„Az első dolgozat, amit önszántamból készítettem”– Beszámoló a 35. OTDK Humántudományi tagozat Néprajz II. Társadalomnéprajz szekciójáról

„70 év után már nem felelőtlenség azt hinni, hogy a TDK örök” – írta Szendrő Péter, az OTDT elnöke a verseny honlapján. Az idei volt azonban az első, amely a koronavírus-járvány miatt rendhagyó módon online, a MS Teams felületén került megrendezésre. De milyen élmény fiatal egyetemistaként, kezdő kutatóként belecsöppenni ebbe a patinás eseménybe, meglehetősen atipikus körülmények között?

Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) célja, hogy ösztönözze a hallgatók tudományos tevékenységét, támogassa a tehetséges diákokat és mestereiket. Az OTDK-t kétévente rendezik meg, ebben az évben a Miskolci Egyetem szervezte a humántudományi versenyt. A házi fordulókon (amelyet nálunk 2020. december 4-én tartottak) válik el, hogy kik jutnak tovább az országos konferenciára. Az OTDK-n való részvétel feltétele egy minimum 40 ezer karakteres dolgozat megírása, amelyet két bíráló pontoz. A szóbeli fordulón a néprajzosok a folklór és a társadalomnéprajz szekcióban mérhették össze tudásukat.

A Néprajz I. Folklór szekcióban tartott előadást az ELTE hallgatói közül Keresztény Csenge, aki a Táncba nevelődés az 1947-1995 közötti néprajzi filmek tükrében című pályamunkával versenyzett, Vásárhelyi Petra, aki kutatásának a Református úrvacsora a koronavírus-járvány ideje alatt címet adta, illetve Volter Domonkos, aki A püspökhatvani szlovákok archaikus imádságairól tartott előadást. A zsűritagok Nagy Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem tanára, Komáromi Tünde, a Károli Gáspár Református Egyetem docense és Landgraf Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa voltak. Mivel a társadalomnéprajz szekcióval párhuzamosan folyt a verseny, így nem volt lehetőségem meghallgatni a folklór szekcióban elhangzott hat előadást, a beszámoló a társadalomnéprajzi szekcióra korlátozódik.

A Néprajz II. Társadalomnéprajz szekcióban kilencen vettek részt, az előadásokat pedig három zsűri értékelte: Simon András a Szegedi Tudományegyetem docense, Bali János az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa és Lajos Veronika, a Miskolci Egyetem adjunktusa. A versenyzőknek 20 percük volt előadásuk megtartására, utána 10 percben a zsűri kérdéseire, kritikáira kellett reagálni. Ezt követően a hallgatóság tagjai is hozzászólhattak, de arra is volt példa, hogy az előadók tettek fel kérdést egymásnak, dicsérték meg a másik kutatását.

Elsőként Erdős Zsófia, az ELTE hallgatója tartotta meg előadását Nevelőszülők Aranyosapátiban és Tápiószelén címmel, amelyben az említett két település nevelőszülői rendszerét társadalomnéprajzi szempontok szerint vizsgálta. Az előadásában a nevelőszülőség kialakulása mellett olyan kérdésekre kereste a válaszokat, mint hogy van-e különbség a cigány és nem cigány nevelőszülők mindennapi élete és társadalmi megítélése között, illetve hogy a két csoport más gyermeknevelési stratégiákat alkalmaz-e. A második versenyző Hegedűs Edit volt a Debreceni Egyetemről, aki A csipkekészítés tanulhatósága és lehetőségei címmel mutatta be kutatását, amelyhez interjúkat készített és sajtóanyagot használt fel. Előadásában a csipkék sokféleségéből fakadó kutatási és definíciós nehézségek mellett a csipkekészítés történetéről, a különböző technikákról (kötés, horgolás, csipkeverés stb) és eszközökről is beszélt. Az első szünet előtti utolsó előadó Ignácz Vivien volt szintén Debrecenből. A Bodrogközi Gazdasági Kisvasút kulturális, társadalmi és gazdasági hatásai című előadása bemutatta, miként módosult az emberek életmódja a kisvasút megépülésének hatására: az új munkahelyek létrejöttével, egyes községek lakosságának száma megváltozott, a fuvarozási lehetőség miatt pedig fellendült a gazdaság.

Kaszás Luca, az ELTE hallgatója a Lóci Kalendárium Nagylóc lakosaira gyakorolt hatásáról beszélt A nagylóci közösség megerősítésének egy példája. A Lóci Kalendárium vizsgálata című előadásában. A Nógrád megyei település identitás-vesztéséről, majd a faluközösség újjászervezéséről; az emlékezet és az egyén közösségi identitás megerősödésében betöltött szerepéről beszélt. A Varsádi német nemzetiségi népi építészet – térszemlélet és térhasználat változásai címet viselte Kiss Bence István dolgozata. A Pécsi Tudományegyetem hallgatója a varsádi (Tolna megye) parasztházak szerkezeti alakulásáról, változásáról és külső fejlődéséről beszélt, előadását saját készítésű fényképeivel illusztrálta. Az én előadásom címe A II. világháború és a nyugati hadifogolytáborok tapasztalata egy ózdi kántortanító naplója és levelei alapján volt. A dédnagyapám hagyatékát, a naplóját, a csajkájának fedelét és feleségének írt tizenegy levelét elemeztem, de a kutatáshoz interjúkat is készítettem azokkal a rokonokkal, akik még ismerték őt.

