A Néprajzi Múzeum és az ELTE BTK Néprajzi Intézet gondozásában jelent meg a Szacsvay Éva több mint 40 évi termékeny munkáját összefoglaló tanulmánykötet Tárgyak és folklór címmel. Az 1978-2019 között született változatos tematikájú szövegek mellett a kutató nevéhez fűződő kiállítások, filmek listája és írásainak válogatott bibliográfiája is megtalálható a könyv végén. Cikkünkben Muntagné Tabajdi Zsuzsanna szerkesztői előszavát és a tanulmányok szerzőjének bevezetőjét olvashatják.
A „Tárgyak és folklór” kutatójáról
A kötet Szacsvay Éva közel öt évtizedes kutatói életpályáját mutatja be az általa írt szövegeken keresztül. A válogatott tanulmányok számot adnak arról a sokszínűségről, élénk szakmai érdeklődésről és értelmezési vágyról, ami őt muzeológusi évei során a tárgyakkal való munkájában vezette. Ezek a jellemzők tették lehetővé, hogy a legnagyobb természetességgel gondolkodjon és írjon néprajzi kérdésekről, a tárgyi világban megmutatkozó folklórról, a bennük felfedezhető életmódról és mentalitásról, kulturális mintázatokról, melyek számára komplex egységet alkotnak.
Szacsvay Éva a kulturális jelenségek iránti fogékonyságot a mindkét ágról erdélyi református felmenőitől szívta magába. Édesanyja oldaláról a nagyműveltségű, tudós nagyapa, a gazdag nagyszülői könyvtár, történész nagynénje; édesapja ágáról a kolozsvári, polgári értelmiségi Szacsvay család tagjai meghatározó szellemi impulzusokat adtak számára már gyerekkorától kezdődően. Gimnáziumi évei után magyar-történelem szakra szeretett volna járni, ám nagybátyja, Bibó István és nagyapja, Ravasz László az ötletre azt felelték, hogy „a történelem szóba sem jöhet!” Ajánlásukra választotta a magyar irodalom mellé a néprajz szakot. 1963-ban felvételt nyert az ELTÉ-re. Művészettörténeti érdeklődése az egyetemi éveiben fokozódott, ikonográfiai képzettsége és jártassága érzékelhető a munkáin. 1968-ban végzett Dömötör Tekla tanítványaként mint folklorista, mégis a Néprajzi Múzeumba került, egy dinamikus, folyton újabb és újabb kihívásokkal teli világba. A múzeum hosszas költöztetése az 1970-es években, a kiállítások rendezése (köztük az 1980-as években az állandó kiállításé) és a gyűjteménykezelés napi feladatai és terhei mellett, eleinte az Ethnológiai Adattár, később a Textil- és Viseletgyűjtemény, majd végül az Egyházi Gyűjtemény vezetőjeként írta meg tanulmányait. Egyetemi doktori dolgozatát a bábtáncoltató betlehemezésről (1978), PhD-értekezését a református ördögképzetekről (2005) írta. Munkássága összetettségét a kötet végén található filmeinek és kiállításainak listája érzékelteti.
Szacsvay Éva érdeklődési körébe mind jelenkori, mind történeti témák is bekerültek, idővel érdeklődése szélesedett, írásai egyre változatosabbá váltak. A betlehemezés-kutatás után levéltári és jelenkutatásokkal a mezőkövesdi népi kultúra vallásos gyökereivel foglalkozott. Miután az 1990-es évek elején mindenki számára elérhetővé vált az erdélyi kutatás, és szabadabban kutatható témává vált a népi vallásosság, mindkettőhöz nagy lendülettel fogott hozzá, így keletkeztek kalotaszegi tanulmányai, és így kapcsolódott be a Molnár Ambrus köré szerveződő, főleg kalotaszegi református egyháznéprajzi kutatásokba is. Mindeközben az 1989-ben kezdődött, néprajzi múzeumi, Dunabogdányban folyó kutatásokban páratlan lehetőséget látva korábban nem, vagy alig múzeumba kerülő tárgyak gyűjtésébe fogott: intenzív terepmunkával és a kutatás középpontjában álló család utolsó leszármazottjától való másfél évtizedes gyűjtéssel kiegészítve. Célja a több generációs dunabogdányi háztartás minél teljesebb körű feltárása volt, összekapcsolva a család református kultúrájával, a protestantizmus népi kultúrára tett hatásának kérdéseivel. A népi kultúra reformátussághoz köthető vonásai a 2000-es években az egyik fő témájává vált; ez mind a kéziratos prédikációk (Pócs Éva OTKA-kutatócsoportjában), a református ördögképzetek, a konfirmáció; mind pedig a tárgyak és festmények értelmezésében megfigyelhető. A 2010-es évek elejére ezek a kutatások olyan nagyobb kérdések 8 összefoglalásává értek, mint a mezővárosi református kultúra, vagy a reformáció és népi kultúra kapcsolata. Szacsvay Éva gondolkodásában tudományszakunk különféle területei összekapcsolódnak, számára az írott és hangzó, képi, tárgyakban és tárgyakon megjelenő információk mind felhasználhatóak, hogy az összetetten megfogalmazott kérdéseire válaszokat keressen és adjon. Nyitottság, sokrétű érdeklődés, nagy tájékozottság jellemzi szakmai munkáit, melyeket általában több kollégával való termékeny együttműködéssel végzett el, ez a kötet tanulmányaiból is kitűnik. Rájuk mind a mai napig nagy tisztelettel és jókedvűen emlékszik, mint aki mélységesen keresztény szellemben többre tartja a másikat önmagánál.
Ezzel a nyitottsággal, érdeklődéssel és a kollégák iránti alázatával találkoztam én is 2009-ben, frissen végzett néprajzosként évfolyamtársammal, Muskovics Andreával együtt, amikor Pócsmegyer helytörténeti kutatásába bekapcsolódtunk. Lendületét, tudni és érteni akarását hosszú pócsmegyeri sétáink során, estébe nyúló beszélgetéseink alkalmával és a további kötetek tervezése kapcsán a 2010-es évek elején tapasztalhattam meg.
A kötet célja, hogy képet adjon Éva sokszínű, kutató muzeológusi pályájáról. A sok, összefonódó tanulmányból négy tematikai egység alakult ki, a nagy részekbe rendezett szövegek azonban számos ponton kapcsolódnak egymáshoz. A fejezeteken belül a kiválasztott tanulmányok időrendben, változtatás nélkül követik egymást. Témák és kutatási terepek, problematikák összefüggései, a kutatási irányok változásai mutatkoznak meg bennük. Pont olyan izgalmas és megértésre ösztönző ez az összeállítás így, mint amilyennek Éva a saját munkáit és pályáját érzékelte, és ahogyan az utóbbi években erről mesél.
A kötet létrejöttében nagy segítséget jelentett az ELTE BTK Magyar és Összehasonlító Folklorisztika Doktori Program doktoranduszainak munkája, akik a digitalizálás, a szövegjavítás, a hiányzó adatkeresés és a bibliográfiai tételek egységesítésének feladataiban mindig jókedvvel, támogató jóindulattal és tettre készséggel vettek részt. Köszönjük Horváth Kinga, Kothencz Kelemen, Prikler Szilvia Beatrix és Suszta Laura munkáját. Kothencz Kelemennek külön köszönjük az irodalomjegyzék pontosításában és egységesítésében végzett fáradtságos munkáját. Kopaszné Szincsok Ildikónak, az ELTE BTK Folklore Tanszék könyvtárosának köszönettel tartozunk derűs könyvtárosi segítségéért.
A kiadáshoz kapcsolódó szervezési munkáiért hálás köszönet illeti Bárth Dánielt, az ELTE BTK Folklore Tanszék vezetőjét és a Néprajzi Múzeum munkatársait, hogy felkarolták a kötet megjelentetésének ötletét.
