Az elmúlt hetekben néprajz szakon végzettek meséltek arról, milyenek voltak az egyetemi éveik, mit csinálnak most és hogy mit ad a szakmai életükhöz a szakon elsajátított néprajzi tudás. Az alumna-sorozatot Kovács Evelinnel, a Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumának muzeológusával zárjuk.
1. Rövid bemutatkozás
Kovács Evelin vagyok, muzeológus, doktorandusz. A tudományos életben a céhekért, magánéletben a macskákért rajongok. Szabadidőmben mesét írok, festek, ha tehetem, a hegyekben kirándulok.
2. Mesélj egy kicsit a szakmai életutadról!
2011-ben kezdtem meg tanulmányaimat az ELTE Néprajzi Intézetben, 2014-ben alapszakos, 2016-ban mesterszakos diplomát szereztem. 2015-ben kezdtem a Néprajzi Múzeumban dolgozni. 2016-ban a Társadalom- és Gazdaságtörténeti Doktori Programban folytattam tanulmányaimat, 2020-ban abszolváltam. Szerencsére nem volt olyan időszak az elmúlt években, amikor nem szakmai munkát végeztem.
3. Melyik intézményben dolgozol jelenleg?
A Néprajzi Múzeum Etnológiai Archívumában, a Kéziratgyűjteményben dolgozom. 2014-től önkénteskedtem az intézményben, majd egy évvel később nyertem felvételt, így jelenleg teljes szakmai pályafutásom a múzeumhoz köthető.
4. Milyen munkakörben dolgozol? Melyek a főbb feladataid?
2015–2018 között gyűjteménykezelőként foglalkoztattak, 2018–2020 között segédmuzeológus voltam, 2021 januárjában kaptam meg muzeológusi kinevezésemet.
A sokrétű gyűjteményi munka (kutatói hagyatékok rendezése, online adatbázis szerkesztése, leltározás, digitalizálás, kutatószolgálat) mellett a Néprajzi Múzeum költözése miatt jelenleg a legfontosabb feladataink az új állandó kiállítás előkészítése és a gyűjtemény biztonságos költöztetésének lebonyolítása.
5. A tudományos néprajzi kutatás mennyire van jelen mindennapjaidban?
Maximálisan. ☺ Disszertációmban igyekszem a társadalomtörténeti és a néprajzi módszereket ötvözni a kézművesek csoportjának vizsgálata során, mindemellett pedig az új állandó kiállítás előkészítése, a kutatói hagyatékok rendezése is folyamatos kutatómunkát igényel.
6. Az egyetemi oktatás és a gyakorlati órák mennyire készítettek fel a későbbi munkára?
A kötelező múzeumi gyakorlatok jó alapot adtak a későbbi gyűjteményi munkához, bár kétségkívül a muzeológusi-gyűjteményi munka élethosszig tartó tanulással jár együtt. Amikor egy pillanatra elhinném, hogy a közel 10 ezer dobozban létező gyűjteményt már egészen ismerem, biztosan felmerül egy olyan kutatói kérés, ami kevéssé ismert gyűjteményi anyagokhoz vezet. Ugyanakkor a legtöbb felmerülő kérdéssel kapcsolatban tudom, melyik könyvet vegyem le a polcról, mely adatbázisban keressek kapcsolódó adatokat, a tudománytörténeti előadások révén a legtöbb kutatóhoz tudok arcot, bibliográfiát rendelni. Mindezt a tanszéken eltöltött éveknek köszönhetem. Végeredményben úgy gondolom, az egyetemi oktatás és a gyakorlatok megfelelő alapot nyújtottak, hogy elkezdhessem megtanulni a muzeológusi tevékenységeket.
