Fényképezkedésre várakozók az ajtó előtt, háromlábú kamera, retusálóasztal, egy szőnyeg felgyűrődött sarka. Csupán néhány példa arra, mennyi részletet örökítettek meg műtermi portrékon, pontosabban a fényképnegatívok szélein. Semmi probléma! A megrendelő ebből nem látott semmit: a fényképész a pozitív papírkép elkészítése során levágott minden zavaró részletet, így adta át a kedves vevőnek. De mi történt a műtermekben maradt vágatlan negatívokkal? Miként viszonyult a Néprajzi Múzeum a műtermi fényképekhez?