A Néprajzi Múzeumban május 25–27. között zajlott a nemzetközi What’s Up?! EthnoConference Európai Néprajzi Múzeumok Igazgatói konferenciája, az első napi beszámoló itt olvasható. A második nap előadásai a néprajzi múzeumok újrapozícionálási lehetőségeit és feladatait járta körbe. Horváth Kinga beszámolója következik.
A What’s Up?! EthnoConference Európai Néprajzi Múzeumok Igazgatói konferenciája második napjának első és utolsó szekcióját Régi Tamás, a Néprajzi Múzeum, Afrika-gyűjteményének muzeológusa moderálta. A nap első előadója Robert Zydel, a lengyel Nemzeti Etnográfiai Múzeum főigazgatója volt, aki a Múzeumi működés válságos időkben – régi problémák, új kihívások című előadásában a múzeum tárgyain keresztül mutatta be, hogy az olyan társadalmi krízisek, mint a klímaválság, a menekültválság vagy a háború nem új keletű problémák, ellenben ezekre a problémákra a múzeumoknak is reflektálnia kell.
A Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója, Branislav Panis bevezetője után, a Szlovák Nemzeti Múzeumhoz tartozó Turócszentmártoni Néprajzi Múzeum igazgatója, Radovan Sýkora tartotta meg előadását A Szlovák Nemzeti Múzeum új projektje Túrócszentmártonban címmel. A túrócszentmártoni múzeumot a budapesti születésű Michal Milan Harminc tervei alapján, 1929 és 1932 között újították fel. A renoválás fő céljai között szerepelt, hogy az épület egyedisége megmaradjon, de az új kiállítóterekkel, műhelyekkel és raktárak kialakításával korszerűbbé váljon. A múzeum melletti történeti botanikus park is újra-telepítésre került, ami azóta is kiváló helyszíne a közösségi életnek.
A szekció utolsó felszólalója, Lars-Christian Koch, a Humboldt Forum főigazgatója A Staatliche Museen zu Berlin (Berlini Állami Múzeumok) néprajzi gyűjteményeinek átköltöztetése a város szívébe címmel tartotta meg előadását. Reflektálva az előző előadásokra, némiképp változtatott a prezentációjának fókuszán: a múzeum költözésének problémaköre helyett az eredetileg barokk palotaépület (Stadtschloss) felújításából adódó megújulási lehetőségekről számolt be.
1. Tolmácsok lázas munka közben, 2. Robert Zydel, a lengyel Nemzeti Etnográfiai Múzeum főigazgatója, 3. A Szlovák Nemzeti Múzeum főigazgatója, Branislav Panis, 4. A Turócszentmártoni Néprajzi Múzeum igazgatója, Radovan Sýkora, 5. Lars-Christian Koch a Humboldt Forum főigazgatója
A második szekciót Kőszegi Gábor, a Néprajzi Múzeum Mesterség-gyűjteményének muzeológusa moderálta. A szekciót a Finn Nemzeti Múzeum igazgatója, Elina Anttila nyitotta meg A finn „Új Nemzeti”. Területi bővítés egy újfajta Nemzeti Múzeum számára című előadásával. Kiemelte, hogy a Finn Nemzeti Múzeum története szorosan összekapcsolódik a finn nemzetállam történetével, így már a korai időszakban is foglalkozott a finnség kérdésével. Később olyan témákat vetett fel, mint hogy mit jelent ma a nemzet fogama, mindenki része-e a nemzeti narratívának és hogy hogyan teheti egy múzeumi jobbá a világot.
Kertu Saks, az Észt Nemzeti Múzeum főigazgatója, Az újrakezdés kihívásai. Az Észt Nemzeti Múzeum koncepciójának megújítása az új épületben című előadásában kitért a 2016-ban megépült múzeum körüli vitákra, mint annak az elhelyezkedésére, méretére és szerepére. – Ugyanis a főváros, Tallin helyett, az attól 200 km-re található Tartu külvárosa lett a múzeum székhelye, ami a szovjet megszállás alatt menekülési útvonal volt, így új, szimbolikus jelentést adott az addig üresen álló területnek. Saks bemutatta a múzeum újrapozícionálásának irányait; az új kulturális komplexum helyet ad oktatási -, közösségi programoknak, konferenciáknak is a kiállítások mellett. Beszámolt az új állandó kiállításokról is, és hangsúlyozta, hogy kiemelt feladata az intézménynek, hogy minden olyan finnugor nép kultúráját megőrizze, ami vagy orosz elnyomás alatt él vagy manapság kihalófélben van. Ezen kultúrákat és kötődésüket az észt néphez az állandó kiállítás keretei között mutatja be a múzeum.
A szekció utolsó előadója André Delpuech volt, a párizsi Musée de l’Homme (Embertani Múzeum) igazgatója, aki a Civilizált és barbár. A „mi” és a „mások” múzeumai: Franciaország átjárhatatlan határai című kritikus szemléletű előadásában – gyors történeti összefoglalás után – kiemelte, hogy a francia múzeumok az átnevezések és az infrastrukturális fejlesztések ellenére még mindig a(z örökölt) gyűjteményük és az intézményhálózatuk foglyai, ahol még uralkodik a „mi” és „ők” szemlélet.
1. Közönség. Laura Van Broekhoven, az oxfordi Pitt Rivers Museum igazgatója kérdez, 2. Kőszegi Gábor, 3. Finn Nemzeti Múzeum igazgatója, Elina Anttila, 4. Kertu Saks, az Észt Nemzeti Múzeum főigazgatója, 5. André Delpuech, a párizsi Musée de l’Homme igazgatója, 6. Elina Anttila, Kertu Saks és André Delpuech
A második nap utolsó szekcióját Ralf Čeplak Mencin, az ICOM-ICME elnöke, a Szlovén Etnográfiai Múzeum igazgatója nyitotta meg Néprajzi múzeumok a 21. században című előadásával. Kifejtette, hogy milyen történelmi folyamatok – például a gyarmatosítás, a gyarmatok elvesztése – voltak hatással az etnográfiai gyűjtemények kialakulására. Kitért a jelenkori krízisekre is, és hogy azok milyen mértékben indikálják az etnográfiai múzeumok (illetve a kutatók) önreflexiójának az igényét.
A szekciót Ann Follin, a svéd Världskulturmuseerna (A Világ Kultúráinak Nemzeti Múzeuma) főigazgatója folytatta A 21. század múzeumai: relevancia, elkötelezettség, részvételiség előadásával. Bemutatta azt az újonnan létrejött múzeumi szervezeti struktúrát, ami négy különböző történeti és szervezeti háttérrel rendelkező múzeum egyesüléseként jött létre. A múzeum szakemberei közös gondolkodás után alakították ki a múzeum új szerepeit, céljait és stratégiáit. Kiemelt feladatuk, a különböző közösségek személyes történeteinek és tárgyainak a bemutatása, láthatóvá tevése.
A nap utolsó előadójaként Leen Beyers, a belga Museum aan de Stroom (MAS) vezető kurátora tartotta meg MAS: egy lokális múzeum első évtizede című előadását. A múzeum történeti áttekintése után, Beyers bemutatta a 2011-ben, négy etnográfiai múzeum összeolvadásából létrejött új intézményt. A MAS célja, hogy nemzetközi és úttörő múzeum legyen és – a kikötői múltjából fakadóan – különböző kultúrákból származó emberek és gyűjtemények közötti globális kapcsolatokat mutassa be. Erre példának hozta a múzeum kongói gyűjteményét bemutató kiállítását a 100x Kongót, amin keresztül kritikusan tudta vizsgálni a gyarmati örökségüket, miközben együtt dolgoztak kongói művészekkel, kutatókkal és felvették a kapcsolatot a kongói hátterű belgákkal is.
1. Ralf Čeplak Mencin, Ann Follin és Leen Beyers, 2. Ralf Čeplak Mencin, az ICOM-ICME elnöke, a Szlovén Etnográfiai Múzeum igazgatója, 3. Leen Beyers, a Museum aan de Stroom (MAS) vezető kurátora, 4. Régi Tamás, a Néprajzi Múzeum, Afrika-gyűjteményének muzeológusa, 5. A közönség Leen Beyers előadását figyeli
Szerző: Horváth Kinga
Fotó: Garai Edit, Sarnyai Krisztina, Szász Marcell
Kiemelt fotó: Ann Follin, a Världskulturmuseerna (A Világ Kultúráinak Nemzeti Múzeuma) főigazgatója
ELTE Néprajz Blog 
One thought on “Mi a helyzet?! Új irányt veszünk! – Beszámoló a Néprajzi Múzeum nemzetközi konferenciájának második napjáról”