Luca-napi nosztalgia: így teltek az elmúlt évtizedek tanszéki mulatságai

A Luca-nap az egyik legfontosabb közösségi ünnep, program az ELTE Néprajzi Intézetében. A gólyaavató után ez a következő olyan esemény, amely a munkától és a tanulástól kissé eltávolodva, a közösség építésére és az ismerkedésre fókuszál. Az intézeti hagyomány szerint rendszerint az elsősök szervezik, akik a gólyaavató utáni néhány hónapban már otthonosabban mozognak az egyetemen, így megmutathatják talpraesettségüket. A véletlenszerűen szerveződött csapatok játékos, a néprajzi ismeretekhez és munkához kapcsolódó feladatokon keresztül építhetik a közösséget.

Mi az a Luca-nap? December 13-a Luca napja, melynek kiemelten erős mágikus jelentést tulajdonított a magyar néphit: alkalmas volt házasság-, halál-, időjárás- és termékenységjóslásra, -varázslásra. Legfontosabb célja a tyúkok termékenységvarázslása volt, a fonáshoz és varráshoz kötődő női munkatilalom is ezt segítette elő a hagyomány szerint.

Az egyetemi Luca-napot már évtizedek óta megrendezik a Néprajzi Intézetben, a 2020-as pandémiás helyzet miatt sajnos idén mindez nem lehetséges, így ezzel a visszaemlékezésekkel tarkított képválogatással szeretnénk felidézni azt, hogy mit is jelent(ett) a Luca-nap oktatóknak és hallgatóknak egyaránt.

„Sok régi Luca-napról nincsenek képek, de szerteszét sokak emlékezete őriz ezt-azt. A kilencvenes évek elején, még a Piarista köz negyedik emeletéről emlékezetes maradt, ahogy Prónai Csaba furulyázott, Schwartz Gyöngyi társasjátékot vezetett. A későbbi Luca-napokon sem vezetett senki gyűjtőnaplót, a játékok, vetélkedők, jelmezek, díszletek emlékei egymásra rakódnak. Sok jó előadásban, játékban, vetélkedőben, fejtörésben volt részünk; sokszor voltak együtt az évfolyamok, a tanárok, és gyakran visszajöttek a rendezvényre a már végzettek közül is.

2003-ban a hallgatók Nagy Krisztina és Endrődi Judit vezetésével nagyszabású gyilkosos játékot rendeztek. Az előre elkészített plakát évekig kint volt a 26-os szemináriumi terem egyik szekrényének ajtaján. Mindenkit bevontak, minden helyiségben zajlott az izgalmas nyomozás, rejtőzködés, félrevezetés. Utána csoportok játékos vetélkedője zajlott. A Könyvtár akkor még egy keresztben elhelyezett polccal volt két részre osztva” – emlékezett vissza Dr. Mohay Tamás intézetigazgató.

Természetesen ez az esemény a hallgatók számára is jelentős esemény volt, Balogh Pál egykori hallgató így emlékszik vissza: „Megannyi kedves, szép emlék fűz a Luca-napokhoz, ami a néprajz szakon mindig az év egyik legjobb bulijának ígérkezett. Az évek összefolynak, de élénken emlékszem a tanárok nagy beleéléssel eljátszott beugró-jeleneteire, néprajzos témákban, frenetikus activity játékokra, színjátékokra – például a műveltségi javakhoz hasonlóan a könyvtár emeleti részéről alászálló boszorkányokra. A tanszéki összetartozást, az egymással és a tanárokkal való személyes, emberi kapcsolatok létrejöttét, a tanszék körüli közösség kialakulását híven szolgálták a Luca-napok is, meg persze az őket követő sörözések valahol egy közeli kocsmában. Azt gondolom, a szakról máig fennmaradt szakmai kapcsolatok és emberi barátságok létrehozásában, ápolásában is fontos szerepet játszik ez a tanszéki »kalendáris ünnep « .“

“Elsőévesként talán a legnagyobb ráébredés minden néprajz szakra beiratkozott egyetemista számára, hogy a néprajz nem az, ami a fejében él. És a bevezetés órák hatására elkezd tágulni és csiszolódni a néprajzról alkotott fogalmunk. Ilyen szemlélettágító volt az Egy etnológus a metróban (Marc Augé) című írás, ami a Luca-napunkat ihlette 2013-ban. Kis jeleneteket játszottunk: mivel találkozhat a néprajzos egy nem szokványos metróállomáson? Voltak karikázót táncoló lányok, cigány himnuszt gitározó fiú, és még Bausinger tanulmányaiból idéző koldus is” – emlékezett vissza Szabó Rita, ELTE néprajzos alumna.