Mikor fordult a néprajzkutatók figyelme az egodokumentumok felé? Milyen hitelességgel rendelkeznek ezek a személyes dokumentumok, és milyen szempontok alapján értelmezhetők kutatási forrásként? Hogyan lehetséges az egodokumentumok felelős és etikus publikálása? Felvethető-e, hogy ezen dokumentumok közlése emancipatorikus funkciót is betölthet, például a korábban kevéssé látható vagy megszólaltatott egyéni tapasztalatok és életutak megszólaltatása által? Az ELTE Néprajz Blog és a Glossza együttműködésében indított Terepszemle című alsorozat ötödik, egyben befejező részében vendégeinkkel, Bakos Áronnal, a Néprajzi Múzeum muzeológusával és a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem oktatójával, valamint Kunt Gergellyel, a Miskolci Egyetem docensével az egodokumentumok kutatásának módszertani és etikai dilemmáiról beszélgettünk.
Az egodokumentumokon keresztül, az egyéni emlékezet különböző rétegeit feltárva olyan személyes élethelyzetek, tapasztalat- és megéléstörténetek válnak hozzáférhetővé, amelyek között a traumákkal való megküzdés egyéni stratégiái is kirajzolódhatnak. Ugyanakkor ezekben a dokumentumokban az én feladása is tetten érhető. Az egodokumentumokat ezért több szempontból is igyekeztünk megközelíteni: vizsgáljuk őket a hitelesség és a forrásérték kérdésének perspektívájából, a felkutatásuk folyamatából, az emancipatorikus funkció lehetősége felől, valamint azt is nyomon követjük, hogyan alakul és oldódik fel az egyéni hang az ideológiai vagy propagandisztikus nyomás hatására.
A közléssel kapcsolatos kérdéseken túl érintjük azokat a kérdéseket is, hogy időnként érdemes lehet letenni a filológus „szemüvegét”, és magára a dokumentumra mint tárgyra tekinteni és hogy vajon milyen források maradnak majd fenn a jövő számára a mindennapi élet megélésének, az egyéni tapasztalatoknak kutatásához napjainkból.
A beszélgetés időkódolt fejezetei:
00:00 – Kiemelt mondatok
02:04 – Vendégek bemutatása
02:56 – Az egodokumentum mint forrás és a lehetséges olvasatai
04:39 – Paradigmaváltás: a néprajzkutatás figyelme az egodokumentumok felé is fordul
10:25 – Első élmények az egodokumentumokkal
14:44 – A forrástípus hitelességének kérdése: vakvágány?
16:38 – Kik hoznak létre egodokumentumokat és milyen kérdéseket érdemes „feltenni” ennek a forrástípusnak?
22:58 – Az egodokumentumok felkutatásának útjai
26:16 – Az egodokumentumok kontextusai – az átmeneti élethelyzetek és a permanens liminalitás
28:55 – A forrásközléssel kapcsolatos kutatói dilemmák: igazság és érzékenység
34:43 – Az anonimizálás kérdésköre: a szerzők személyiségi jogainak és a kutatói szabadságnak a kereszteződésében
40:30 – A közlések emancipatorikus funkciója
43:32 – Nemcsak az áldozatok hangja válik hallhatóvá: a bűnök elbeszélése (perpetrator studies)
50:23 – Az egodokumentumok mint tárgyak
52:45 – A digitális örökség kérdései
A podcasthoz tartozó cikk teljes terjedelmében az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontjának oldalán olvasható. A Terepszemle ötödik adásának szerkesztője Szilágyi Adrienn, vendégszerkesztője pedig Bujtor Zsófi, korábban az ELTE néprajz szakos, jelenleg a Tartui Egyetem folklorisztika szakos hallgatója.
Borítókép: Balogh Benedek / Glossza
Fényképek: Szilágyi Adrienn / Glossza