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna
Az életmódban megjelenő, folklór hátterű tárgyi világok
„Ezzel elérkeztünk egy olyan tényezőhöz, amely a magyar és az osztrák népművészet szembeállítását különösen érdekessé teheti. Ez a konfrontálás, összehasonlítás ugyanis – mondhatni, századok óta – „népi szinten,” … vagy a közemberek, az utca emberének szintjén is folyt, s azt eredményezte, hogy fél szemmel az „osztrák sógorra” tekintve az számított igazán magyarnak és népinek, ami a német, az osztrák divattól különbözött. …Említhetem a céhszervezeteknek azt a 17–18. század fordulójától több iparágban is megmutatkozó differenciálódását, amely párhuzamos „magyar” és „német” céheket hozott létre …Elsősorban a parasztoknak gyártottak festett bútort a „magyarasztalosok,” illetve polgári ízlésű bútort a „németasztalosok,” a műbútorasztalosok.” (Hofer 2009: 79. Első megjelenés Hofer 1975: 325–338. Előadás 1973. március 23. Bécs, Osztrák Néprajzi Társaság)
A modern tárgyelméletek sajátos megközelítéseiben a tárgyak önálló kommunikációjának lehetőségét hozták létre, amelyben a tárgyi néprajz és a szellemi néprajz egymásra olvadva a kutatások végtelen mezőit tárják fel. A szaktudományok összefonódásai, a módszerek csatlakozásai olyan gazdag tárgyi vizsgálatokat tesznek lehetővé, amelyek a kultúrák legrejtettebb arculataihoz is hozzáférnek; irodalomtörténet, művészettörténet, társadalomtörténet, régészet, néprajz, vagy éppen lételmélet, filozófia, pszichológia, teológia a tárgyakról új karakterű képeket rajzolnak fel.
Az emberről nyilatkozik meg identitása, és az azt felidéző tárgyi világ: a néprajzi múzeumi gyűjtemény az elmúlt fél évszázadban felhalmozott nemzetiségi anyagával közép-kelet-európai kulturális áttekintésre alkalmas. Az európai megjelenésünknek Hofer Tamás tudományos munkássága révén kialakult tárgyi korpuszai, életmódvizsgálatai, mentalitástörténeti adatbázisai új tárgycsoportok, tárgyegyüttesek értelmezéseire adtak lehetőséget. Kötelezőnek éreztem a határon kívüli anyaggyűjtést a református Kalotaszegen, amely a Millenniumi Kiállítás 100 éves emlékére rendezett Kalotaszegkiállításban jelenhetett meg. Vizsgáltam a katolikus mezőkövesdi kultúraváltozásokat, a dunabogdányi katolikus német faluban a református tárgyi kultúrát a 10 %-nyi magyar közösségükben, a paraszti életből kilépők, tanultak, polgárosultak körében. Ez egy különleges, szokatlan gyűjtemény a néprajzi múzeumoknál, amely a paraszti polgárosodás folyamatának több generációban változó tárgyi világát, a könyvek, újságok, tükör, biedermeier bútorok által dokumentálják. Pócsmegyeri vizsgálataink a sajátos szigeti termelő-piacozó, Duna menti kultúrák keverékeként és otthonosságom révén vált érdeklődésünk színterévé az ELTE néprajzos hallgatóinak nyári gyakorlataként. Tárgyait a falu maga őrzi, kiállítja és publikálja.
A múzeumi kiállítások újabb és újabb kontextusokban szerepeltetik a már ismert, kiemelkedő néprajzi tárgyakat, újraértelmezve (nép)művészeti karaktereiket. A kiállítások általában bemutatják a különbséget az egyszerű, „mindennapi néprajzi tárgy” és az „ünnepnapi népművészeti tárgy” között. A tárgyértelmezésekben a művészeti alkotás kiemelkedően jelenik meg, ehhez kutatói sokoldalúságra, művészettörténeti ismeretekre, népi iparművészeti elágazások ismereteire, és tárgytörténeti folyamatok rekonstruálására van szükség. Kiemelkedett e kutatási irányban Csilléry Klára, aki már a rendszerváltás után, a népi vallásosság kutatásának új hullámában írja: „Cs. Sebestyén (Károly) nagy hatású dolgozata mindazonáltal hiányérzetet is keltett bennem, minthogy az ilyen faliszekrények (falitéka) használatát illetően egyedül az orvosságok, pálinkás üvegek, poharak és apróbb, köztük asszonyi holmi tárolásáról szól. …Mintha a funkcióra nézve nem lettek volna tekintettel a múltra, megállva az általuk élt jelenben tapasztalhatóknál. Nekem azonban úgy rémlett, hogy Dunapatajon (Bács-Kiskun megye), ahol nevelkedtem, az idősebbek szerint régebben…. ezen a tékán volt a Biblia, meg a zsoltáros, imádságos és egyéb könyvek helye.” (K. Csilléry 1997: 57–70) A tárgytörténeti kutatások jelentőségét, a vallási jelenségek szerepét az életmódban, mentalitásban, Csilléry Klára kutatói habitusa mutatta. A felekezeti hitet mutató motívumokra a tárgyi kultúrában az 1950-es években nem, vagy csak indirekt módon hivatkozhattak. A vallási tárgyakból kialakított Egyházi Gyűjtemény csak 1969-ben jött létre, ezt megelőzően Csilléry Klára gondozta e tárgyakat.
Kivételt jelentett az év ünnepeihez tartozó szokásvilág, népi színjátékok, amelyeket már a hatvanas évektől a falvak „visszavettek” ünnepi rendtartásukba, igy a kutatás, tárgyvizsgálat, a teljes szokásanyag tudományos feldolgozása a múzeumi feladatok sorában is folyt. Dömötör Tekla írja: „Amikor tehát általában, a szokott szóhasználattal a magyar dramatikus népszokások múltjáról beszélünk, e szokások gyakorlóinak meghatározása minden egyes szokásnál külön figyelmet érdemel. …Tanulmányomban nagyjából a naptári ünnepekhez fűződő szokásokkal, s ezek közül is elsősorban a dramatikus jellegű (tehát csak nézők előtt előadott, mimikus előadásmóddal, párbeszédes, drámai szöveggel egybekötött) mozzanatokkal foglalkoztam.” (Dömötör 1964: 7–11) Dömötör Tekla témavezető egyetemi tanárként segítette a bábjátékkal gazdagított betlehemes játékok összefoglaló feldolgozását a Kárpát-medencében és Kelet-Közép-Európában. A kutatást karácsonykor funkcióban folytattam, amelyhez a Néprajzi Múzeum segítségét is megkaptam, és komplex feldolgozások, film, fotó, résztvevő megfigyelés, szövegek, dallam kotta, valamint tárgyak, öltözetek, betlehem, bábok juthattak a múzeumi gyűjteménybe. Hasonló kelet-közép-európai összefoglalás nem készült. Kiállításokon Európában mutatkozott be e tárgyi anyag, a római vatikáni karácsonyi betlehem-kiállítás éveken keresztül fogadta a magyarországi néprajzi múzeumi betlehemeket. Az Egyházi Gyűjtemény létrehozásával, (Szacsvay 2000: 403–433) 1969-ben lehetővé vált a vallási témák kutatása, a népi vallásosság tárgyainak gyűjtése. A gyűjteményt Varga Zsuzsa művészettörténész alakította ki Hoffmann Tamás főigazgató terve szerint.
