Hosszú várakozás után, 2022. május 23-án, hétfőn megnyitotta kapuit a látogatók előtt a Néprajzi Múzeum a Városligetben. A nyitással párhuzamosan, május 25–27. között zajlott a What’s Up?! EthnoConference Európai Néprajzi Múzeumok Igazgatói konferenciája, mely első napján nyílt meg a Kerámiatér és ZOOM állandó kiállítás, valamint Megérkeztünk címmel az első időszaki kiállítás is.
A Néprajzi Múzeum dolgozói igencsak sűrű és mozgalmas, de kifejezetten sikeres napokat, sőt, éveket tudhatnak a hátuk mögött. A múzeum lassan öt évvel ezelőtt, 2017 decemberében zárta be a kapuit, és elkezdődött a Kossuth Lajos téri Igazságügyi palotából való kiköltözés előkészítése és lebonyolítása, illetve az új állandó kiállítások szervezése, majd az új helyszínekre való beköltözés.
A háromnapos rendezvénysorozat május 25-én Kemecsi Lajos főigazgató ünnepi beszédével kezdődött, és hivatalosan is megnyílt 150 év ideiglenes múzeumépületei (az Igazságügyi palota és a Tündérpalota) után a Néprajzi Múzeum első olyan (fő)épülete, amelyet ténylegesen néprajzi múzeumnak épült. Az új Néprajzi Múzeum Megérkeztünk című első időszaki kiállítását Paládi-Kovács Attila (BTK Néprajztudományi Intézet, Budapest) nyitotta meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy 150 év után először került méltó helyre az 1872-ben alakult gyűjtemény(tár) a Városligetben.
“A Néprajzi Múzeum Európában egyedülálló módon, egyszerre őrzi a magyar nép, a nyelvrokon népek, a vele együtt élő nemzetiségek, a szomszédos népek és a messzi tájakon élő népek kultúrájának tárgyait, kéziratait, videó-és fénykép felvételeit” – mondta.
A Megérkeztünk kiállítás viszont nem népek, népcsoportok vagy nyelvek és kultúrák mentén rendszerezett tárgyakat, dokumentumokat mutat be, hanem összesen húsz tematikus egység alapján kiválogatott, a világ legkülönbözőbb pontjairól származó, közel 100 darab emléket állít ki.
1. Paládi-Kovács Attila megnyitja a Megérkeztünk kiállítást 2. Kemecsi Lajos főigazgató ünnepi beszéde
A megnyitó beszédek és az időszaki kiállítás körbejárása után délután kezdetét vette a What’s Up?! EthnoConference Európai Néprajzi Múzeumok Igazgatói konferenciája. Az első szekciót Foster Hannah Daisy, a Néprajzi Múzeum szokás- és játékgyűjteményének muzeológusa moderálta. Első előadóként Kemecsi Lajos főigazgató úr tartotta meg az Átmenetek metszéspontján – a budapesti Néprajzi Múzeum című előadását, amiben az intézmény 150 éves történetének áttekintése után a Néprajzi Múzeum globális társadalomban betöltött, 21. században megváltozott szerepére is kitért.
“A jelen eseményeire és a változásokra nyitottnak, reflektálónak, ellenben kritikusnak is kell lennie a múzeumnak, és a felhalmozott örökséget, tudást, érthetően és élvezhetően kell átadnia a közönsége számára” – emelte ki beszédében.
Goranka Horjan, a Zágrábi Etnográfiai Múzeum igazgatója Megújuló múzeumépület az innovatív és „okos” intézményfejlesztés szolgálatában címmel tartotta meg előadását, amiben bemutatta a Zágrábi Etnográfiai Múzeum rögös kiútját az elhanyagolt infrastruktúrából, az elavult, így alig látogatott állandó kiállításból és a pontatlan tárgydokumentációkból. Előadása végén betekintést nyújtott – a pandémia által megakasztott – ICOM és ICCROM szervezetekkel együttműködésben szervezett szakmai programokba és a múzeum jövőbeli terveibe, amit jelenleg a világjárványt követő pénzügyi válság is veszélyeztet.
Barbara Plankensteiner, a hamburgi Museum am Rothenbaum vezetője Mozgásban a MARKK – Egy hamburgi néprajzi múzeum újrapozícionálásának sikerei és kihívásai című előadásában beszámolt a hamburgi múzeum ön-újra-definiálásáról, mely során az intézmény szakított a régi (bár a látogatók által igen népszerű) gyakorlattal, mi szerint a különböző kultúrák rekonstruálása szervezi a kiállításokat, illetve az olyan “hagyományos kultúrához” szorosan kapcsolódó, látogatócsalogató eseményeket, mint például a vásárok, a fesztiválok és egyéb népünnepségek. Az új irányvonal mozgatórugója a sztereotípiák felszámolása és az erősebb önreflexív nézőpont lett. Ennek egy lépése az is, hogy kikerült a múzeum nevéből a Völkerkunde szó: a Museum am Rothenbaum ezzel kíván nyitni a különböző csoportok felé és szakítani a néprajzi múzeumok hagyományos szerepfelfogásával.