Szintén az ELTE-ről érkezett Sáfár Anna, akinek előadása az Egy Kecskemét környéki szerelmi levelezés (1929-1933) néprajzi vizsgálata címet kapta, melyben „Böske” és „Pista” szerelmi történetét és a leveleiket elemezte, azok tartalmáról, formai sajátosságáról beszélt. A kutatáshoz interjúkat is készített a levelezők még ma is élő leszármazottaival. Vadász Márton, a Debreceni Egyetem tanulója Együttélés és konfliktusok egy kisnemesi faluban. Váncsod társadalma a 18-19. században című előadását mutatta be, melyben egy Debrecen és Nagyvárad között fekvő település együttélési problémáiról beszélt, kutatásához első sorban levéltári forrásokat használt fel. Az utolsó előadó Váradi Júlia volt, a Pécsi Tudományegyetem diákja. Gyöngyélet? A XVIII-XIX. századi katonaállítások néprajzi olvasata címet viselte előadása, amelyben a besorozás egyének társadalmi és gazdasági hátterére gyakorolt hatásáról és ellenállási formákról (például szökés, katonafogadás, öncsonkítás) is beszélt.

Mivel többünknek személyes kötődése is volt a választott témájához, a bírálókat érdekelte, hogy ez vajon mennyire befolyásolta tudományos rálátásunkat a témára. Emellett szakirodalmi ajánlásokat és építő jellegű kritikákat is kaptunk. Miután minden előadás elhangzott, a háromtagú zsűri “félrevonult” megbeszélni a beszámolók értékelését. A zsűrielnök, Simon András, mielőtt az egyes előadások pontozására tért volna, elmondta, hogy nagyon izgalmas, igényes, gördülékenyen előadott kutatási beszámolókat hallhattunk, és kiemelte, hogy mindegyik téma alkalmas és méltó további elmélyítésre. A három zsűri csak a szóbeli előadást értékelte, a végső eredmények csak másnap délután derültek ki a dolgozatra kapott pontszámok és az előadásra kapott pontok alapján. 

Pénteken délután a Youtube-on élő adásban hirdették ki minden szekció díjazottjait. Csoportunkban Kaszás Luca lett az első, Váradi Júlia a második, én a harmadik helyezett, Vadász Márton pedig különdíjat kapott. Mint versenyző és mint néző is sokat tanultam egy délután alatt. Kiváló előadásokat és izgalmas kutatások beszámolóit követhette, és mivel a konferenciára bárki becsatlakozhatott, nagyon jól esett, hogy az évfolyamtársaim közül többen meghallgattak minket.

Számomra hatalmas élmény volt részt venni a versenyen, nem a helyezés miatt, hanem mert rengeteget tanultam ez idő alatt. Egészen más volt egy olyan dolgozatot írni, ami nem volt kötelező, a témát én választottam, és önszántamból csináltam. Voltak kétségeim afelől, hogy másodévesként nem vagyok-e még túl fiatal indulni egy olyan versenyen, ahol a legtöbben már felsőbbévesek, mesterszakosok, de örülök, hogy nem hátráltam meg.

Arra biztatok mindenkit, hogy 2023-ban induljon az OTDK-n, mert amellett, hogy kutatási tapasztalattal gyarapodhat és előadási készségeit fejlesztheti, kiváló lehetőség arra, hogy munkájára neves szakemberektől, kutatóktól kapjon visszajelzést. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy a konferencia online lett megszervezve: elképzelni is nehéz, mennyi élményből maradtunk ki emiatt. A verseny hangulata sem volt az igazi képernyőn keresztül: egészen más volt úgy előadni, hogy vetítés közben nem láttuk a közönséget, ráadásul külön stresszforrást jelentett számomra a technika összeomlásától való félelem is. Elmaradt a többnapos közös kirándulás, nem fedezhettük fel együtt Miskolcot, ezáltal arra sem volt lehetőségünk, hogy mi, ELTE-s résztvevők kicsit jobban megismerjük egymást, illetve más egyetemek hallgatóival kapcsolatokat építhessünk.

Hogy ellensúlyozzuk a körülményekből fakadó hiányérzetet, és felelevenítsük az OTDK versenyek közösségformáló erejét, amelyről a most induló hallgatók csak tanáraiktól vagy öregdiákoktól hallhattak, jövő héttől az OTDK-n részt vett diákokkal és mestereikkel készült csoportos interjúkat adunk közre, itt az elteneprajz.blog-on!

Szerző: Peták Imola