Hogyan mesélhet egy több generáción át működő illatszer-kereskedés tárgyi anyaga nem csak egy család, hanem Budapest történetéről is? Mi történik egy családi hagyatékkal, amikor bekerül a múzeumba? És miként válhat az egy pop-up tárlat formájában az állandó kiállítás részévé? A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma 2025-ben egy különösen izgalmas hagyatékkal gazdagodott, amelynek feldolgozásába két harmadéves hallgatónk is bekapcsolódhatott. Cséfalvay Franciska és Pamuk Lili Judit számol be a múzeumi gyakorlatuk során szerzett tapasztalataikról.
A kötelező múzeumi gyakorlatunkat a BTM Kiscelli Múzeumban töltöttük 2025. augusztus 25. és szeptember 5. között. Az intézménnyel való munkát az egyetem részéről Vámos Gabriella tanárnő, míg a múzeum oldaláról Maczó Balázs, történész-etnográfus koordinálta, akinek köszönhetően sok értékes szakmai tapasztalatra tehettünk szert. Betekintést nyertünk a Kiscelli Múzeum működésébe, átfogó képet kaptunk a muzeológusi munka különböző területeiről: a leltárkönyv és a gyarapodási napló vezetésétől az archiválási problémákon keresztül egészen az interjúkészítésig. A Múzeumban töltött szakmai gyakorlat után lehetőséget kaptunk egy kiállítás megtervezésében való részvételre is, aminek köszönhetően végigkísérhettük a nyári gyakorlatunk ideje alatt beérkezett hagyaték tárgyainak múzeumi életének egy újabb állomását: a közönséggel való találkozását. Ebből született meg az Illatszilánkok – a Vértessi család hagyatéka c. pop-up kiállítás, amely december 31-ig várja a látogatókat a Kiscelli Múzeumban.
„Számomra nagyon izgalmas volt látni, hogy egy múzeum szakmai működéséhez mennyi ember hatékony, együttműködő munkája szükséges.”
A szakmai gyakorlatunk harmadik napján Balázs megkérdezte tőlünk, hogy lenne-e kedvünk egy parfüméria hagyatékával foglalkozni, mely nemrég került a múzeum tulajdonába. Óvatosan, de annál lelkesebben csomagoltuk ki a rejtélyes dobozok tartalmát. Először olyan tárgyak kerültek elő, amelyek az illatszerüzlet működésének mementóiba engedtek bepillantást. Állványüvegeket és parfümös üvegeket vettünk leltárba, majd két fából készült doboz következett, amelyek az üvegek szállítására szolgálhattak. A dobozokon rejlő információknak (matrica, jelölés, pecsét, felirat, dátum) tüzetesen után néztünk az interneten vagy a múzeum munkatársainál érdeklődtünk, hogy a tárgyakról leolvasott adatokat helyesen jegyezzük be a leltárkönyvbe.
1. Franciska az iratanyagok rendeszerzésekor 2. Márkajelzett dúcnyomó 3. A hagyaték tárgyainak egy része feldolgozáskor
„A gyűjteményben a család személyes hagyatéka és a Vénuszhoz illatszerüzletből származó tárgyak vegyesen találhatóak meg. A hagyatékon keresztül nem csak a bolt működésébe és a múlt századok gyorsan változó fogyasztói szokásaiba, de egy budapesti család majd’ száz évet átívelő történetébe is bepillantást nyerhetünk.”
Az első szakasz munkálatai után a család és a tárgyak történetével való megismerkedés következett: interjút készítettünk a hagyaték egyik őrzőjével, Vértessi Sándor ükunokájával, Demjén Klárával. Ekkor derült fény a család történetének és múltjának olyan részleteire, amelyek meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a kezdeti értelmezési keretből kilépve a tárgyegyüttest komplexebb szemlélettel kezdjük el vizsgálni: nem pusztán egy hajdani parfüméria relikviáiként, hanem családi örökségként, amely múzeumba kerülésével közkincsé válik. Minden belőle kiolvasható történeti adat mellett, egy család több generációs történetének nyomait is elkezdtük benne felfedezni.