1. Foster Hannah Daisy, a budapesti Néprajzi Múzeum szokás- és játékgyűjteményének muzeológusa, a szekció moderátora, 2. Goranka Horjan, a Zágrábi Etnográfiai Múzeum igazgatója, 3. Barbara Plankensteiner, a hamburgi Museum am Rothenbaum vezetője
Sanne Houby-Nielsen, a stockholmi Nordiska Múzeum igazgatója a nap utolsó előtti előadójaként, Kontinuitás és változás között egyensúlyozva: a stockholmi Nordiska Múzeum megújítása című prezentációjában egy gyors múzeumtörténeti áttekintés után a múzeum stratégiai változásait mutatta be a jelenlévőknek, kezdve a névváltástól, (Skandinavisk-etnografiska samlingen helyett Nordiska museet), a látogatók számának növelésén és a múzeum nyitottá válásán át, a számi gyűjtemény újraértelmezésén keresztül, a múzeum(ok) új típusú társadalmi szerepvállalásáig és segítségnyújtásáig.
A nap utolsó előadója, Laura Van Broekhoven, az oxfordi Pitt Rivers Museum igazgatója Régi terek, új jövőkép? A Pitt Rivers Múzeum megújítása a „radikális remény”, a jóvátétel és a megbékélés jegyében című előadásában olyan témákat vetett fel a hallgatóság számára, mint hogy hogyan feldolgozható a múlt és lehetséges a múzeumi szerepek újraidentifikálása egy olyan múzeumnál, mely a gyarmatosítás során tett szert a tárgyaira. A Pitt Rivers Museum szerepet vállal a kortárs dekolonizációs párbeszédekben is, például a Black Lives Matters mozgalom tüntetésein is. A Broekhoven igazgatója több olyan projektről is beszámolt, melynek során a múzeumi szakemberek együtt dolgoznak a múzeumban tematizált közösségekkel. Broekhoven szerint ezek hosszantartó tanulási folyamatok a múzeumi munkatársak számára és törekedni kell arra, hogy eltérjenek a megszokott munkamenettől, folyamatosan új lehetőségeket keressenek és a megszokott sémáktól eggyel távolabb lépve gondolkozzanak.
1. Sanne Houby-Nielsen a stockholmi Nordiska Múzeum igazgatója, 2. Laura Van Broekhoven, az oxfordi Pitt Rivers Museum igazgatója
Az előadásokat a megszokott szakmai vita követte, szó esett például a múzeumok elnevezésének fontosságáról, vagy éppen nem-fontosságáról, a ‘közösség’ fogalmának problematikájáról is. Majd a Parno Graszt rövid koncertje után Ralf Čeplak Mencin, a Szlovén Etnográfiai Múzeum igazgatója nyitotta meg a ZOOM és a Kerámiatér kiállításokat. Beszéde legelején felidézte, hogy a Néprajzi Múzeumban látott először kiállítva egy trabantot, mint műtárgyat.
Kiemelte, hogy a ZOOM kiállítás játékosan, a látogató saját értelmezésére hagyatkozva, magyarázat nélkül mutatja be a tárgyakat ás perspektívaváltásra ösztönöznek minket olyan fogalompárok mentén, mint nagy-kicsi, sok-kevés, statikus–dinamikus, rendezett–rendezetlen és így tovább. A Kerámitér koncepciója pedig szerinte az emberi agy két féltekéjére hasonlít: a Múzeumkód oldal az emberi agy bal agyféltekéjéhez hasonlatos, a racionális és a racionalizáló múzeumi rendszerezést prezentálja, ezzel szemben a Társadalmi kód oldala az agy jobb féltekéjét követi le: itt a személyesebb, asszociatívabb megközelítést használták a kurátorok.
1. Ralf Čeplak Mencin (és tolmácsa) a Zoom és a Kerámiatér kiállítások megnyitóján, 2. Fények a Zoom kiállításnál, 3. Dr. Schleicher Veronika Gyűjteményi Főosztályvezető mesél a Kerámiatérről
Szerző: Horváth Kinga
Fotó: Szász Marcell és Sarnyai Krisztina
Borítófotó: Balról jobbra: Forster Hannah Daisy, Laura Van Broekhoven, Goranka Hogyan, Sanne Houby-Nielsen, Kemecsi Lajos, Barbara Plankensteiner, 2022
ELTE Néprajz Blog 
One thought on “Mi a helyzet?! Megérkeztünk! – Beszámoló a Néprajzi Múzeum nemzetközi konferenciájáról és kiállításmegnyitóiról”