A néprajz, ha mediál: beszámoló A gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottsága kétnapos konferenciáról   

Június 21-én és 22-én zajlott a gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottságáról szóló kétnapos, interdiszciplináris konferencia a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézete és az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet szervezésében, melyben dietetikusok, élelmezésvezetők és a humántudományok képviselői is szép számmal megjelentek. Az itt ismertetett tudományos rendezvény egy 2019-ben indult OTKA pályázat eredményeként valósulhatott meg. A Humán Tudományok Kutatóházában megrendezett konferencián a néprajzos látásmódot több szekcióban több kolléga is képviselte, köztük az ELTE BTK Néprajzi Intézetének két mesterszakos hallgatója is. Az online formában is közvetített konferenciáról készített felvétel már elérhető ITT, Bársony Tamás, volt néprajzos hallgatónk pedig írásban is összefoglalja a tanácskozáson elhangzottakat.

A konferencia előtt három kutató is köszöntötte az egybegyűlteket. Először Balogh Margit történész, az MTA általános főigazgató-helyettese tartotta meg köszöntőjét, melyben egy anekdotát is megosztott az általa kutatott Mindszenty Józsefről. A történet szerint az érsek a zalaegerszegi klérus több tagját az asztalához ültette, akik viszont drágállták és rosszallták a plébániai menzát, így a „pemináriumoknak” három év után vége szakadt. A sértődött Mindszenty többet nem hívta meg többé kollégáit mondván: „Felmondok a haspárti papságunknak, hadd lássa másutt, hogy olcsóbb is, jobb is volt az én asztalom.” Ebből az elbeszélésből is látszik, hogy a menzához kötődő sztereotípiák egyáltalán nem újkeletűek. Ezután Vargha Katalin, a BTK Néprajztudományi Intézet tudományos titkára köszöntője következett, melyben kiemelte a kutatás egyik fő kérdését is: Alkalmas terep-e a közétkeztetés arra, hogy az egészséges táplálkozás tekintetében mintaadóvá váljon? Majd bemutatta a kutatás interdiszciplináris dimenzióját és a nehézségeket, amiket a kutatási terep és a járvány okozott. Végezetül áttekintette a néprajz szerepét a táplálkozáskultúra-kutatásban, eredményeinek felhasználhatóságát a közétkeztetés számára. Az utolsó köszöntőt Feigl Edit, az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet főigazgató-helyettese tartotta, beszédében ismertette az OGYÉI szerepét a közétkeztetésben, és azt is, hogy magának a közétkeztetésnek milyen elvárásoknak kell megfelelnie. Bemutatta még az OGYÉI munkáját és feladatait a közétkeztetés terén is. (Bővebb információt ITT kaphatunk a témáról.)

A köszöntőket három előadás követte, ezek közül az elsőt Schmidt Richárd, a Nemzeti Népegészségügyi Központ Élelmezés-, Táplálkozás-, Gyermek- és Ifjúság-egészségügyi Osztályának vezető hivatali főtanácsosa tartotta. Előadása a Népegészségügyi Hatóság hatósági gyakorlatáról és fejlődéséről szólt és arról, hogy ez a hatóság miként hat a közétkeztetésre, annak érdekében, hogy az továbbra is fejlődjön. Ezután Greiner Erika, az OGYÉI munkatársa szólalt fel, aki előadását a gyermek- közétkeztetés múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartotta. Ismertette a 20. század eleji, többnyire egyéni, szociális egyesületek és egyházi kezdeményezés nyomán létre jövő gyermek-közétkeztetés kezdeti kialakulását, majd rátért a második világháborút követő évekre, a csoportos étkeztetés intézményesülésének kezdeti szakaszára. Ennek az egyik legfontosabb határköve az 1951-es dátum, mikor is az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) kiadta az első tápanyagtáblázat. Ezt követően további fordulópontokat emelt ki az OÉTI, és jogutódja, az OGYÉI működéséből, ismertetve eredményeik egy részét, kitérve arra is, hogy mely területeken látja még a fejlesztés és fejlődés szükségességét.