Vértessi Sándor (1836-1897) Lueff Mihálytól vette át a Kristóf tér 8. szám alatt található illatszerkereskedést 1864-ben, ahol korábban üzletvezetőként dolgozott. „Kereskedői könyvvivői” múltjának és tehetségének köszönhetően üzletét a Vénushoz címezve név alatt virágoztatta fel. 1870-ben kapta meg a császári és királyi udvari szállító címet, mellyel a kiegyezés utáni Magyarország arisztokráciájának és polgárságának megkerülhetetlen üzletévé vált. Fia, Vértessi Oszkár (1866–1918) külföldi tanulmányainak és apja mellett szerzett jártasságának köszönhetően Sándor halálát követően felkészülten vette át az „illatszertár” irányítását. Oszkár egyaránt jól ismerte a hazai és külföldi gyártókat, illetve a vásárlói igényeket, így 1910-ben ő is megkapta a császári és királyi udvari szállítói kitüntetést. A sikeres üzleti élet mellett jutott ideje a művészeteknek is hódolni: elhivatottan fényképezte a rohamosan változó budapesti városképet, gyakori utazásainak állomásait és a pezsgő társasági életét. A Vénushoz parfüméria utolsó tulajdonosa Oszkár fia, Vértessy Árpád (1893–1950) volt. Bár kellő tapasztalattal rendelkezett, és a szükséges szaktudás birtokában igyekezett felmenői nyomdokába lépni, az első világháború következményei miatt ő lett a parfüméria utolsó tulajdonosa. A frontról egy nehéz körülmények között élő fővárosba tért haza, és ezen körülmények között végtelen igyekezete ellenére sem tudta megmenteni az egykori fényűző budapesti előkelőségek egyik legkedveltebb üzletét, így 1925-ben eladta azt.
1. Vértessi Sándor és felesége, Karl Anna 2. Vértessi Oszkár 3. Vértessi Árpád
„Azért az elkötelezettségéért, amivel beavatott minket a tárgyak mögött rejlő történetekbe, ugyanannyira hálásak lehetünk Demjén Klárának, mint azért, hogy ezt a hagyatékot évtizedeken át megőrizte és most megosztotta velünk.”
Végül 2026 januárjában kezdtünk el dolgozni a pop-up kiállítás koncepciójának összeállításán, amelyhez a Kiscelli Múzeum az állandó kiállítások terét bocsátotta a rendelkezésünkre. A tárgyakon, a fényképeken, az írott dokumentumokon, valamint a hagyaték őrzőivel folytatott beszélgetéseken keresztül a kor társadalmának szépészeti és higiéniai mentalitásáról, valamint az üzlet működtetésének háttérmunkáiról gyűjtöttünk adatokat. Ezek mellett bepillantást nyertünk az általuk kiépített piaci alapon létrejövő nemzetközi kapcsolatotok formálódásába, a pesti előkelőségek közösségi és szabadidős tevékenységeibe is. Az interjúk során a családi legendáriumok, a családi emlékezetápolás és a tárgyi anyag gondozásának személyes felelőssége, valamint azok közkincsé tételének folyamata is előkerült.
Azáltal, hogy a hagyaték az állandó tárlatok terébe került elhelyezésre, lehetőségünk nyílt a múzeum kiállított tárgyai közötti kapcsolatokról gondolkodni. A pop-up tárlat koncepciója révén a hagyaték személyes, emberi történetei párbeszédbe léphettek az állandó kiállítás nagy történeti narratíváival: helyenként árnyalva, új kérdéseket felvetve, új nézőpontokat kínálva azok befogadásához. Igyekeztünk minél érzékenyebben és sokoldalúbban reagálni az állandó kiállításra, a kiállított tárgyakra, ami összesen 14 „megállót” eredményezett a múzeum tereiben.
Az alábbiakban ezek közül mutatunk be néhányat, de ha szeretnéd végigjárni a teljes útvonalat, szeretettel vár a Kiscelli Múzeum a 2026. június 20-án megrendezett Múzeumok Éjszakáján, 17 órakor kezdődő tárlatvezetésen.
