10 év, 10 kérdés – Molnár Tamással beszélgettünk

Galántáról Fótra, Fótról az ELTE-re, ELTE-ről a Néprajzi Múzeumba: gyűjteménykezelőként kezdte pályafutását, ma már büszkén mondhatja el magáról, hogy a Néprajzi Múzeumban a Bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény muzeológusa. A népszerű Alumni-sorozatunk következő részében a Molnár Tamással készült interjú olvasható!

1. Rövid bemutatkozás

1991. augusztus 28-án születtem egy felvidéki kisvárosban, Galántán. 11 évesen kerültem kapcsolatba a néptánccal egy jó barátom és családja révén, ami végül annyira átjárta az életemet, hogy az általános iskola elvégzése után a Fóti Népművészeti Szakközépiskola néptánc tagozatán kezdtem meg tanulmányaimat, szüleimben ezzel vegyes érzéseket keltve, de messzemenően támogatva. Itt nem csak a tánchoz kerültem még közelebb, hanem P. Vas János „Panyiga” tanár úrnak köszönhetően a néprajzhoz is. A középiskola utolsó évéhez közeledve egyre inkább tudatosult bennem, hogy a jövőben, bármennyire is szeretem a tánc gyakorlati megvalósulását, inkább az elméleti vonalon indulnék tovább, ezért első helyen a néprajz szakot jelöltem meg a felsőoktatási jelentkezési íven, ahova fel is vettek. 

Tanszéki tanulmányi kirándulás (2016), Farsang (2015)

2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!

2012-2017 között voltam az ELTE BTK Néprajzi Intézetének hallgatója, ez idő alatt sikerült elvégeznem az alap- és mesterképzést is. Mesterszakon fordultam a tudománytörténet felé, ezért is választottam szakdolgozatom témájául Ortutay Gyula néprajztudományra vonatkozó kapcsolat- és viszonyrendszerének vizsgálatát. A diplomaszerzés után viszonylag hamar, 2017 decemberében bekerültem a Néprajzi Múzeum Gyűjteményi Főosztályára. Előtte pár hónapot dolgoztam eladóként, ami akkor nem tűnt túlságosan rózsásnak, viszont visszagondolva jót tett, ugyanis sokkal jobban tudom értékelni jelenlegi munkahelyemet és az itt betöltött pozíciómat.

3. Hol dolgoztál eddig, és melyik intézményben dolgozol jelenleg?

A Néprajzi Múzeumban dolgozom 2017 decembere óta, előtte nem dolgoztam a szakmához kötődő intézményben. 

4. Milyen munkakörben dolgozol? Mik a főbb feladataid?

Gyűjteménykezelőként kezdtem meg pályafutásomat a múzeumban, majd 2020 márciusában lettem a Bútor- és világítóeszköz-gyűjtemény muzeológusa. Mivel költözik a gyűjtemény, így a feladatom elég sokrétű. Csak felsorolás szintjén: tárgyak leltározása, gyűjteménygyarapítás, tárgyak felkészítése a költözésre, a gyűjtemény költöztetése, szakmai tanácsadás, tudományos feldolgozás. Ezen felül fontos szerepet tölt be a múzeum minden muzeológusa életében, így az enyémben is az új állandó kiállítás tervezése, mely néhol elég komoly szakmai kihívások elé tudja állítani az embert.  

5. A tudományos néprajzi kutatás mennyire van jelen mindennapjaidban?

A kiállítástervezés kapcsán hangsúlyosan, saját kutatásaim viszont háttérbe szorultak a költözésből kifolyólag. Mivel egy olyan munkacsoportban dolgozom, ahol a muzeológia tudománytörténetével is foglalkozunk, így mégsem távolodtam el teljesen az egyetem alatt megkezdett kutatásaimtól, jövőben tovább szeretném folytatni azoknak a kapcsolatrendszereknek a feltárását, amelyek meghatározták a néprajz alakulását. Emellett a 20. századi lakáskultúra és annak változásai foglalkoztatnak leginkább, példának okáért a különböző elektronikai, hírközlési készülékek beépülése a berendezési tárgyak körébe. 