Az első szekció utolsó előadójaként következett Báti Anikó, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, aki a közétkeztetés néprajzi szemléleten keresztüli megközelítését mutatta be, kitérve mind a kutatás módszertanára, mind a gyakorlatára és annak részeredményeire. Kiemelte, hogy ez a kutatás (melyben e sorok írója is részt vett) úttörőnek számít a néprajz és a dietetika interdiszciplináris összefonódása, és a vizsgált csoport tekintetében is Magyarországon. Rámutatott a hazai közétkeztetés kettősségére is: egyfelől jól kiépült rendszerről van szó, másrészt viszont társadalmilag negatív konnotációk társulnak hozzá. Báti Anikó beszélt azokról a korábbi kutatásairól is, melyekben a jelenleg is tartó vizsgálatnak az alapjait fektette le.

Részletezte a módszertant is, melynek lényege, hogy párhuzamosan kerültek a vizsgálat tárgyává a menzai étkezés mellett a gyerekek, a szülők és a közétkeztetésben dolgozók további étkezései és az ehhez kötődő szokásaik, így kontextusba helyezve a gyermek közétkeztetést magát. Felvázolta a mintegy kilenc helyszínt, ahol a kutatás zajlott. Kitért a szakértői mintavételnek a lehetőségeire és korlátjaira is, ami résztvevő megfigyelések, a félig strukturált interjúk és a kérdőívek segítségével igyekezett pontosabb képet adni a menza világáról és társadalmi beágyazottságáról. Végül ismertette a következtetéseit a kutatásnak. Ott működik jól a menza, ahol: 1. az iskola épületében van a konyha 2. ahol magasabb a norma, vagyis az elkészítendő fogásokra szánt anyagi keret 3. ahol a tanárok és a konyhai dolgozók szoros együttműködése megvalósulhat és nem csak a csengetési rend köti össze a tanárokat a konyhával 4. ahol elegendő időt hagynak az étkezésre és az új ételek bevezetésére. A kutató megemlékezett a COVID-19 menzákra való hatásáról, a vizsgálat adatbázisának későbbi felhasználásának problematikájáról, a néprajz mediátori szerepvállalásáról a menza és társadalom között és a kutatócsoport tagjainak előadásairól a norvégiai Bergenben tartott konferencián.

A második szekcióban a kutatás projektbeszámolójára került sor egy kerekasztal-beszélgetés keretein belül, ahol a kutatásban résztvevők részletesebben megosztották a tereptapasztalataikat. A harmadik szekcióban két történész, egy kulturális antropológus és két néprajzkutató tartotta meg előadásait, mind különböző nézőpontból közelítve meg az étkezés és a közétkeztetés témáját. Umbrai Laurának, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos munkatársának előadása betekintést nyújtott a fővárosban kialakuló közétkeztetés történetébe. Őt követte Valuch Tibor, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem és a Társadalomkutató Központ kutatóprofesszora, aki a fogyasztás, a táplálkozás és a közétkeztetés változásait mutatta be a 20. második felétől Magyarországon. A harmadik előadást Kapitány Gábor, a Társadalomkutató Központ professzor emeritusa tartotta, aki szemiotikai szempontból elemezte az étkezést, valamint az étkezés és az identitás kapcsolatát. Az utolsó előtti előadásban Juhász Katalin, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az étkezést mint rítust vizsgálta, külön fókuszálva az asztali áldás jelenségére a menzákon. Végül Bali Jánosnak, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet kutatási, stratégiai és koordinációs igazgatójának előadását hallgathattuk meg felvételről, amiben a kortárs tömegkultúra gasztronómiai mintáinak hatásait mutatta be a gyermekek közétkeztetésére vonatkozólag.

1. Üzemi konyha, 1960, 2. Az ajkai hőerőmű ebédlője, 1961, 3. A székesfehérvári Ikarus Gyár éttermének tálalója, 1977, 4. Üzemi konyha 1963-ban, 5. A Gyermekélelmezési Vállalat konyhája a XXI. kerületben, 1962-ban, Fotók: Fortepan, Fotós: Bauer Sándor