7. Az egyetem alatt elképzelt pályaképed, munkával kapcsolatos elképzeléseid mennyire valósultak meg?
Másod-harmadéves néprajz szakos hallgatóként még nem tudtam elképzelni, hogy lesz-e lehetőségem valamelyik múzeumban dolgozni, így nem is igazán voltak elképzeléseim a pályámat illetően, legfeljebb kósza álmok kutatási célokról, néprajzi gyűjteményi munkáról. Amikor negyedéves hallgatóként önkénteskedni kezdtem a Néprajzi Múzeumban, és egyre több fórumon hangzott el, hogy a Néprajzi Múzeum költözésével összefüggésben számos álláslehetőség nyílik az intézményben, akkor kezdtem abban reménykedni, hogy lehetőségem lesz a múzeumban rövidebb-hosszabb ideig dolgozni. A kósza álmok a múzeumban eltöltött évek alatt váltak határozottabb elképzelésekké, mostanra pedig megvalósultak a muzeológusi kinevezés révén.
A munka jellegével kapcsolatos előzetes elgondolásaim az önkénteskedés során megszerzett tapasztalatokon alapultak, így ezen a téren nem értek meglepetések. Legfeljebb a költözés első fázisának lebonyolítása során, de 30–50 évente előforduló munkákra nem is lehet előzetesen felkészülni. Örülök, hogy megtapasztalhatom ezt a típusú munkát is, láthatom, hogy milyen összehangolt csapatmunkát, hosszútávú előkészítést igényel egy ilyen nagyvolumenű műtárgymozgatás.
8. Mi az, amit szakmádban hivatásodnak tartasz, és amit megosztanál a jelenlegi hallgatókkal vagy laikusokkal?
A gyűjtemény megóvását, gyarapítását, hozzáférhetővé tételét. Egy céhkönyv vizsgálata alapján 10 kutató 10 féle következtetésre jutna, de a forrásból csak egy van. Ennek fényében kell óvnunk a műtárgyakat, egyúttal pedig lehetővé kell tennünk, hogy minél többen minél többféle szempontból dolgozhassák fel az anyagainkat.
9. Mit szerettél legjobban az egyetemen? Melyek voltak a kedvenc óráid, témaköreid? Melyik a legkedvesebb emléked?
A Néprajzi Intézetben a kialakult hallgatói közösséget szerettem a legjobban. Sokfélék voltunk, de az azonos érdeklődés összekötött minket, jókat beszélgettünk-vitatkoztunk: úgy a „néprajzos kérdésekről” akárcsak az „élet nagy kérdéseiről.”
Jó szívvel emlékszem vissza a népballada órára, Smid Bernadett előadásain elsőéves hallgatóként egy varázslatos világba nyerhettem betekintést: a szövegek elemzése kis lépésenként mutatta be a múlt emberének világlátását, művészetét, és azt a népeket összekötő hagyományt, ami feltárta előttünk, hogy a néprajzi jelenségek mindig egy szélesebb kontextusban nyernek értelmet. Talán úgy fogalmaznék, hogy ez az óra volt számomra a néprajztudomány működésének felfedezése – pontosabban: ekkor kezdtem sejteni, mi a kutatások célja és kerete.
De a legtöbb előadáshoz, szemináriumhoz tudnék kötni egy-egy jó emléket. Nagy Krisztina kézművesség, Kocsis Gyula társadalomnéprajz szemináriumán kezdtünk el ismerkedni a történeti forrásokkal, az órák kapcsán járt először céhes forrás, illetve egyházi anyakönyv a kezemben, az itt kapott feladatok és útmutatások irányítottak a kézművesek csoportjának vizsgálata felé, ezek voltak a kedvenc témaköreim.
Legkedvesebb emlékem: megérkezés Tiszaladányba a terepgyakorlatra lovaskocsin egy napsütötte délelőtt a csoporttársakkal és az oktatókkal. ☺ Majdnem tíz évvel később „talán igaz sem volt” érzése támad az embernek.
10. Mit üzensz az egyetem oktatóinak és/vagy hallgatóinak?
A néprajzos látásmódtól szebb és színesebb lesz a világ!
Szerző: Prikler Szilvia
ELTE Néprajz Blog 
Örömmel olvastam.
Megvan pár fotó erről a lovaskocsis érkezésről Tiszaladányba 🙂
KedvelésKedvelik 1 személy