Kit tekintenek példaképüknek? Milyen körülmények közt szeretnek dolgozni, mit jelent számukra a munkájuk? Mi vitte őket anno a néprajz/antropológia szakra? Perczel Júlia kérte fel a Láncreakció folytatására Gosztonyi Balázs gazdaságantropológust. Az interjúból többek között megtudhatjuk, hogy miért nem lett közgazdász, kinek tanítaná meg a számítógép használatát, illetve, hogy hova utazna szívesen.
1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
Tanulmányaim közben szerettem meg a tanulást. Eredetileg történelmet és politológiát hallgattam az angliai Ruskin Egyetemen és kelet-európai tanulmányokat folytattam a Birminghami Egyetemen, de sosem terveztem hosszú egyetemi pályafutást. A változást a 2008-as gazdasági világválság hozta el. Egyrészt rádöbbentem arra, hogy nem értek semmit abból, ami zajlik a világban, másrészt az élet sokkal nehezebb lett a válság után és a közvetlen környezetemet is érintették a gazdasági nehézségek. Főként a végrehajtások, a fiatalkori munkanélküliség és kiábrándultság különböző formái. Pár Angliában (munkával és tanulással) töltött év után Magyarországra költöztem és különböző cégeknél dolgoztam angoltanárként, tolmácsként, oktatási tanácsadóként vagy kereskedelmi szervezőként.
A gazdaság iránti érdeklődésem ebben az időszakban kezdődött igazán, ezért beiratkoztam egy közgazdasági képzésre, hogy megismerjem a gazdasági világot. A közgazdaság egy nagy csalódás volt, mert az anyag egyáltalán nem volt releváns és nem vitt közelebb a gazdasági élet megértéshez, ezért kiiratkoztam.
Ezek után véletlenül találtam rá a The $12 Million Stuffed Shark: The Curious Economics of Contemporary Art és a Ghetto at the Center of the World: Chunking Mansions, Hong Kong című könyvekre, amelyeken keresztül megismertem a gazdaságszociológiát és a gazdasági antropológiát. Ezek teljes mértékben megfeleltek annak, amit kerestem, hiszen empirikusan írják le a gazdasági életet. Olyan ökonometriai szempontból nehezen értelmezhető, de igazán releváns problémákkal foglalkoznak, mint az informalitás, a befolyás, a piacokon tapasztalható egyenlőtlenségek, a társadalmi hálózatok, vagy a gazdaságot irányító bürokráciák működése. Ez a terület engem nagyon megfogott és megtetszett, hogy ez a tudományág a mindennapi ember számára is releváns, de komplex problémákat old meg. Ezek után iratkoztam be a Budapesti Corvinus Egyetem gazdaságszociológia szakára.
A gazdaságszociológia és gazdaságantropológia közötti átjárás elég nagy és a gazdaságszociológia alapjai egyértelműen a gazdaságantropológiában gyökereznek. Tanulmányaim során elmélyültem mindkettőben és a problémafelvetéseim és a megközelítéseim mára inkább antropológiaivá váltak.
1. Kuczi Tibor, 2. Lucien Karpik, 3. Igor Kopytoff, 4. Daniel Souleles, 5. Annalise Riles, 6. Paul Bohannan, 7. Karen Ho, 8. Kimberly Chong, 9. Polányi Károly
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Kezdetben a legnagyobb tudományos hatással egyértelműen Kuczi Tibor és az általa bemutatott szerteágazó gazdaságszociológiai elméletek voltak. Onnan már csak egy lépés volt, hogy megtaláljam azokat a szerzőket, akik leginkább relevánsak számomra, mint Lucien Karpik, Igor Kopytoff vagy Paul Bohannan. Nincsenek példaképeim, de azt hiszem, hogy minden antropológust nagyra becsülök, akik nehezen hozzáférhető és kutatható helyekről vagy szervezetekről írnak, mint Daniel Souleles, aki az amerikai magántőkealapokról írt, de ide tartozik még Karen Ho, Annalise Riles vagy Kimberly Chong is, akik a különböző befektetési bankokat vizsgálták. Nagyszerűnek tartom azokat a kutatókat, akik számomra nehéz helyeken élnek hosszabb ideig és nagyon tisztelem őket azért, ahogyan kezelik a terepből fakadó kényelmetlenségeket és bizonytalanságokat.
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
Nem biztos, hogy képes lennék mély szakmai beszélgetésekbe bonyolódni sok, már nem élő kutatóval. Polányi Károllyal szívesen leülnék, de kétlem, hogy szakmai lenne a beszélgetés. Gondolom, hogy kihasználná a lehetőséget és nem akarna szűken a szakmáról beszélgetni, hanem feltételezem, hogy a halála óta eltelt technológiai változásokról kérdezne inkább, mint például a számítógépek, az internet, az okostelefonok, a mesterséges intelligencia stb. Szívesen elmagyaráznám neki, hogy ezek a dolgok hogyan működnek és kíváncsi lennék, hogy milyen kérdéseket tenne fel.
1 – 4. Gazdaságantropológiai kutatásom során 2017 és 2019 között a használt acélvázas kerékpárok piacait és értékláncolatát vizsgáltam. A régi versenybiciklik olyan tárgyak, amelyek egyszerre több szerepet töltenek be. Eredetileg professzionális és amatőr sporteszközök, ugyanakkor elavult kacatok, városi divatkiegészítők, mobilitási eszközök, és gyűjtői tárgyak, melyekkel akár több millió forintot is lehet keresni a nemzetközi online kerékpárpiacokon. Vizsgálatom középpontjában az állt, hogy a használt acélvázas kerékpárok milyen érték- és értékelési átalakulásokon mennek keresztül és hogyan mozognak a hulladék, a funkcionalitás és a kulturális javak szférái között.
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?
A határidők közeledése.
5. Mi a leginkább bevált munkamódszere?
Nappal a könyvtárban. Éjszaka a konyhában.
6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Azt hiszem, hogy antropológusként nehéz megteremteni a megélhetést. Mindazoknak, akiknek ez sikerül, izgalmas és szellemileg rendkívül kielégítő életet élhetnek. A tapasztalatom viszont az, hogy ez kevés embernek sikerül. Igyekszem felkészülni arra a lehetőségre, hogy el kell majd hagynom a pályát hosszabb vagy rövidebb időre. Remélem nem így lesz, de jobb felkészülni.
7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
Nem olyan könnyű, mert nehéz átváltani a magánéletbe. Nekem nehezebb abbahagyni a munkát, mint azoknak, akiknek a munkájuk nem ennyire fedik a személyes érdeklődésüket. Gyakran azon kapom magam, hogy a családi eseményeken is résztvevő megfigyelést végzek és az különböző ünnepek során a rokonok közötti ajándékozási mintákat térképezem fel.
1 – 3. Jelenlegi doktori kutatásom a háztartási adósság és annak különböző szereplői köré épül. A kutatás azt vizsgálja, hogy a nemfizetés értékláncolata során, a csődből és az eladósodottságból, hogyan keletkezik gazdasági érték és profit a követeléskezelő cégeknél, a végrehajtóknál és más szereplőknél. A kutatást főként Budapesten és Észak-Magyarországon végeztem. Kiemelkedő pontja volt a terepmunkának, amikor résztvevő megfigyelőként elkísérhettem adósságrendezőket különböző településekre és betekintést nyertem abba, hogy milyen módszerekkel próbálnak segíteni rendkívül eladósodott családoknak.
8. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
Ha kezembe akad egy szatirikus könyv, mint amiket Kurt Vonnegut ír, vagy Venedikt Jerofejov Moszkva–Petuski című könyve, akkor általában nem tudom őket letenni. A szatirikus írókat a kreativitás miatt ajánlom. Tarr Béla rövidfilmjeit, mint a Kárhozatot vagy Werckmeister harmóniákat is általában újranézem, ha látom, hogy adják valamelyik moziban.
9. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
Általában kirándulni szoktam, de szeretek péntek esténként sörözőben lenni, szombat reggel piacra menni és vasárnaponként kávézóban ülni. Szeretek moziba járni. Szeretek focit nézni a tévében és szeretek a többség számára teljesen ismeretlen futballcsapatok meccseire járni, ahol elragad a karneváli hangulat.
1.Venedikt Jerofejov: Moszkva–Petuski, 2. Tarr Béla: Kárhozat, 3. Stromae: Alors on danse
10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
Szerintem a leginspirálóbb munkához illő zenék azok a narratív videoklipek, amik kizökkentenek és kikapcsolnak egy rövid időre és talán még inspirálnak is valamilyen módon. Die Antwoord, Shortparis, Pulp szerintem nagyon alkalmasak a munka monotonitásának megtörésére. Gyakran nézem meg még a Stromae Alors On Danse klipet írás közben 🙂
11. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
Kihasználnám a lehetőséget és valamilyen olyan helyre ahová magamtól biztos nem jutnék el. Az Antarktisz lenne a legjobb választás.