6. Az egyetemi oktatás és a gyakorlati órák mennyire készítettek fel a későbbi munkára? 

Az egyetemi órák jó alapot adtak, a szemináriumok és az előadások részben felkészítettek a tudományos munkára. Egy múzeumban szükséges gyakorlati tudást viszont nem tud adni az egyetem, még a kéthetes múzeumi gyakorlat során sem. Ez nem a képzés hibája, ugyanis ez a fajta munka hosszas, több éves, tízéves gyakorlat során sajátítható csak el. 

7. Az egyetem alatt elképzelt pályaképed, a munkával kapcsolatos előzetes elképzeléseid mennyire valósultak meg?

Az előzetes elképzeléseimet felülmúlta a valóság. Egy szakmailag és emberileg is jó közösségben, intézményben dolgozom. Úgy járok be, mintha hazamennék, tehát nem fáj a hétfő. ☺

8. Mi az, amit szakmádban hivatásodnak tartasz, és amit megosztanál a jelenlegi hallgatókkal vagy laikusokkal?

Fiatal muzeológusként úgy gondolom, hogy egy gyűjtemény őrének lenni nem csak munka, hanem hivatás is. Idő kell hozzá, hogy az ember megismerje a gyűjteményt. Ez idő alatt szerves részévé válik az életének, megtanul együtt lélegezni vele és elkezdi formálni. 

Célom, hogy jómagam is nyomot hagyjak, a szó legjobb értelmében, a tárgygyűjtésen és a tudományos feldolgozáson keresztül. 

9. Mit szerettél legjobban az egyetemen? Melyek voltak a kedvenc óráid, témaköreid? Melyik a legkedvesebb emléked?

Erre a kérdésre nehéz válaszolni, ugyanis rengeteg órai, egyetemen kívüli emlék köt tanáraimhoz és hallgatótársaimhoz is. Talán azt szerettem leginkább, hogy sokféle nézőponttal találkoztam, amelyek formálták szakmai nézeteimet, gondolkodásmódomat. Ha mégis ki kell emelnem valamit, akkor talán a tudománytörténet és az életmód érdekelt leginkább, és mivel az életmódhoz szorosan kötődnek a tárgyak, így nem véletlen, hogy a Néprajzi Múzeumban találtam meg a helyem, egy olyan tudománytörténeti pillanatban, mikor az intézmény új helyre költözik. Visszatérve az egyetemhez és a legkedvesebb emlékhez. Nehezen tudok kiemelni egy pillanatot, mivel oly sok van, amire szívesen emlékezem vissza, ilyenek a közösségkovácsoló szakmai kirándulások jobbnál jobb pillanatai, amiket vég nélkül sorolhatnék. Ezért inkább azt a megható pillanatot emelném ki, amikor Deáky Zita tanárnőt 60. születésnapja alkalmából egy meglepetés „partyval” köszöntötte a tanszék. 

10. Mit üzensz az egyetem oktatónak és/vagy hallgatóinak?

Az egyetem hallgatóinak azt üzenném, hogy bármilyen nehéz is néha, fogadják meg és véssék eszükbe tanáraik szavait, ugyanis lehet, hogy az adott pillanatban nem úgy tűnik, hogy hasznát vehetik, de a jövőben ezek a szavak és gondolatok mindig visszatérnek, utat mutatnak és segítenek a szakmai előrelépésben, fejlődésben. Az oktatóknak pedig azt üzenem, hogy bármilyen nehéz is a hallgatókkal néha, gondoljanak arra, hogy aki ezen a pályán/szakmában marad, az azért is teszi, mert jó tanáraik voltak. 

Közzétéve: Prikler Szilvia

Néprajzos-muzeológus vagyok a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságánál. Eddigi kutatásaim főleg a történeti néprajz, a történeti folklorisztika és a népszokás témáiban mozogtak, leginkább az életmód, a mentalitás, a hétköznapi élet és erkölcs érdekel. A Skanzenben hozzám legközelebb az Ásványrárói lakóház áll, mivel már középiskolás korom óta évente többször jártunk ide táncolni azzal a néptáncegyüttessel, melynek akkor tagja voltam. A néprajz iránti érdeklődésemnek ezek az alkalmak mindig nagy löketet adtak, egyetemista koromban pedig sokszor itt ismertem fel olyan dolgok gyakorlati lényegét, logikáját, melyeket az egyetemen tananyagként olvastam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: