Luca-napi nosztalgia: így teltek az elmúlt évtizedek tanszéki mulatságai

A Luca-nap az egyik legfontosabb közösségi ünnep, program az ELTE Néprajzi Intézetében. A gólyaavató után ez a következő olyan esemény, amely a munkától és a tanulástól kissé eltávolodva, a közösség építésére és az ismerkedésre fókuszál. Az intézeti hagyomány szerint rendszerint az elsősök szervezik, akik a gólyaavató utáni néhány hónapban már otthonosabban mozognak az egyetemen, így megmutathatják talpraesettségüket. A véletlenszerűen szerveződött csapatok játékos, a néprajzi ismeretekhez és munkához kapcsolódó feladatokon keresztül építhetik a közösséget. 

Mi az a Luca-nap? December 13-a Luca napja, melynek kiemelten erős mágikus jelentést tulajdonított a magyar néphit: alkalmas volt házasság-, halál-, időjárás- és termékenységjóslásra, -varázslásra. Legfontosabb célja a tyúkok termékenységvarázslása volt, a fonáshoz és varráshoz kötődő női munkatilalom is ezt segítette elő a hagyomány szerint. 

Az egyetemi Luca-napot már évtizedek óta megrendezik a Néprajzi Intézetben, a 2020-as pandémiás helyzet miatt sajnos idén mindez nem lehetséges, így ezzel a visszaemlékezésekkel tarkított képválogatással szeretnénk felidézni azt, hogy mit is jelent(ett) a Luca-nap oktatóknak és hallgatóknak egyaránt.

„Sok régi Luca-napról nincsenek képek, de szerteszét sokak emlékezete őriz ezt-azt. A kilencvenes évek elején, még a Piarista köz negyedik emeletéről emlékezetes maradt, ahogy Prónai Csaba furulyázott, Schwartz Gyöngyi társasjátékot vezetett. A későbbi Luca-napokon sem vezetett senki gyűjtőnaplót, a játékok, vetélkedők, jelmezek, díszletek emlékei egymásra rakódnak. Sok jó előadásban, játékban, vetélkedőben, fejtörésben volt részünk; sokszor voltak együtt az évfolyamok, a tanárok, és gyakran visszajöttek a rendezvényre a már végzettek közül is.

2003-ban a hallgatók Nagy Krisztina és Endrődi Judit vezetésével nagyszabású gyilkosos játékot rendeztek. Az előre elkészített plakát évekig kint volt a 26-os szemináriumi terem egyik szekrényének ajtaján. Mindenkit bevontak, minden helyiségben zajlott az izgalmas nyomozás, rejtőzködés, félrevezetés. Utána csoportok játékos vetélkedője zajlott. A Könyvtár akkor még egy keresztben elhelyezett polccal volt két részre osztva” – emlékezett vissza Dr. Mohay Tamás intézetigazgató.

Természetesen ez az esemény a hallgatók számára is jelentős esemény volt, Balogh Pál egykori hallgató így emlékszik vissza: „Megannyi kedves, szép emlék fűz a Luca-napokhoz, ami a néprajz szakon mindig az év egyik legjobb bulijának ígérkezett. Az évek összefolynak, de élénken emlékszem a tanárok nagy beleéléssel eljátszott beugró-jeleneteire, néprajzos témákban, frenetikus activity játékokra, színjátékokra – például a műveltségi javakhoz hasonlóan a könyvtár emeleti részéről alászálló boszorkányokra. A tanszéki összetartozást, az egymással és a tanárokkal való személyes, emberi kapcsolatok létrejöttét, a tanszék körüli közösség kialakulását híven szolgálták a Luca-napok is, meg persze az őket követő sörözések valahol egy közeli kocsmában. Azt gondolom, a szakról máig fennmaradt szakmai kapcsolatok és emberi barátságok létrehozásában, ápolásában is fontos szerepet játszik ez a tanszéki »kalendáris ünnep « .

“Elsőévesként talán a legnagyobb ráébredés minden néprajz szakra beiratkozott egyetemista számára, hogy a néprajz nem az, ami a fejében él. És a bevezetés órák hatására elkezd tágulni és csiszolódni a néprajzról alkotott fogalmunk. Ilyen szemlélettágító volt az Egy etnológus a metróban (Marc Augé) című írás, ami a Luca-napunkat ihlette 2013-ban. Kis jeleneteket játszottunk: mivel találkozhat a néprajzos egy nem szokványos metróállomáson? Voltak karikázót táncoló lányok, cigány himnuszt gitározó fiú, és még Bausinger tanulmányaiból idéző koldus is” – emlékezett vissza Szabó Rita, ELTE néprajzos alumna.

Balról jobbra Arató András, szalmakalapban Filkó Veronika, lila sálban Nagy Krisztina, mögötte félig látszik Kákonyi Anna feje, ülve Fábián Borbála, fekete kalapban Endrődi Judit, összekulcsolt kézzel Farkas Katalin, mögötte félig takarásban Eleőd Ági. Fotó: Máté György, 2003.
A kvaterkázó körben Voigt Vilmos, mellette fehérben Hont Angéla, Kiss András, Bali János, Nagy Krisztina, Dóra Áron. Kockás blézerben ül Verebélyi Kincső, mellette Bárth Dániel. Fotó: Máté György, 2003.
Az alkotás lázában: Smid Bernadett, pirosban Náray-Szabó Lili, Rózsa Sándor, Nyolczas Erika, Küllős Imola, Sárkány Mihály. Fotó: Máté György, 2003.
Valakit nagyon figyelünk: balról jobbra Hont Angéla, mögötte Kemény Márton, mellette Kiss András, hátul a sarokban Rózsa Sándor, Tóth Katalin, könyököl Máté György, szemben Mohay Tamás, Verebélyi Kincső, Bárth Dániel. Fotó: Máté György, 2003.
Ki marad állva körjáték, felismerhető Bárth Dániel, Bali János, hátrébb Korzenszky Tamás, a polcnál a növény takarásában Kocsis Gyula. Fotó: Mohay Tamás, 2007.
Ugyanaz a körjáték, már alig maradt valaki: Bali János, Bárth Dániel (bunda😊). Fotó: Mohay Tamás, 2007.
A galérián Módos Máté, Tömő Gyuri, Csíki István adják elő a szerepüket. Fotó: Mohay Tamás, 2009.
A körtáncban felismerhető: befont hajjal Kiss Nóra, a portrék alatt zöld pólóban Nagy Viktória, tőle jobbra sálban Wettstein Angéla, zöld pulóverben Németh Mónika, csupa jobbnál jobb táncosok. Fotó: Mohay Tamás, 2009.
 Természetesen nem csak ügyes táncosok, hanem ügyes zenészek is voltak köztünk, a képen Morávek Bence dudál. Háttérben Vincze Kata Zsófia. Fotó: Balogh Pál, 2011.
Elmélyült feladatmegoldás. Fotó: Balogh Pál, 2011.
Az elsős évfolyam műsora, melyen egy svéd turista betévedt egy hagyományos magyar lagziba. Fotó: Szinok Bianka, 2017.
Sírva nevetés. A diákok között Mohay Tamás, Bali János, Vámos Gabriella és Deáky Zita oktatók. Fotó: Herczeg Noémi, 2018.

További képek a 2018-as Luca-napról az intézet Facebook-oldalán, ITT találhatók!

Közzétéve: Prikler Szilvia

Néprajzos-muzeológus vagyok a Magyarországi Tájházak Központi Igazgatóságánál. Eddigi kutatásaim főleg a történeti néprajz, a történeti folklorisztika és a népszokás témáiban mozogtak, leginkább az életmód, a mentalitás, a hétköznapi élet és erkölcs érdekel. A Skanzenben hozzám legközelebb az Ásványrárói lakóház áll, mivel már középiskolás korom óta évente többször jártunk ide táncolni azzal a néptáncegyüttessel, melynek akkor tagja voltam. A néprajz iránti érdeklődésemnek ezek az alkalmak mindig nagy löketet adtak, egyetemista koromban pedig sokszor itt ismertem fel olyan dolgok gyakorlati lényegét, logikáját, melyeket az egyetemen tananyagként olvastam.

One thought on “Luca-napi nosztalgia: így teltek az elmúlt évtizedek tanszéki mulatságai

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: