumni sorozatunkban olyan, az ELTE Néprajzi Intézetben végzett néprajzosokat kérdeztünk, akik nem az akadémiai világban helyezkedtek el, hanem valamilyen civil szakmában találták meg hivatásukat. Az előző részben bemutatott hallgatónkhoz hasonlóan Babos-Fehér Nóra is édesanyaként igyekszik helytállni. A cikkből kiderül, hogy milyen is volt „kívülről” érkezni az ELTE Néprajzi Intézetébe és hogy a színház világában hogyan is hasznosul az itt megszerzett tudás.
1. Rövid bemutatkozás
Babos-Fehér Nóra vagyok, énekesnő, színésznő és néprajzkutató. Egy csodálatos kisfiú édesanyja, és feleség. Jelenleg leginkább ez a szerepkör tölti ki a mindennapjaimat. Határon túli magyar vagyok: ez mindig is nagyon erősen lüktetett bennem, és a mai napig meghatároz.
2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!
A néprajz szakma alapjait a SZTE BTK néprajz és kulturális antropológia szakán sajátítottam el, ahova főként azzal az ambícióval érkeztem, hogy majd egyszer népzenekutató leszek. Azonban a sors másképp alakította az utam. Másodéves egyetemistaként, az iskolapad mögül, egy szempillantás alatt a Kormorán zenekar énekesnőjévé váltam. Olyan gyorsan történt, hogy szinte nem is tudtam, pontosan mi történik velem. Ennek lassan 12 éve, a zenekarral azóta is töretlenül koncertezünk. Némi csúszással, de befejeztem Szegeden az alapképzést. Népzenekutatói törekvéseim sajnos nem bontakoztak ki, szakdolgozatomban táplálkozáskultúrával és interetnikus kapcsolatokkal foglalkoztam. Majd 2 év szünet után úgy éreztem, nem szabad veszni hagyni az egyetemi tanulmányaimat. Akkor úgy éreztem, van rá időm és erőm, és mivel már Budapesten éltem, az tűnt a legkézenfekvőbbnek, hogy az ELTE BTK néprajz szakának mesterképzésére jelentkezzek. A tudásom igencsak megcsappant addigra, az alapképzést más helyen végeztem, mindenki idegen volt számomra. Nem volt túl felemelő érzés, de tisztában voltam a hiányosságaimmal, s igyekeztem felzárkózni. Az ELTE-n rengeteget tanultam, mind szakmailag, mind emberileg, jó döntés volt, hogy azt a két évet rászántam a mesterképzésre. Soha nem hittem volna, hogy valaha fogok bármiről is 100 oldalt írni! A diplomamunkám elkészítése volt talán eddigi néprajzos pályafutásom egyik legizgalmasabb feladata. Interetnikus kapcsolatok hatásait vizsgáltam a Vajdaságban a vegyesházasságok kapcsán. Még most is lázba tud hozni ez a téma, s ki tudja, talán egyszer visszakanyarodok majd hozzá. Viszont egyelőre még más az én utam. Jelenleg minden figyelmemet a kisfiamnak igyekszem szentelni, s amikor van egy szusszanásnyi időm, akkor koncertezek, és visszaállok a színházi előadásaimba.
1. Kisfiammal – Fehér Kornél fotója; 2-3. Fellépés a Kormorán zenekarral; 4. István, a király című előadáson Rékaként, Győri Nemzeti Színház
3. Mit szerettél legjobban az egyetemen?
A mesterszak első évének végén, amikor szakosodást kellett választani, nem volt kérdés, hogy az etnológia szakirányt választom, ez sokkal közelebb állt hozzám. Deáky Zita tanárnő óráit nagyon szerettem, így végül ő lett a konzulensem is, s a legkedvesebb emlékeim is hozzá köthetők. Mindig támogatott, biztatott, s még majdnem arra is rávett, hogy felvételizzek a doktori iskolába. Azonban addigra nekem ismét túl sok lett a zenekari elfoglaltságom, a színházi munkáim, és a figyelmem teljes mértékben ezekre összpontosult. Mohay Tamás tanár úrral beszélgettünk, pont a sikeres záróvizsga után, hogy az ember csak egy valamit tud igazán szívvel csinálni, s az nekem nem más, mint az éneklés. Emiatt kicsit talán nehezteltek is rám, mert sohasem voltam jelen teljes értékű diákként, nem törekedtem igazán a legjobbnak lenni. Ami a feladatom volt, elvégeztem, de többet nem vállaltam. Talán érezték: nem biztos, hogy valaha is néprajzosként fogok tevékenykedni. Aztán ki tudja? Soha nem lehet tudni! ☺️
4. Mennyire valósult meg az egyetem alatt elképzelt pályaképed?
Igazán néprajzos pályaképem nem volt az egyetem alatt. Nem láttam magam sem kutatóként, sem pedig egy múzeumban ülve. S ez ma sem változott.
5. Mi a jelenlegi munkád? Mik a feladataid?
Jelenleg főállású édesanya vagyok. Mellette továbbra is a Kormorán zenekar énekesnője, s a Győri Nemzeti Színház színésznője. Édesanyaként igen sok logisztikával jár a koncertekre/előadásokra való felkészülés. Nagyon szerencsés vagyok, mert a férjem rengeteget segít és támogat. A közönség egy koncert vagy előadás alkalmával már csak a végterméket látja, de ezek mögött mindig nagyon sok munka van. Szövegtanulás, daltanulás, hangképzés. Én a mai napig heti szinten járok énekórára. Viszont kicsi gyermek mellett ezeket nagyon nehéz segítség nélkül véghezvinni. Egy-egy színházi bemutatót hosszú, 6-8 hetes próbafolyamat előz meg, napi 8 órában. Van, hogy még szombaton is. A koncertjeink többnyire vidéken, határon túl vannak. Ezért sokszor hosszú utazás, akár több napos távollét előz meg egy koncertet. Szerencsére a férjemnek nagyon rugalmas a munkaideje és többnyire távolról is tud dolgozni, ezért ezeket a hosszú utakat, próbákat együtt csináljuk végig. Jönnek velem, s ameddig nekem feladatom van, a férjem vigyáz a kisfiunkra. Ezáltal szerencsére nagyon kevés időt töltünk külön a kisfiammal. Azonban az anyaság sem könnyű meló! 😁 De minden perce megéri!
1-2. Menyasszonytánc című előadáson Jankaként, Győri Nemzeti Színház; 3. Elisabeth című előadáson Elisabethként, Győri Nemzeti Színház; 4. Bob herceg című előadáson Viktória hercegnőként, Győri Nemzeti Színház
6. Hogyan találtad meg a jelenlegi hivatásodat?
Ő talált meg engem. Én csak sodródok az árral! 🙂 Már egészen kicsi gyermekkoromban tudtam, hogy énekelni szeretnék. A szüleim szerint előbb tudtam énekelni, mint beszélni. Az általános iskolai éveim alatt hegedülni tanultam, a középiskolai évek alatt zongorázni és énekelni, s autodidakta módon gitározni is. Szinte az egész életem a zene töltötte és tölti ki a mai napig. De van egy híres mondat: „A zenélésből nem lehet megélni…!” Így hát én is tanultam valami rendes szakmát. Így jött a néprajz. De a jó Isten nem engedett letérni teljesen az útról. Így kerültem 21 évesen, szinte nulla színpadi tapasztalattal, egy már akkor 30 éves zenekar élére. Mindig hálás leszek Gulyás Ferinek, néprajzos társamnak, citera készítőnek, akinek köszönhetően megismerhettem Koltay Gergőt és Szűts Pistit.
7. Hasznosítani tudod a néprajzi tudásodat?
Nagyon sokszor eszembe jutnak az egyetemen tanultak. A Kormorán zenekar volt Magyarországon az első, akik 1976-ban népzenei dallamokat vegyítettek rockkal. Akkor, és még sokáig, bolondnak nézték őket. S láss csodát, ma rengeteg zenekar teszi ezt, mert talán azt hiszik, így őrizhetik meg zenei kultúrájuk egy szegletét. Erről például egyszer nagyon szívesen írnék egy tanulmányt. Hogy mi a célja a zenekaroknak, a népzene beolvasztásával más zenei műfajokba. Egyáltalán van céljuk vele? Vagy csak azért teszik mert ez a trend most? Vagy akár egy egész szép terjedelmű sűrű leírás születhetne egy-egy színházi büfés estéről.
Egy biztos, amit az egyetem alatt tanultam, soha senki nem veheti el tőlem. Még ha nem is tudom rögtön rávágni a választ egy kérdésre, mindig tudom, hogy merre kell azt keresnem, s szerintem ez a legfontosabb!
1-2. Elisabethként a Győri Nemzeti Színházban, 3. Bob herceg című előadáson, Viktória hercegnőként, Győri Nemzeti Színház
8. Szerinted hogyan lehet szereplője a civil munkának az egyetemen szerzett néprajzi tudásanyag?
Mindenképpen előnyt lehet kovácsolni a néprajzos tanulmányokból más munkákban is. Én azt gondolom, hogy egy iszonyú komplex tudás az, amit mi elsajátíthattunk az egyetemi évek alatt.
Nagyon sokrétű tudományág, a sok elméleti tudás megszerzése mellett megtanulunk bánni az emberekkel, olvasni a sorok között, tisztelni a tárgyakat, a különféle kultúrákat, hagyományokat. Megtanulunk kívülről szemlélni, objektív véleményt alkotni, ez még a magánéletben is sokszor nagyon jól tud jönni. Szerintem szinte bárhol tudjuk hasznosítani a néprajzos tudásunkat.
9. Hivatásodnak tartod, hogy a néprajzi világlátást a munkádon keresztül átadd és népszerűsítsd? Ezt hogyan valósítod meg?
Talán a zenei világban ezt nehéz így megvalósítani, de volt már olyan, hogy szóvá tettem egy színházi előadás kapcsán, jelmez ügyben, hogy ha már Erdélyben játszódik a történet, erdélyi emberek mindennapjairól, akkor ne adjunk a szereplőkre dél-alföldi viseletet…
10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és hallgatóinak?
Az oktatóknak köszönöm mindazt, amit megtanulhattam tőlük. Sokszor eszembe szoktak jutni. Kitartást kívánok nekik az elkövetkező generációkhoz, s kívánom, hogy legyen sok olyan diákjuk, akiknek egyengethetik az útjukat.
A hallgatóknak is kitartást kívánok! Sok nehézség és buktató gördülhet elétek, de sose adjátok fel!
+1 Kinek ajánlanád a néprajz szakot?
Azoknak, akik szeretnek először mindenbe kicsit belekóstolni, s aztán elmélyedni abban, ami igazán érdekli őket!
ELTE Néprajz Blog 