A nap utolsó szekciójában újabb négy előadón volt a sor. Kelemen Katalin, az ELTE Állami- és Jogtudományi Kar Közgazdaságtan és Statisztika Tanszékének egyetemi docense, a közgazdaság irányából közelítette meg és tekintette át a kereslet és a kínálat szereplőit a menza piacán. Lugasi Andrea, a Budapesti Gazdasági Egyetem, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Karának dékánja, a szekcióban másodikként a vendéglátás és a közétkeztetés kapcsolatáról tartotta előadását, kiemelve azokat a konyha technológiai eszközöket, amik alkalmazhatóak mind a kereskedelmi vendéglátásban, mind a közétkeztetésben, végezetül kitért azokra a kihívásokra, amiknek a közétkeztetésnek meg kell felelnie. Csajbókné Csobod Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Egészségtudományi Intézetének Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének főiskolai docense, a dietetikus és az élelmezésvezető szerepéről, ezeknek minden egyes feladatköréről tartotta meg előadását. Az utolsó előadást Tátrai-Németh Katalin, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Alkalmazott Egészségtudományi Intézet Dietetikai és Táplálkozástudományi Tanszékének főiskolai tanára tartotta, a dietetikusok és az élelmezésvezetők képzéséről.

A konferencia második napja Tóth Dávidnak, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, Élelmiszer- és takarmánybiztonsági Igazgatóság, Vendéglátás- és Közétkeztetés Felügyeleti Osztályának osztályvezetőjének, az eladásával vette kezdetét, amiben a konyháknak a NÉBIH általi minősítését ismertette a jelenlévők számára. Ezt követte egy kerekasztal-beszélgetés, amin Pénzes Andrea, Vígné Sági Katalin és Ambrus György élelmezésvezetők osztották meg tapasztalataikat munkájukról a mindennapokban.

A következő szekciót Mautner Zsófia gasztroblogger indította és a média szerepéről, lehetőségeiről és a gyermek közétkeztetésre való hatásáról tartotta meg gondolatébresztő beszédét. (Mautner Zsófia és Báti Anikó egy korábbi podcastje ITT hallgatható meg.) Őt követte Simonkovits Zsuzsanna formatervező a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemről, aki az általa a menzákra tervezett étkészlet családot mutatta be a tervezés kezdeteitől egészen, a tesztelésig bezárólag. Harmadikként Góg Angéla, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett food designer beszélt korábbi kutatásain alapuló doktori munkájáról, melyben arra a kérdésre kereste a választ, hogy megőrizhetők-e az emlékeinkben élő ízek a jövő generációi számára, és ha igen, erre milyen technológiák állnak a rendelkezésére a mai kor emberének. A szekció utolsó előadója Zoltai Anna volt, a Közétkeztetők és Élelmezésvezetők Országos Szövetsége elnöke, aki a Közétkeztetési Szakácsverseny múltjáról, jövőjéről és a szakmában jelenleg betöltött szerepéről tartotta meg előadását.

1. Csoportkép: Balról jobbra: Nickel Vira Réka, Juhász Katalin, Bársony Tamás, Báti Anikó, Bereczki Ibolya, Miháldy Kinga, Zentai Andrea, Greiner Erika, Varga Anita, 2. Báti Anikó, 3. Bársony Tamás, 4. Bali János, 5. Petro Krisztina, 6. Váczi Virág előadók a konferencián

Rövid szünet után hallgathatta meg az utolsó két előadást a nagyérdemű. Mindketten az ELTE BTK Néprajzi Intézetének mesterszakos hallgatójaként vettek részt a konferencián, és fő témájuk a kortárs táplálkozáskultúra néprajzába engedett betekintést. Petro Krisztina a veganizmus jelenségről és annak online kutatási lehetőségeiről tartotta meg előadását, majd zárásként a nap és a konferencia utolsó előadója, Váczi Virág villantotta fel a gyermekkori nassolás etnográfiájának lehetséges módszertanát, melyben nemcsak a gyermekeket, hanem szüleiket is bevonta a kutatásába. A két előadást követően élénk és tanulságos eszmecsere következett, mind a hallgatóság, mind az előadók részvételével.

Ez volt az első interdiszciplináris konferencia, ami a gyermek közétkeztetés társadalmi beágyazottságának kutatásáról tartottak Magyarországon, de reméljük, hogy a színvonalas rendezvény és a kutatás inspirációul szolgál a jövőbeli interdiszciplináris kutatásoknak is a közétkeztetéssel foglalkozó tudományágak között.

Fotók és Youtube-felvételek: Martinkult Event Group

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: