Kit tekintenek példaképüknek? Milyen körülmények közt szeretnek dolgozni, mit jelent számukra a munkájuk? Mi vitte őket anno a néprajz szakra? Mi a kedvenc filmjük, zenéjük, könyvük? Iancu Laura kérte fel a Láncreakció folytatására Somfai Kara Dávidot a BTK Néprajztudományi Intézet munkatársát. Az interjúból kiderül, hogy hogyan fordult az érdeklődése a nyelvészetről a néprajz felé és miért tudja összekötni családlátogatással több terepmunkáját is.
1. Mi vitte a néprajz szakra, majd később a kutatói pályára?
Eredetileg nyelvésznek és filológusnak készültem (a türk és a mongol filológia érdekelt), de kazakföldi tanulmányaimkor sokat segítettem Torma József turkológus, etnológusnak terepmunkái során (1994–1995). Ez a figyelmemet egyre inkább a néprajz fele irányította. Ugyancsak számos közös terepmunkán vettem részt Kunkovács László etno-fotográfussal: voltunk Kazakföldön, Kirgizföldön, Baskirföldön, Jakutföldön, Altájban, Tuvában, Hakaszföldön. Ettől kezdve módszeresen látogattam végig Eurázsia különféle türk és mongol ajkú csoportjai, kutattam folklórjukat, népdalaikat, epikus és sámán hagyományaikat és etnikus történeteiket. Igazából már egyetemi éveim alatt (1996–2000) etnológusnak készültem. Későbbi tudományos publikációimat is ezen terepmunkák anyagaira alapoztam.
2. Kit, kiket tekint példaképének a szakmán belül?
Diószegi Vilmos etnológus a példaképem, ez ő dél-szibériai terepmunkái (Altaj, Tuva, Hakaszföld és Mongólia, 1957–1964) nagyban ösztönöztek, hogy etnológus legyek. Abban a szerencsében volt részem, hogy 2003-tól a Néprajzi Intézetben rám bízták Diószegi dél-szibériai terepmunkái kéziratos hagyatékának feldolgozását.
1. Kunkovács László 2. Diószegi Vilmos
3. Ha találkozhatna egy, ma már nem élő kutatóval, kivel ülne le legszívesebben egy mély, szakmai beszélgetésre?
Ugyancsak Diószegi Vilmos (1923–1972), akinek idén ünnepeljük születése 100. évfordulóját. Ha találkoznék vele, elsősorban terepmunka-tapasztalatairól faggatnám. Diószegi Vilmos olyan korban jutott el Dél-Szibériába és Észak-Mongóliába, amikor szinte egyetlen nyugati tudóst sem engedtek a szovjet hatóságok ezeken a vidékeken gyűjteni. Hogyan fogadták őt a helyi emberek, vajon érezte-e hogy a hatóságoktól való félelem miatt nem tudtak vele annyira nyíltan beszélgetni? Mennyire zavarta az, hogy csak tolmácsokon keresztül tudott oroszul beszélgetni az adatközlőivel?
4. Mi jelenti a legerősebb motivációt a munkája során?
A legerősebb motiváció a terepmunka jelenti, amikor különböző türk és mongol nyelveken tudok folklóranyagot gyűjteni, és ezeknek az anyagoknak a segítségével belülről tudom megismerni távoli, de mégis rokon kultúrák hagyományos műveltségét és spiritualitását.
5. Mi a leginkább bevált munkamódszere?
Én az anyagaim feldolgozásakor leginkább teljes csendben, otthon szeretek dolgozni, a legjobb a hajnali órákban, amikor még alszik az egész család.
6. Volt-e olyan, hogy azt érezte, elhagyná a pályát?
Az egyetem elvégzése után nem találtam munkát két évig (2001–2002), akkor megfordult a fejemben, hogy elhagyom a szakmát. De hála Istennek 2003-ban a Néprajzi Intézet munkatársa lettem. 2001-ben a Manchesteri Egyetemen nyelvészeti témában kezdtem doktorálni, de sem az egyetemi környezet, sem a témavezetőmmel való viszonyom nem inspirált, ezért feladtam tanulmányaimat, és visszatértem Kirgizsztánba terepmunkát végezni. Ott megnősültem, s mivel Magyarországon nem láttam lehetőséget a tudományos karrierre, felmerült bennem, hogy inkább szépirodalmi, fordítói és újságírói munkára adom a fejem.
7. Hogyan tudja összehangolni a tudományos pályát és a magánéletét?
Nekem ez nem olyan nehéz, mert a feleségem kirgiz, és nagyra tartja, hogy az ő kultúráját kutatom. Több terepmunkát családlátogatással kötöttünk egybe, és ő számos külföldi munkám és utazásom során is elkísért.
8. Melyik az a könyv vagy film, amit bármikor újraolvasna, újranézne?
Csingiz Ajtmatov könyvei: Versenyló halála, Fehér hajó, Évszázadnál hosszabb ez a nap. Ezeket bármikor újra olvasnám, és a belőlük készült filmeket is szívesen megnézem. Ajtmatov könyveit még gimnazista koromban olvastam, akkortájt ezek a könyvek voltak a kizárólagos forrásai a közép-ázsiai (kazak és kirgiz) népek hagyományos műveltségének. Ezek a könyvek nagyban hozzájárultak, hogy végül ennek a térségnek a kutatója lettem. Ezen kívül 2006-ban Ajtmatov magyarországi látogatásán tolmácsoltam neki, és személyes barátságot kötöttünk. Később két elbeszélését is magyarra fordítottam (Dzsingisz kán fehér fellege, Mire a madarak visszatérnek).
1. Tuva réntartó pásztor rénháton tüzifát hoz a szállásra Észak-Mongóliában (1997), 2. Ősi kőkörök a Szong-köl vidékén Kirgizsztánban, a helyiek a nagy kirgiz hős Manasz tűzhelyének tartják (1999), 3. Fiatal tuva fiúk a nyári napforduló ünnepségén ((nádom) vágtatnak a lóversenyen (Dél-Tuvaföld, 1998), 4. Somfai Kara Dávid egy 4000 ezer méter magas hágón kel át lóháton terepmunkája során a Tiensanban (Kirgizsztán, 1999), 5. Somfai Kara Dávid egy tuva rénpásztorrál rénháton utazik a tajgában (Észak-Mongólia, 2000), 6. Halha-mongol férfi botos pányvával szilaj lovat fog be (Ulánbátor környéke, 2000), 7. Tuva rénpásztor asszony sóval eteti az egyik rénszarvas tehenet a sátrában (Észak-Mongólia, 2000) 8. Kirgiz menyecske a kancákat feji a kumiszhoz a náyri szálláson (Kirgizsztán, 1999),9. Tunguz (even) rénpásztor rénjét nyergeli Tompo vidékén (Jakutföld, 2002)
9. Mivel szokta tölteni a szabadidejét? Mi kapcsolja ki leginkább?
Szabadidőmben főleg kirándulok vagy futok. A másik nagy szenvedélyem a nyelvtanulás. Utazni is nagyon szeretek, de az utazást és nyelvtanulást legtöbbször próbálom egybekötni a munkámmal. Így jutottam el Észak-Eurázsia (Közép-Ázsia, Mongólia, Szibéria, Kína, Japán) és Észak-Amerika számos őslakos etnikai csoportjához.
10. Ajánljon egy zenét az olvasóknak! Miért pont ezt választotta?
Engem leginkább a különféle közép-ázsiai epikus zenék kötnek le (kazak, kirgiz, karakalpak). Ezek közül egy válogatást Sántha István kollégámmal adtunk ki tavaly (Epic Soundscapes from North Turkestan). Ezen a CD-n olyan hagyományos és hagyományőrző zenészeket mutatunk be, akik még a Youtube előtti helyi zenei világot képviselik, és nem kerültek a világzenei irányzatok hatása alá. Autentikusan mutatják be a térség hagyományos zenei világát.
11. Ha bárhova utazhatna, hova utazna el a legszívesebben?
Én legszívesebben Észak-Afganisztánba mennék, ott sajnos még nem jártam a háború miatt, de rendkívül érdekes kultúrák léteznek azon a vidéken (hazara, pamiri, stb.)