2022 mindenképpen a háború éveként vonul majd be az európai történelemkönyvekbe. Sajnos 2023-ban sem lett békésebb a helyzet, sőt. Az idei karácsonyi képválogatásunkkal az. I. és II. világháborús magyar katonák fronton töltött karácsonyait jártuk körül a Néprajzi Múzeum és a Fortepan archív felvételeinek segítségével, felhívva a figyelmet arra, hogy számos helyen a világban jelenleg is háború van.
Karácsonyfa a fronton
„Magyar katonáink a királyi honvéd gyalogezredekben, -huszárezredekben, a császári és királyi közös ezredekben 1914-től négy alkalommal is a frontkarácsonyfa alatt ünnepeltek. Az első világháború idején közkatonáink tekintélyes részének a karácsonyfa újdonságot jelentett, otthon legtöbbjük családjában még nem találkozott vele. A magyar királyi székesfehérvári 17. honvéd gyalogezredet az első frontkarácsony Galíciában érte, márkosfalvi Sipos Gyula tábornok, ezredparancsnok hadi krónikája szerint: »December 22-én már a kora reggeli órákban megkezdődött a harc, de a hadosztály folytatta visszavonulását, melynél az ezred Iwonicon át Jasionkára jutott, majd december 23-án a Lubatowka és Jasionka közötti erdőben védő állást épít, és a karácsony estét abban tölti. Elő fenyő képezte a feldíszített karácsonyfát.«” (Lukács 2009:157-180.)
1. Fortepan / Adományozó: Vogl Elemér (1916)
Karácsonyi vacsora a tiszteknek
„Ünnepekkor a hadvezetőség igyekezett feljavítani a menázsit. A tiszti étkezdékben fehér damasztabrosszal terítettek, tyúklevest, rántott halat, malacsültet, salátákat, pozsonyi patkót, feketekávét szolgáltak fel. A legénység gulyást, mákos tésztát és bort kapott. Szerencsés esetben disznótoros volt a menü. Bor és pezsgő is volt elég. (A pezsgőt máskor vegyes érzelmekkel fogadták, mert támadási parancsot gyanítottak mögötte.) Vacsora után osztották szét a szeretetcsomagokat, amelyeket a legmagyarabb huszár is Liebesgabenak nevezett azoknál az alakulatoknál, amelyeknek német vagy osztrák adományok jutottak.” (S. Nagy – Spekál 2016:185.)
2. Fortepan / Adományozó: Wein Sarolta (1917)
Karácsony a hadikórházakban.
„Megható és kedves karácsony estélye volt a párlányi vöröskereszt katonai kórház sebesültjeinek. Gyönyörű hatalmas karácsonyfa számtalan gyertyája gyulladt ki, hogy a szent estén öveiktől távol sebesült vitézek fájdalmát némileg enyhítsék. Dr. Mayer Imre plébános könnyekig megható beszéddel vigasztalta az egyébként jókedvű betegeket, kik szinte gyerekmódra örültek az emlékbe kapott ajándékoknak. A karácsonyfa mozgalom a legszűkebb körben indult meg, de valahogyan még is csak tudomást szereztek Búcs község érdemes lakói s egyszer csak beállítottak a dúsan megrakott búcsi kocsik. Az első hozta a hatalmas karácsonyfákat Renner József búcsi gazdaságágából. Befőtt, alma, dió, csirke, tojás, húsféle, friss cipó. Minden volt bőviben, sőt a jó búcsiak annyira mentek az igyekezetben, hogy nem csak a sebesülteknek jutott mindenből busásan, de még a jelenleg Párkányban levő 89. gy. ezred 450 harcrakész bakája s vigan majszolta a finom omlós karácsonyi búcsi kalácsot.” (Forrás: Karácsony a párkányi hadikórházakban.)
3. Néprajzi Múzeum, Hadikórház, 1915-1919 (F 331172)
Karácsonyi ajándékok a fronton
„A karácsony meghitt, családi ünnep, ilyenkor a katonák még többet gondoltak otthonukra, hozzátartozóikra. A szeretet ünnepe, a megbékélést hirdető jézusi üzenet és a véres harcok hatalmas ellentétben álltak. A lelkileg is nehéz időszakot enyhítette az ünnep megtartása és az apró ajándékok sora. (…) Az első világháború alatt összesen 17 millió csomagot kézbesített a tábori postaszolgálat. A karácsonyi csomagokat a hozzátartozók, a segélyszervezetek vagy adományozók küldték a harcolóknak. (…) Az otthoni csomagban akár kis fa is lehetett, amelyet gyertyával együtt küldtek a bakának. Nem ritkán kalács, bejgli, sonka is bekerült a csomagba (ez a hosszú úton sokszor meg is romlott), hogy az otthoni karácsonyt idézze a távolban ünneplő katona számára. A csomag tartalmát az ajándékozáson túl a praktikus szempontok is meghatározták: a családtagok igyekeztek hasznos holmikkal ellátni a katonát.” (Batári 2014:323-333.)
4. Ozsvald Bálint a frontról küldte haza. A képen saját magát rajzolta le. (1942. XII. 5-én.), Néprajzi Múzeum (F 326391). Az önmagát megrajzoló Ozsvald Bálint végül át lett vezényelve a Don-kanyarba, ahonnan gyalog menekült haza. Később méhészkedéssel foglalkozott.
Ünnep a fronton
„A szerencsésebbek szabadságot kaptak, és az ünnepre hazautazhattak. A Honvédelmi Minisztérium rendeletben szabályozta ezeknek az elbocsátásoknak az idejét. A katolikus és protestáns vallásúak december 21-től 26-ig lehettek távol alakulatuktól, míg az ortodoxok január 6-a és 8-a között ünnepelhettek családtagjaik körében. A fronton harcoló katonák közül természetesen sokan igényelték a rendkívüli szabadságot az ünnep idejére, de legtöbben »Weinachtsurlaub nicht gestattet – Karácsonyi szabadságot nem engedélyezek« feliratot olvashatták kérvényükön, így katonatársaik és tisztjeik körében töltötték a karácsonyt, gyakran végigharcolva a Szentestét.” (Stencinger 2010.)
5. Fortepan / Adományozó: Komlós Péter (1916)
A képválogatást összeállította: Horváth Kinga
Irodalom
- Lukács László: Katona-karácsonyfa, háborús karácsonyfa. In: Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis – Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38., Székesfehérvár, 2009:157-180.
- S. Nagy Anikó – Spekál József: Gulyáságyú és rohamsisak. A Nagy Háború gyomornézetből, Budapest, 2016: 185.
- Karácsony a párkányi hadikórházakban. Esztergom és Vidéke, 1915, 37. évfolyam, 3. szám, 4. old.
- Nagyné Batári Zsuzsanna: Frontkarácsonyok. In: Bereczki Ibolya – Nagyné Batári Zsuzsanna – Sári Zsolt: Ház és Ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 26., Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2014, 323-333.
- Stencinger Norbert: Karácsony a frontvonalban https://nagyhaboru.blog.hu/2010/12/23/karacsony_a_frontvonalban