1. Csáki Tamás, az Újkori Várostörténeti Főosztály főosztályvezetője mondott köszöntő beszédet 2. Vámos Gabriella etnográfus-muzeológus, egyetemi adjunktus nyitotta meg a kiállítást 3. Maczó Balázs, etnográfus-történész valamint 4. Demjén Géza és Demjén Klára a megnyitón
A folyosón szembetalálkozva
Az első megálló a folyosón található, ahol a hajdani Szent Kristóf szobor robosztus feje alatt kapott helyet egy nagyon izgalmas küllemű első ránézésre egy olajlámpáshoz hasonlítható – krémes tégely az illatszertár egykori polcáról. A berlini gyártó fiatalító szérumként hirdette a benne árusított krémet. Különlegessége abban rejlett, hogy óriásgyíkok és óriásteknősök hormonjait használták fel az elkészítéséhez, a teknősöket hosszú életük, a gyíkokat kivételes regenerációs képességük miatt választották. Úgy reklámozták, hogy a csodálatos életelixír az örök ifjúság határáig aktiválni tudja a hervadó emberi bőrszövetet.
A két tárgy feltűnő méretbeli különbségén keresztül a nézőpontok közötti váltásra is szerettük volna felhívni a figyelmet, felkészítve a látogatókat a részletek és az összkép közötti asszociatív mozgásra a tárlat során.
1. Részlet a kiállításból 2. Amor Skin tégely
Lépcsőházi párbeszéd
Amikor megláttuk Reigl Judit Kívül c. festményét (1998) a lépcsőfordulóban, egy fontos kapcsolatot éreztünk a hagyaték és a kép ég felé lebegő alakja között. Reigl kiemelten foglalkozott életművében a megjelenés-eltűnés témakörével. A hagyaték műfajából adódóan ez egy nagyon releváns ellentétpárrá vált számunkra is, hiszen ezek az életek, történetek egyszerűen feledésbe merültek volna, ha a családtagok nem őrzik meg őket. A konzerválásuk továbbá nem csak megakadályozta az elvesztésüket, hanem lehetővé teszi, hogy új fordulatot vegyen az egész történet. A kiállításban egy újra megjelenésnek lehetünk a tanúi 2026-ban, száz évvel az üzlet eladása után. Itt került elhelyezésre Vértessi Sándor márkajelzett jegyzetfüzete, amely esszenciálisan reprezentálja az üzletet és az egyént.
1. A megnyitó részeként a kurátorok tárlatvezetést tartottak az érdeklődők számára 2. Vértessi Sándor márkajelzett jegyzetfüzete a Kiscelli Múzeum gyűjteményében
Tárgyak a család ölelésében
Prioritás volt számunkra teret találni nem csak a tárgyaknak, de azoknak a családi történeteknek is, amelyeket Demjén Klára mesélt el nekünk. A Kiscelli Múzeum állandó kiállításában megtalálható ágy lehetőséget biztosított arra, hogy a bensőségesebb témaköröket – a házasságot, a rokonok közötti viszonyokat – is bemutassuk. Ebben a térben kerülnek elmesélésre a szerelemről, ismerkedésről, házasságról szóló elbeszélések. A női történetek megmutatását különösen lényegesnek éreztük, hiszen a család és az üzlet működése, valamint a hagyaték fennmaradása szempontjából is meghatározó szerepe volt a család nőtagjainak, főként Mayer Irmának, a parfüméria utolsó tulajdonosának, Vértessi Árpád feleségének. Az ő tárgyakhoz való ragaszkodásának köszönhetjük, hogy az üzlet tárgyai a család birtokában maradtak. A bolt bezárása után a család természetesen nem őrizhetett meg mindent. Az eladás után is hasonló profillal működött az üzlethelyiség, így a berendezési tárgyak jelentős része ott maradt. A családhoz került tárgyak egy része viszont új funkciót kapott, és háztartási eszközként őrződött meg, a mindennapi élet részét képezve. Az üzlet íróasztala Vértessi Árpád otthoni írópadja lett. A porcelán és üvegtálak konyhai edényekké váltak, amelyben salátát vagy krumplipürét szervíroztak. A mozsárban törte meg Irma a fűszereket, amikora XX. század derekán cukrászatoknak dolgozott be otthoni sütéssel.
Klára, az unoka, valamivel később kezdte csak tudatosítani magában, hogy ezekre a tárgyakra miért is kell otthon vigyáznia. Egyre több kérdés fogalmazódott meg benne, de még ekkor sem tudta igazán felmérni, hogy mekkora értéket jelenthettek azok a déd- és ükszülőknek. A tárgyak és felmenői történeteit főként nagymamája és nagyapja emlékezetében barangolva ismerhette meg.
1. Részlet a kiállítás női történeteinek szekciójából 2. Képeslap Vértessi Oszkártól nagymamája, Karl Anna részére 3. A megnyitó részeként a kurátorok tárlatvezetést tartottak az érdeklődők számára 4. Részlet a kiállítás női történeteinek szekciójából, Clark Ádám teafőzőjének társaságában
Az egyesítés jegyében
Az állandó tárlattal felfedezett párhuzamok megmutatása és asszociatív csomópontok kijelölése mellett arra is törekedtünk, hogy egyesítsük is a hagyaték egyes részeit. Egyrészt annak egy része – főleg a kétdimenziós dokumentumok, köztük a család közel 700 darabos üvegnegatív gyűjteménye – korábban már bekerült a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményébe. A kiállításban elhelyezésre került egy számítógép, amelyen böngészhető a látogatók számára a Vértessi férfiak – Oszkár és Árpád – fennmaradt fényképkorpuszának digitalizált egysége a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár weboldalalán. Ezzel arra teszünk kísérletet, hogy enyhítsük a hagyaték intézmények közötti feldarabolódásának következményeit. A látogatók így képet kaphatnak a hagyaték sokszínű, több intézményen és médiumon átívelő jellegéről.
Másrészt a Vértessi üzlet cégére az eladást követően szinte azonnal, 1926-ban a Kiscelli Múzeum gyűjteményébe került. Most, 100 év után a tábla újra találkozik a frissen beérkezett parfüméria tárgyaival s a Vértessi hagyaték kontextusában kerülhet bemutatására.
1. Venus és gyermeke, Amor a Novotny János által festett Vértessi cégértáblán 2. Demjén Klára és Demjén Géza a kiállításmegnyitón nagymamájukat és édesanyukat ábrázoló fénykép előtt 3 . Demjén Géza a kiállításmegnyitó keretében tartott kurátori tárlatvezetésen, felmenői portréit nézve 4. Maczó Balázs és Cséfalvay Franciska a kiállításmegnyitón 5. Enteriőr részlet az Arany Oroszlán Patika terében
Fontos hangsúlyozni, hogy a hagyaték kutatása korántsem tekinthető lezártnak. Folyamatosan változó és gyorsuló világban élünk, ahol az információ- és ismeretátadás módjai és csatornái szüntelen átalakulnak, egyre több új kérdés merül fel a múzeum és társadalom kapcsolatáról. Ezekre a kérdésekre építve a kiállítás a közös gondolkodás terepévé válhat. Reményeink szerint lehetőséget teremt arra, hogy együtt vizsgáljuk meg, mit jelent a családi emlékezet megőrzése, mikor és milyen módon kerül egy hagyaték közgyűjteménybe, és hogyan rétegződik a jelentése akkor, amikor a generációs múlt közkincsé válik.
Ezúton is hálásan köszönjük a Kiscelli Múzeum munkatársainak, különösen Maczó Balázsnak a rendkívül inspiráló közös munkát. Köszönet illeti a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének munkatársait is, akik együttműködésükkel és a náluk őrzött gazdag kép- és dokumentumanyag rendelkezésünkre bocsátásával nagyban hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez.
Szöveg: Cséfalvay Franciska, Pamuk Lili Judit
Fotók: F. Szalatnyay Judit / BTM-Kiscelli Múzeum