A karácsonyi szokásvilágok a felekezetek szerint is eltérőek voltak, és sokszor a vallási néprajzi kutatások szerint is értelmeződtek. Ezen az úton jelentős folklorisztikai kutatásokhoz érkezhettem. A Pócs Éva kutatási témaköreihez alakult kutatócsoport jelentős forrásfeltárással alakította át a hit-, hiedelem-, mágiakutatásokat, beillesztve a történeti folklorisztika körébe. Jelentős idegennyelvű publikációikkal illeszkedtek az európai kutatások körébe. Hiánypótló munkafolyamatok voltak, Pócs Éva írja: „Az egyes csomópontokat jelentő legfontosabb kérdéskörök: a vallás és hiedelmek, illetve a néphit mitikus lényeinek természettel és kultúrával, szent és profán viszonyával fémjelezhető szimbolikus rendszerei, archaikus mediátori technikák: a vallásos megszállottság sajátos magyar és közép-kelet-európai formái; a mágia és varázslat technikái és letéteményesei; a boszorkányság és a boszorkányok hiedelemvilága és társadalmi kontextusa. … Mindeme témák kutatása ma Európa szerte szinte reneszánszát éli, még ha a kutatók már sokkal kevésbé is haladnak a „hagyományos” néphit vizsgálatának a múlt századi folklorisztika által szentesített útjain …ennek ellenére, vagy éppen ezért, nem érdektelen e tanulmányok közzététele úgy is, mint egy kiveszőfélben levő kutatógenerációt jellemző kor- és kórtünet.” (Pócs 2018: 7–8)
Köszönettel írom: folklór kutatásaimat Pócs Éva közelében végezhettem, némileg eltávolodva a tárgyak világától, de templomi berendezések, házi oltárok, képek és szobrok az Egyházi Gyűjtemény tárgyainak kutatása, mint a gyűjtemény kurátorának feladatom maradt. Két katalógus, az Üvegképek (Szacsvay 1996) és a Szobrok (Szacsvay 2011) igazolják a tárgyi világ vallási karakterét, néprajzi tárgyak, népművészeti tárgyak esetében is. A folklór hátterű, vallási tárgyak képet adnak a történeti időben kialakuló kulturális folyamatokról, jelölői a váltásoknak, az életmód alakulásának, a tárgyi világok változásainak.
A tanulmánykötet megvalósulásáért Muntagné Tabajdi Zsuzsannát, az MTA-ELTE Lendület Történeti Foklorisztikai Kutatócsoport tagját és az ELKH BTK fiatal kutatóját, szerkesztőt illeti köszönet. Családom segítségéért, türelméért hálával tartozom, férjemet, Dr. Séra László, pszichológus, nyugalmazott egyetemi tanárt és Bolló Janka Lívia unokámat illesse köszönet.
Leányfalu, 2021. július 12.
Szacsvay Éva
Bibliográfia az előszóhoz:
- Dömötör Tekla 1964 Naptári ünnepek – népi színjátszás. Budapest: Akadémiai Kiadó.
- Hofer Tamás: 1975 Stilperioden der ungarischen Volkkunst. Über einige Möglichkeiten des Vergleichs der Volkkunst in Ungarn und Österreich. Österrechische Zeitschrift für Volkskunde XXIX. 325–338.
- Hofer Tamás: 2009 Antropológia és/vagy néprajz. Tanulmányok két kutatási terület vitatott határvidékéről. Budapest[–Pécs]: L’Harmattan–MTA Néprajzi Kutató Intézet–PTE Néprajz és Kulturális Antropológia Tanszék.
- K. Csilléry Klára: 1997 Lakáskultúra. A fiókos szekrény. In. Balassa Iván (főszerk.): Magyar néprajz IV. Életmód. Budapest: Akadémiai Kiadó. 364–369.
- Pócs Éva: 2018 Előszó. In Pócs Éva: Népi vallás és mágia Közép-Kelet Európában. Válogatott tanulmányok II. /Studia Ethnologia Hungarica XVIII./ [h.n.] PTE Néprajz-Kulturális Antropológia Tanszék L’Harmattan – Könyvpont Kiadó. 7–8.
- Szacsvay Éva: 1996 Üvegképek. /Catalogi Musei Ethnographiae 2./ Budapest: Néprajzi Múzeum–Vízió Művészeti Alkotóközösség.
- Szacsvay Éva: 2000 Egyházi gyűjtemény. In. Fejős Zoltán (főszerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Budapest: Néprajzi Múzeum. 403–432.
- Szacsvay Éva 2011 Szobrok. /Catalogi Musei Ethnographiae 18./ Budapest: Néprajzi Múzeum.
ELTE Néprajz Blog 
One thought on “Megjelent a Tárgyak és folklór – Tanulmányok a 75 éves Szacsvay Évától című tanulmánykötet”